A feladat egyszerű. Melyik regény első mondatát írtam ki nektek?

1: Az ütközet első tíz perce a félelemről szól.

2: Ujjammal végigkövetem a testvérem rajzának körvonalát, egy virágtengerből megformált tüdőt.

3: Még furcsa leírni az új nevemet.

4: Az újságírók előbb megérkeztek, mint a koporsó.

5: Íme, az összes dolog, ami Franciaországról tudok: MAdeline, Amélie és a Moulin Rouge.

A lehetséges címek:

A: Nevermoor

B: Két lépés távolság

C: A holnap határa

D: Anna és a francia csók

E: Erica nevében

Megoldás - Tovább!

Nyomozós, életmód megváltozós, indiános, gyilkosságsorozatos.

Az oszázs indián törzsnek sok mindent el kellett viselnie. Egyre rosszabb területekre kellett költözniük, a fehérek egyre erőszakosabban integrálták be őket a saját világukba, kényszerítve őket, hogy hagyják el ősi szokásaikat. Ám a lakhelyükön olajat találtak, és a törzs pillanatok hamar nagyon gazdag lett. Címlapsztori lett a bulvárlapokban, hogy milyen luxusban élnek. Hamarosan azonban mással kerültek a vezető hírek közé: holttestek kerültek elő. Oszázs indiánok, akiket kegyetlenül lemészároltak. Mivel gazdag népek voltak, el tudták érni, hogy nyomozzanak az ügyben, miközben a törzs magánnyomozókat is igénybe vett. Az éppen alakuló, szárnyait próbálgató FBI-nak kapóra jött az ügy, és idővel a gyilkosságok megoldása is nekik lett köszönhető.

A legelképesztőbb sztorikat az élet írja, ez bebizonyosodik újra és újra. Így volt ez az oszázs indiánok esetében is, ami olyan filmre kívánkozó sztori, hogy simán el tudnám képzelni egy True detective évad témájának. Minden elem megvan benne hozzá: társadalmi drámába oltott sötét bűneset. True detective nem lesz belőle, de a hírek szerint film igen. Majd meglátjuk.

David Grann mindenesetre képes arra, hogy tényekről, de regényszerűen írjon. Nem sok kellene ahhoz, hogy a dokumentumregény címke mellé egy krimi is odakerülhessen. Ahogy az eseményeket vezeti, ahogy a szereplőket bemutatja, annyira regényszerű, hogy szinte lehet teljesen annak is olvasni.

A beletett forrásanyagok, képek és idézetek miatt azonban végig érezzük, mennyire tényszerű a kötet. Dokumentumregényt olvasunk, csak egy olyan irodalmi érzékkel megírtat, amely a szórakoztatás követelményeinek is maximálisan eleget tesz.

A bűnügy érdekes. Nem regényesen szenzációkeltő, reálisabb annál. Nem véletlenül a True detective, amit annyira emlegetek vele kapcsán. Lassan alakulnak az események, mindig társadalmi üzenettel együtt. A nyomozás nem megy könnyen, minden nyomért és elméletért keményen meg kellett dolgozni. Az esetnek ugyanúgy része a sok sikertelen ötlet, a tanácstalanság és zsákutca, mint a haladás.

Külön ad neki egy réteget, hogy a krimin, az FBI alakulásán túl foglalkozik társadalmi kérdésekkel is. A meggyilkoltak indiánok, ráadásul gazdag indiánok. Sokáig nyomozni se akarnak, indiánok miatt minek? Amikor meglesz a tettes, egy vicc a bírósági tárgyalás is. Olyan erősen megvan a Mi és Ők felállás, a Fehér – Indián oppozíció, hogy az egészen elképesztő. De megismerjük annak is a történetet, az állam miként szállt rá erre az indián vagyonra. Az talán még brutálisabb sztori, mint a gyilkosságoké. Ahogy felnőtt, felelős emberek fölé gyámot rendeltek, akit meg kellett győzniük, hogy a saját pénzükhöz hozzáférjenek. Mondanom se kell, ez mennyi korrupcióra adott lehetőséget. Újabb bizonyítékot kapunk arra, hogy az ember milyen kegyetlen, és megérett a kihalásra.

A stílusára is jellemző, amit a műfaj kapcsán már elmeséltem. Dokumentumregény, tény anyagot használ fel, amit pontosan beidéz. De mellette nagyon mesélős is, olvasmányos.

A borító annyira nem tetszett, de a regényt olvasva érteni, miért ilyen lett.

Ha jön a film, még visszatérünk erre a sztorira. Az alapanyag alapján jó mozi várható.

Grann: Megfojtott virágok - Mint dokumentumregény: 90% regényszerű, miközben részletgazdag, több forrásból készült.

Szubjektíven: 85% simán jó True detective alapanyag lenne. A sztori, a korrajz is ütős.

Cím: Artemis Fowl: The Time Paradox

Szerző: Eoin Colfer, aki leginkább erről a sorozatáról ismert. Jelent meg magyarul bűnregénye is, de Artemis az, akiről mindenki ismeri. Ha jön a film, ez halmozottan igaz lesz.

Műfaj: gyerekkönyv, fantasy

Cselekmény: Artemis anyja halálos kórtól szenved, és sajnos az egyetlen gyógymód egy olyan állatból nyerhető, amelyet maga Artemis irtott ki pár éve. A tündér barátokkal így időutazásra indul, hogy beszerezze az anyjának a gyógymódot.

Várható megjelenés: angolul 2008 óta, abban reménykedem, magyarul megkapjuk az Artemis Fowl film mozikba kerülésére.

Miért várós?

- Egész eddig szerettem ezt a sorozatot, már végig szeretném olvasni.

- Angolul nagyon jó borítói vannak, vajon milyen lesz a magyar? Ha lesz.

- Jó a világa, tetszik a tündérek civilizációjának felépítése.

- Artemis nagy karakter, egyszerre zseni, és jó útra tért mesterbűnöző.

Új világban boldogulós, hatalmi harcos, mágikus.

Nahri nem gondolta magát különlegesnek, csak volt pár képessége, amelyek segítettek neki boldogulni Kairó utcáin. Érzéke volt a gyógyításhoz és a mágiához. Ám egyszer megidézett egy dzsinnt, aki eléggé meg is sértődött, amikor dzsinnek titulálta őt. Dara világosítja fel a lányt róla, hogy nem egyszerű ember. Egy kihaltnak hitt mágikus család leszármazottja ő, akinek a tűz népe között a helye. Sokan akarják a halálát, csak a dzsinn törzsek ősi bronzvárosában, Dévábád falai között lehet biztonságban. Ám itt is harcolnia kell a lánynak, harcosával az oldalán: az uralkodó törzs a saját céljaira akarja használni, ahogy a saját népe is politikai reményeket köt hozzá. Pedig ő nem akarta ezt a hatalmat, mégis bele kell mennie a trón és hatalom véres játszmájába.

Sikerregény, amely jól szerepel a különböző díjkiosztókon is, és a közönség is nagyon szereti. Méltán, többek között én is nagyon rákattantam. Ebben minden megvan, amit kívánni lehet egy fantasy történettől.

A világa kellően egzotikus és komplex. Egy letűnt korba visz vissza, és ott is a hétköznapok mögé vezet. Az emberek élik a maguk életét, a mágia halványan van csak jelen benne. De létezik, csak elzárva tőlük. Ebbe a világba nyer betekintést a hősnő, és akarata ellenére lesz benne fontos szereplő. Az ősei miatt túl sok mindent jelent a puszta személye is, anélkül hogy az számítana, ő saját jogon kicsoda.

Hatalmi harcok dúlnak, több színtéren is. Van egy nagy közös ellenség, aki ellen minden törzs össze tud fogni. Ugyanakkor a törzsek sem egységesek: volt egy háború, melyben megfosztották az uralkodókat és törzsüket a hatalmuktól. Nahri ennek a családnak az utolsó sarja, és a népe vele reméli a felemelkedést a mélyről, ahova taszították őket.

De vannak ember – dzsinn félvérek is, akiket itt ugyan megtűrnek, de kifejezetten rossz körülmények között élhetnek. Azon a téren is készül valami a mélyben.

Mindenkinek vannak hátsó szándékai, titkos játszmái. A lánnyal együtt mi is belecsöppenünk, és sodródunk az eseményekkel.

A történet hoz mágikus kalandokat, harcokat, a fentebb már említett rejtett és nyíltabb politikai játszmákat, de van érzelmi része is. Nahri kötődik, mondhatni, szereti az elátkozott harcosát, miközben az uralkodó család egy érdekházassággal akarja magához kötni. A Bronzváros egyáltalán nem szerelmes regény, de érzelmi téren is nagyon összetett. Van jószívű herceg, aki egyszerre akarja megváltoztatni a világát és a trónörökös testvérének hű öccse lenni. A trónörökös, aki látszólag falja a nőket és élvezeteket, de igaz érzelmeket egy olyan személy felé érez, amit titkolnia kell. Ki az ellenség, ki a barát? A sok hátsó szándék, titok miatt folyton alakul.

A regény tele van fordulattal és váratlan eseményekkel. Komplex, szórakoztató sztori, ami bevezet minket ebbe a világba. Kaptunk belőle egy jókora szeletet, de érezni, hogy ez még csak a kezdet. Mozgásba lendültek most az események, de majd a következő részben látjuk a következményeket és a kimenetelüket.

A borítója is szép lett, de ez nagyon tartalmas szórakozás is. Kérem a folytatást is!

Chakraborty: Bronzváros - Mint fantasy: 90% komplex világa van és emlékezetes szereplői. Összetett a cselekménye is.

Szubjektíven: 95% megfogtak a szereplők, a történet, a kötet univerzuma. Várom a folytatást!

Házi állatos, talpra állós, barátságos.

Bob egy macska. Értelmes, a szeme és a természete is élénk, végtelenül hűséges. James Bowen, aki maga is segítségre szorult, talált rá. Befogadta, és kitartanak egymás mellett. Bob kíséri a fiatalembert, amikor ő újságot árul, vagy utcazenészként igyekszik a napi betevőt összeszedni. Küzdöttek le betegségeket, és ellenséges embereket is. Volt, aki nem hitte el, hogy James és Bob barátok, egy nő fel akarta jelenteni Jamest, amiért kínozza és mutogatja a macskát az utcán. Idővel más reakciókat is meg kellett tanulni a párosnak kezelni: a népszerűséget. Az interneten, a londoni utcán is rajongtak a vörös kandúrért, és James Bowen számára nyílt egy új út. Az egykori drogfüggő könyvet írt, beszélgetős műsorokba jár el, és Bob gazdájaként lett ismert.

A Bob, az utcamacska sikeres könyv lett. Angliában elkapkodták, majd bevette Európát is. Annyira, hogy a Youtube tele van Bob videóival, elkészült egy film is a történetből, és Bowen folytatta írásban is a történetük.

Amivel meg is fogalmazom, mi a bajom. Hogy nem igazán folytatta az eseményeket a szerző, hanem részletesebben elmesélte az előző részben már megismert eseményeket. Annak kiegészítő köteteként lehet felfogni ezt a részt. Nem írta le újra a találkozást, de pl. a regény készültét igen. A közös életük Bobbal, arról kapunk szilánkokat.

Nem regényszerű a kötet, bár az idő lineáris előrehaladása azért megvan. Olyan, mintha epizódokat mondana el egymás után. Mi történt Bobbal, mi történt vele, és ebből felépül a regény.

A cselekmény is fontos, de hangsúlyt kapnak a személyes reflexiók és megfigyelések. Bowen azt is kifejti, mi milyen hatást tett rá, hogyan alakult a gondolkodása bizonyos témákban. Ha nem is olyan direkt módon, de itt is érezni, hogy azzal, hogy egy másik élőlényért lett felelős, Bowen sokat komolyodott, és felnőtt. A szeretet, a felelősség, ami elhozta az új életet és a megváltását. Egy ponton felmerül egy olyan téma is, ami elég drámai. Az egyik műsorban megkérdezték tőle, mi lesz, ha Bob elmegy. Nem tudni a korát, lehet, hogy már nagyon öreg macska és nem sok van neki vissza. Jósolgatni senki nem tud, de Bowen válasza tetszett. Ő a jelenre koncentrál, Bob a legjobb barátja, és szeretni fogja akkor is, ha már nem lesz életben. (Arról meg csönd, mit sejtünk, James mennyire fog szétcsúszni, ha Bob elmúlik.)

De ennyit a komor témáról. Stílusában is illeszkedik e rész az utcamacskához. Ugyanolyan mesélős és könnyen fogyasztható a szöveg. Személyessé teszi, hogy James a saját történetét meséli, velünk is átéreztetve az érzéseit és az események súlyát.

Ki kell emelnem, hogy mennyire tetszettek a kötetbe tett rajzok. Most nem fotókat kaptunk a szerzőről és macskájáról, hanem tollrajzokat a cicáról. Átjön a kedves lénye, abszolút illeszkedik a kötetbe.

A hangulat erőssége a sztorinak. Ember- és állatbarát, reménnyel teli. Ez egyike azoknak a köteteknek, amely után jobban érzi magát az olvasó. Elhiszi, hogy a világban vannak ugyan rossz dolgok, de felül lehet kerekedni, és lehet boldognak lenni. Szerethetsz, szerethetnek.

Nem tud olyan lenni, mint az első volt, de még mindig egy szívmelengető, bájos történet.

Bowen: Bob szerint a világ - Mint memoár: 70% a cselekményszálak újak, de mindössze kiegészíti a korábban mesélteket.

Szubjektíven: 65% cukik a rajzok, Bob nagyon szerethető a cselekményben, de nem újdonság.

„Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő: fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében…”* – írta vala az én egyik kedvenc tollforgatóm, én pedig hiszek neki. Sőt, ezt a gondolatot kiegészítem azzal az elhatározással, hogy ha már mindenkinek kötelező az élet színpadán tipródnia, hát én nemcsak szereplőként, de lehetőleg rendezőként akarom kivenni a részem ebből az őrült buliból. (Böszörményi: EzoPara 1.)

De tudja, ahol feltűnően meglátszik a kosz, ott idővel jobban meglátszik a tisztaság is. Néha akarattal gyűjtjük a piszkot, hogy majd egyszer... (B. Czakó: Hervadhatatlan)

(...) a pénz nem minden - folytatta. - Tehát a pénz hiánya sem minden. Ha számodra csupán pénztárcányi a világ, csak sajnálni tudlak. (Böszörményi: EzoPara 2.)

Mit művelt az idő, mit műveltek az emberek ezekkel a csodákkal? Mi jutott cserébe nekünk mindezért: az összes gall történelemért, az egész gótikus művészetért? (Hugo: A párizsi Notre-Dame)

• Próbáld fel a fürdőszobai tükör előtt, aztán gyere a nappaliba. Előszedtem a régi családi képeket.
• Azok m... meg mire k... kellenek? - hűltem el.
• Megnézhetjük a régi temetéseken készült fotókat, hogy lásd, miként kell egy olyan helyen viselkedni! (Böszörményi: EzoPara 1.)

Utálta, hogy a lényeg mindig némán mutatkozik meg. A felesleget mondják ki hangosan, de ami fontos, az örökké elhallgatódik. (B. Czakó: Hervadhatatlan)

Józan srác vagyok, bízom a saját eszemben, ezért se próbáltam ki soha, semmiféle kábító cuccot, és a piát se csípem. Mi abban a jó, ha az egyébként is zavaros világot ráadásul még szétcsúszva, összezilálva kell látni? (Böszörményi: EzoPara 2.)

Hiába, az angolok olyan nemzet, akik hisznek a sorban állásban és a fegyelmezett szabálykövetésben. (Archer: A parkolóőr; In: Árulkodó nyomok)

• Le vagyok nyűgözve - mondta végül.
• Gyakran vagyok ilyen hatással másokra. Néha elég egy félkezes fekvőtámasz. (Morgan: Valós halál)

Minden más művészet engedelmesen alávetette magát az építészetnek, és egyszerű munkásként segítette a nagy műalkotást. Az építész: a költő, a mester, a maga személyében egyesítette a szobrászatot, amely homlokzatait kifaragta, a festészetet, mely üvegablakait kiszínezte, és a zenét, amely megkondította harangjait, és megszólaltatta az orgonáját. Még maga a tulajdonképpeni költészet is, szegény, amely makacsul tovább tengődött a kéziratokban - arra kényszerült, hogy odajáruljon az épülethez, és himnusz vagy próza alakjában illeszkedjék belé, ha nem akart végképpen megsemmisülni. (Hugo: A párizsi Notre-Dame)

• Olyat mondj, amit az ember megtalál és hazavisz!
• Cigi, kamera... - soroltam. - DiCaprio... Hát, én bizony hazavinném! (Böszörményi: EzoPara 3.)

• Hatvanhárom éves, jól mondom?
• Ja, és?
• És nem sok elmebeteget ismerek, aki elmúlt hatvan, és szabadon lófrál. (Jones: A másik nő)

Nyomozós, testváltós, életcélt keresős.

A 23. században a halál már nem jön könnyen. Az emberek képesek a személyiségüket adattárolóként megőrizni az emlékeikkel egyetemben, és azt testekbe letölteni – legyen az más, élő emberé vagy klónozott műtest. A gazdagok akár több testben is létezhet, megölésük esetén csak átlépnek máshova a mentésekről. A világ egyik hatalmasa, Laurens Bancroft kevés híján elszenvedte a Valós Halált. A hivatalos álláspont szerint öngyilkosságot kísérelt meg, de ő nem így gondolja. Így testbe helyezteti a múlt egy harcosát, Takeshi Kovacsot, akinek rá kell jönnie, mi történt valójában. Cserében kap egy új életet és esélyt az életre. Kovacs beleveti magát a nyomozásba, miközben a nyomában járó rendőrnő indokait is megismeri, és elhelyezi magát a korban.

Nem is titkolom, nem a regény iránti érdeklődésem vezetett el a kötethez. Sokkal inkább a Netflix sorozat, amelyet eléggé élveztem ahhoz, hogy fejest ugorjak Takeshi Kovacs világába. Igyekeztem nem túl nagy elvárásokkal tenni ezt, hiszen már a sorozatban is voltak olyan elemek, amelyeket nehezen emésztettem meg.

Most, hogy kipipáltam a regényt, meg kell állapítanom, hogy a Netflix jó munkát végzett. Leképezte a regényt, jól egészítette ki, miközben megőrizte az eredeti szellemét és színeit.

Ami nem annyira nagy sci-fi fanként meg fog maradni a fejemben, a világának az összetettsége és a jövőképe. Merre halad a világ? Már Dan Brown is azt írta, hogy egy olyan emberiség kora jön el, aki a technikával olvad össze. Morgan e világában tulajdonképpen az emberiség elérte a halhatatlanságot a tudománnyal, sikerült adathordozóra áttenni magát a fizikai test helyett, ha azt jobban is szeretik a merevlemeznél. Brutális, ahogy itt személyiségek haladnak testről testre. Saját szlenget is kapott a folyamat. A burkolás egészen új jelentést kapott számomra.

Ez a világ, a megoldásai emlékezetesebbek, mint a krimi része. Annyira nem tudott érdekelni, hogy ki akarta megölni a halhatatlanná lett öreget fiatal testben. Kovacs számára se ez volt az elsődleges prioritás, bár annyira azért odatette magát, hogy a végére meglegyen a megoldás. Annak ellenére, hogy mennyire a modern korban járunk, a nyomozás fizikája nem változott. Indítékokat és nyomokat kell keresni. Nincs is ezzel semmi baj, csak a világ mellett mindez nem tűnik emlékezetesnek.

Kovacs érdekes figura. Nem tudnám megmondani, hogy jó vagy rossz. Aminek biztosan ahhoz is van köze, hogy ennek a világnak egészen más az etikája. Hogy maradhatott volna meg az emberiség a hagyományos jó – rossz felosztás mellett, ha ennyire kitágultak a létezés határai? Megint csak oda lyukadok ki, hogy Morgan világépítése érdekes és ütős, visz mindent a regényben. A karaktereket is ennek szellemében tudjuk megítélni.

Ami bizonyos, Kovacs a jobbak között van. Ő törekszik igazságra a hagyományosabb értékrend szerint is, az is rendes tőle, ahogy a testét visszaszolgáltatja, hogy a rendőrnő visszakaphassa a szerelmét. (Erről eszembe jutott a szexuális viszonyok változása is. Az vajon megcsalásnak számít, ha a barátoddal fekszel le, csak éppen más szelleme van benne?)

Akinek tetszett a sorozat, mindenképpen érdemes elolvasnia, de más sci-fi szeretőknek is OK.

Morgan: Valós halál – Mint sci-fi: 90% összetett világ, izgalmas jövőverzió, egy karakteres hős és sötét bűnök.

Szubjektíven: 65% a krimi vonala tetszett, a világa is, de nehezen találom magam benne.

5: Solomons: Földönkívüli a tesitanárom - adott egy kiskamasz, akinek a bátyja és a legjobb barátja szuperhős. Ő is része akar lenni az akcióknak, de mindig mellőzik. Pedig jó megfigyelő, és mindent tud a képregényekből a gonoszakról, a szuper képességekről. Most éppen azt bizonygatja, hiába, hogy az általános iskola tesitanára egy ufó. Mire rádöbbennek, hogy intergalaktikus elfoglaló valóságshow készül a Földön, lehet hogy késő...

4: Reid: A nulladik év - a világ tele van értelmes lényekkel, akiknek van egy nagy szenvedélye, a zene. A legjobbak meg a Földről jönnek, mindenki rá is van kattanva rendesen. Csak éppen, jó 50 évvel később, mint kellett volna, rájönnek, hogy elfelejtettek jogdíjat fizetni. Az univerzum már annyival tartozik a Földnek, hogy abba mindenki tönkremenne. Lehet, hogy jobb lenne elpusztítani a bolygót? Egy ügyvéd meg néhány ufó igyekszik megoldásra lelni.

3: Neuvel: Themisz-akták - az elején egy rejtély volt. Hatalmas szobor darabkák, elrejtve a bolygón. Összeszedik őket, s rájönnek, egy gép darabkái. Pilótákat képeznek, akik között mindenféle viszonyok - szerelem, féltékenység - gabalyodnak, de létrehoznak egy véderőt. Kell is, amikor betoppannak a gépet hátrahagyó űrlények, akik nekikezdenek a lakosság kiirtásába.

2: Sigler: Járvány - az ufók megérkeztek, és nekiállnak lerohanni a bolygót. De olyan alattomosak, észre sem vettük őket. Az emberi testbe épültek be, és egyre nőnek, egyre jobban megőrjítik az embereket. A halál sem megoldás. A regény hőse felveszi a harcot a testében levő idegenekkel, így személyes horror menete csonkolással és sok vérrel előrevetíti, mi vár a bolygóra.

1: Izing: Támadás az űrből - Magyarország? Mi az és hol van? Mindenki hamar megtanulja, amikor a filmek előrevetítette jövő valósággá válik. Az ufók megjöttek, és nekiállnak az emberiség irtásának. Csak a magyarok képesek megmenteni a világot, hiszen egy korábban lezuhant gép és kis idegen segítséggel nekik van titkos, űrtechnikával felszerelt hadseregük. A fiatalokkal, lelkes és képzett egyetemistákkal repülő Pumi felveszi a harcot, miközben szerelmi szálak és személyiségfejlődés is a program része lesz.

Szerelmet féltő, anyóssal harcolós, múlt titkait felfedős.

Emily nem volt szerencsés a szerelemben. Már le is mondott arról, hogy hamar rátalál az igazi. Ám akkor jön a jóképű Adam, aki pillanatok alatt leveszi a lábáról. Gyorsan is haladnak: szerelmet vallanak, összeköltöznek, már az esküvő is tervbe kerül. Emily nagyon boldog is, amikor Adam előrukkol a nagy kérdéssel. Ám van egy gond: Adam nagyon anyás, és amikor neki is bemutatja a nőt, Pammie ellenszenve érezhető. Emily bármit tesz, soha nem lehet elég jó, folyamatosan rombolja a kapcsolatuk a leendő anyósa. Ez azonban másnak nem tűnik fel, lehet, hogy csak beképzelte? Ráadásul Adam öccse, James is nagyon megnyerő fiatalember, aki szintén lehetne az Igazi. Kitart a kapcsolatuk, vagy sikerül Pammie terve? Mi az, amit annyira titkol az egész család?

Sandie Jones korrekt női thrillert tett le az asztalra, ami bátran ajánlható mindenkinek, aki szereti a zsánert. Nem olyan körmönfont és sötét, mint a Holtodiglan. Nem olyan mélylélektani, mint a Lány a vonaton. Viszont nagyon csajos, és szórakoztató.

Jones trükkje az, hogy sokáig lebegteti, hogy valóban baj van-e. Egy női regénybe csöppenünk bele, amikor a hősnő végre megtalálja a szerelmet. Egy nyálregény alapossággal épül fel a kapcsolat, és vakul bele Emily a szerelembe. Pammie érkezése módosít a viszonyokon, mert Emily fenyegetve kezdi érezni magát.

Bennem fel is merült, hogy nem véletlen, hogy az anyós, aki ilyen pár ellenes aknamunkába vág bele. A kis trükkje, ahogy egy-egy megjegyzéssel szúr egyet a leendő menyébe, annyira nőies, olyan tipikusan női módszer, hogy jár érte a piros pont a szerzőnek. Abszolút hiteles és jellemző a nemre.

Emily érzelmein keresztül ismerjük meg a sztorit, és a cselekmény szűrűje az is, Emily hogyan éli meg az eseményeket, mit érez. Ezért is női thriller: itt bizony mindig szempont lesz a szereplők érzelmi hozzáállása. A beszúrt, más szereplők betétek más hangneműek ugyan, de azokból annyira kevés van, hogy nem is érdemes külön ide emelnem őket. Az elbeszélő módot az érzelmeket megrágó, belülről megélt események határozzák meg.

De női thriller azért is, mert elég erőteljesen előkerül a házasságon belüli, nőkkel szembeni bántalmazás tematikája is. Nem mesélem el hogyan, de a jelenben és a múltban is fontos lesz ez a szempont. A csavar is ebben az irányban van, de itt lakatot teszek a számra.

Nézzük inkább a szereplőket! Nem tudnám megmondani, mi az, ami annyira zavart Emily karakterében. De tény, nem tudtam szívből szorítani neki. Talán a kishitűsége? Ahogy győzködte magát, hogy elég jó Adam mellé? Közben meg rákattan elég sok férfi a környezetében. Lehet, hogy ez volt a baj. James volt a kedvenc szereplőm, Adam öccse. Ő a jófiú, aki lehetne egy lányregény hőse is. És rühelltem, amikor flörtölgettek! Akkor nyugodtam meg, amikor lett neki Kate-je. Az a lány sokkal jobban illett hozzá, mint Emily.

Adam és Pammie. Az a baj, róluk a csavar felfedése nélkül igazán nem mesélhetek. Maradjunk annyiban, nézzetek a sorok mögé! Vannak rejtett szándékok, és ha kicsit derült égből is jött a vége, minimális nyomok vannak, miért így és ekkor alakulnak az események.

Korrekt női thriller, aki a zsánert szereti, tetszeni fog neki.

Jones: A másik nő - Mint női thriller: 80% érzelmekre épít, a cselekményt fokozatos bontja ki, végén nagy csavar.

Szubjektíven: 75% egyes elemei tetszettek, a vége is, de helyenként Emily az agyamra ment.