Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Butler: Hajnal

2019. április 08. - BBerni86

Világvégés, alkalmazkodós, űrlényes, újrakezdős.

Lilith átélte a világ végét, elvesztett mindent, amit el lehetett veszteni. Felébred, egy idegen helyen. Érzi, hogy valamit tettek vele. Olyan sebhelye van, ami korábban nem volt. Senki nem szól hozzá, nem mehet sehova. Már a testét sem érezheti a sajátjának. Kinél van, mit akar tőle és mennyi ideje? Hosszú ideje először veszik fel vele a hajnal.jpgkapcsolatot, és fokozatosan rávezetik a valóságra. Az emberiség végzett magával, de ők megmentették, akit lehetett. Egy űrhajón van, egy másik faj vendégségében. Az oankáli kereskedő nép, akik más létformákkal ismerkednek meg, egyesülnek és hoznak valami újat létre. Lilith tanulhatja a nyelvük, beilleszkedhet, és feladatot is kap. Az ébredésre váró emberekből létrehozhat egy csapatot, akiket hazavisznek a Földre és megkapják a lehetőséget az újjákezdésre.

Nehezen állok neki bármit is írni erről a könyvről. Tetszett is, nem is. Ami biztos, hogy érdekes volt, és más szempontból hozta közel a világunk végét, mint amit megszoktam. Talán, mert a sci-fi zsánerből nem merít, nem a YA-ból, amit hasonló helyzetekről inkább olvastam.

A regény erősségei közé tartozik a világépítése. A szerző kitalált egy teljesen új fajt, nekik kultúrát és szokásokat is. Érdekesnek találtam, hogy az oankáli milyen képzeteket hív elő belőlem. A szerző a kötetben a polipokhoz próbálja őket hasonlítani, nekem meg a Predator jutott eszembe, csak ezek a lények kevésbé emberszabásúak. Különböző kasztjaik vannak, és teljesen más családszerkezeteik. Már eleve az is durva, ahogy folyamatosan más életformák DNS-ével keverik a magukét. (Még valami, ami miatt a Predator ugrott be. A legutóbbi mozi.) Törtem azon is a fejem, ahogy erre Lilith reagál.

Megszűnünk attól embernek lenni, hogy nem csak emberek vagyunk? Ha más DNS darabok is bekerülnek, hibridek születnek. Ez annyira rossz lenne? Lilith és az emberek többsége érzelmi alapon nyúl a kérdéshez, és nagyon taszítja őket még a gondolat is. Fajirtásnak nevezik. Elfogadóbb lennék ezzel a lehetőséggel.

Ami viszont a regényben elfogadottabb lett, de engem kiakasztott, az az űrlényes csoportos szex leírt formája. Szerintem az furcsább, mint a génekhez hozzányúlni. Aberráltnak nevezem azt is, aki állattal akar közösülni. Ez az ufó még rosszabb. Ha már annyira azt emlegetem, miről mi jutott eszembe, a Szolgálólány meséjében éreztem ilyen bizarrnak a szexuális aktusokat és szokásrendszert.

Összetett regény, sok dimenziója van. Mint láthatjátok, én elmélkedtem egy-egy vonalán, de másként is lehet olvasni. A kötet második fele, amikor már több ember ébren van, kiképzéssel és tervekkel, sokkal jobban pörög. Maradnak ott is morális kérdések, de lázadással és harccal fűszerezve.

Butler folyamatosan fejleszti a karaktereit, és igyekszik árnyalni őket. Nagyon jól ábrázolja azt a meghasonlottságot, amit az emberek ebben a helyzetben átélnek. Lilith karakteres, mélyen emberi. Tetszett, ahogy képes új dolgokat tanulni, eszméket befogadni, de nem változik meg teljesen. Van benne egy olyan erkölcsi mag, amit ez a kifordult, más világ sem tud átírni. Ettől érzem őt erősnek.

Intellektuálisan érdekes kötet, az eleje nagyon tetszett. Kirándulás a komfortzónámon kívülre.

 

Butler: Hajnal - Mint sci-fi: 90% elgondolkoztató, megragadó prózával és egy emlékezetes hősnővel.

Szubjektíven: 50% az eleje, a világépítése nagyon tetszett, de a második felére elvesztettek.

The other site

A 64-es betegnapló

Jussi Adler-Olsen regényeit már ajánlgattam nektek is, nekem nagyon bejönnek a Q ügyosztály esetei.

Filmen is nézhető már elég sok, a legutóbbi a 64-es betegnaplóból készült. Hazájában nézettségi rekordokat döntöget, és nem véletlenül. Erős anyagból erős krimi készült, érdemes megnézni!

Várható heti megjelenések

-  A másik nő - a General Press thrillere

- A Kapitány lányai - Gabo történelmi regénye

- Agathe - a Jelenkor regénye, pszichés dráma

- Kétszáz éves szerelem - a Jaffa történelmi, női története

- Hazudós - a Menő könyvek ifjúsági novellagyűjteménye

- A szent sziget - a Gabo krimije

- Fiú a küszöbön - a Gabo krimije

- Fogócska - General Press thrillere

- Testvérlélek - a Noran Libro kortárs, drámai, szerelmes kötete

- A fiú, aki követte apját Auschwitzba - Álomgyár történelmije

- Könyvmolyképző újdonság: A pasim tönkretett hírneve - YA

Visszanéz7ő

14. hét

Április

1. Anonymous: Fedőneve: Jégmadár - kémregény 5/5

2. Cowell: Így fejtsd meg a tűzkő titkát - gyerekkönyv 5/4

3. de Recondo: Váltóláz - kortárs 5/5

4. Doherty: Odisszea - történelmi kalandregény 5/3,5

5. Rácz-Stefán: Túl szép - YA 5/5

6. Adrian: Az éjfél fogságában - természetfeletti szerelmes: 5/2

    Harper: A természet ereje - krimi 5/4

7. Tóibín: A blackwateri világítóhajó - kortárs 5/3

    Gaura: Embertelen jó - fantasy 5/5

14 pipa, jöhet a 15. hét!

Tovább

Gaura: Embertelen jó

Boriverzum és más történetek

Természetfelettis, kalandos, halálos, szürreális.

A vámpírok lettek a vezető faj a Földön. Ám nem számoltak azzal, mi lesz, ha az emberek a kihalás szélére kerülnek – éhezés. Pár tudós azon dolgozik, hogy megoldást találjon a helyzetre. A gépüket azonban tesztelni kell, embertelen_jo_1.jpgés nem minden vámpír lesz boldog attól, ami abban a laborban megszületik. (Az áttörés) Bori egyre jobb abban, hogy vámpírok vérét gyűjtse be, hogy aztán a tudósok tanulmányozhassák őket. A cél egy IQ-vámpír DNS-ének megszerzése lenne. Már felfigyelt a csoport a lányra, és figyelmeztetésképpen meghívják a vámpír színházba. Borit azonban nem kell félteni. (Démoni színjáték) Az árus soha nem azt árulja, amire esetleg lenne kereslet. De állhatatosan kijár, próbálkozik. Nem érzi, hogy az átok, melyet előző munkaadója rámondott, törhetetlen és örök. (Színes tangák)

Gaura Ágnes nevét hallottam már korábban is, a Bori regényekkel szemezek egy ideje. A vámpíros téma azonban lelomboz, a paranormális romantikus történetek lejáratták szegényeket. Így Bori előtt bemelegítés gyanánt egy novellás kötetre esett a választásom.

Nem is bántam meg!

Szeretem a kötet változatosságát. Ahogy mindig van valami természetfeletti elem is, egy kis plusz csavar, de ezt egyszer humorral, máshol szürrealista valósággal vagy éppen drámával keveri a szerző.

Érdemes a kötet felosztását is figyelni, mert a különböző fejezetek jól reprezentálják, mire számítsunk az adott részben. A korábbi Gaura olvasók tippre a Boriverzum darabjaira hegyezik a foguk, és azt a stílust keresik minden darabban. De ki kell élvezni, mennyi minden más is van mellette!

Ok, nekem is Bori és a vámpírok voltak a kedvenceim. Nagyon bejön a humora, a karakterek is, meg az egész felvázolt univerzum is. Nem fogom megúszni, hogy ne kezdjek el Gaura regényekre is vadászgatni. De tudtam értékelni a Moszkva téri történetek fantasy képekkel dúsított világát is. Az jutott róla eszembe, hogy minden nap elmegyünk mellettük, már észre sem vesszük, mi van köröttünk. De van, aki megáll és ihletet merít. Aki tud segíteni abban, hogy majd legközelebb te is feltedd magadnak a kérdést: milyen története lehet annak az embernek? Ezek tragikusabb, példázatosabb szövegek, de pont ettől szépek.

Lépeget zsánerek és formátumok között is. Elbeszélések, hosszabb-rövidebb novellák, de még egypercesek is akadnak a kötetben. Szerettem őket, és eszembe juttatta, mennyire szerettem az Örkény egyperceseket is. Itt meg szórakoztató, természetfeletti egypercesek vannak, melyek között akad olyan is, ami mellett meg kell állni, és megfejteni, mi is a poénja.

Mert az lesz mindenben, egy végső csavar, egy bevitt ütés, amire nem is számítasz.

Különben zsánerek között is lépeget a szerző. Alapvetően fantasy kötetnek mondanám, de akad itt azért horror beütés is bőven. Plusz, ott az egyedi humora, amit néha olyan mesterien olt tragédiába, hogy azt oktatni lehetne. A zombi angyalok… sok elmebeteg dolgot olvastam már életemben, de erre felszaladt a szemöldököm. Még most is kísért a kép az agyamban, ahogy egy angyal zombiként hörög és oszlik…

Bori meglevő rajongóinak, de mindenki másnak is érdemes kipróbálnia. Ötletes, stílusos, jó.

 

Gaura: Embertelen jó – Mint fantasy: 85% sokféle történet kapott helyett a kötetben. Van humora, ötlete, stílusa.

Szubjektíven: 90% Bori fan leszek? A világa, a karakterei bejönnek. De más jó sztori is akad.

Tóibín: A blackwateri világítóhajó

Családos, elköszönős, sérelmes, érzelmes.

Helen el kellett, hogy szakadjon az anyjától és a nagyanyjától. Érezte, ha nem teszi meg, kénytelen lett volna annak a feleségnek és anyának lenni, aki lenni akart. Még így is érzi, hogy a tanult magatartás miatt néha ellökné a férjét, de küzd ellene. Megvan a maguk élete, a szeretett férfival és két kisfiukkal. Most mégis haza kell mennie, és szembenézni a múlttal, a felmenőivel. Öccse, Declan haldoklik, és a betegágyánál összegyűlik a család. A a_blackwateri_vilagitohajo.jpgnőnek eszébe jut, amikor apja betegsége idején a nagyanyjánál laktak a testvérével, hogyan viselte már akkor az anyja viselkedését. Régi sérelmek, sebek fakadnak fel, hogy esélyt adjanak a gyógyulásra, új kapcsolatok kiépítésére.

Az ilyen regényekből lehetne kortárs drámát faragni, ami mehetne a színpadra, majd akár filmesíteni is lehetne. Színészileg nagy kihívás lenne, a drámára érzékenyek szeretnék, mindenki más meg végignézni sem bírná. Augusztus Oklahomában, eszembe jutott erről a történetről. Mindkettőben egy család belső dinamikája, régi sérelmek feldolgozása a téma, amikor összegyűlnek egy halálos betegség miatt. A történet, a konfliktusaik teljesen mások, de a típus egyezik.

Ez egy lélektani dráma, amiben nagyon mélyre megyünk Helen lelkében. Aki bizony sérelmeket, régi érzéseket őrizget, és most kénytelen mindezzel szembenézni. Ennyi évvel később még neki is nehéz átlátni az érzéseit, a logikáját. Bár, a logika rossz szó jelen esetben. Attól jó lélektanilag, és nehezen olvasható nekem, hogy nem az észre kell hagyatkozni. Itt vegytisztán érzelmekről van szó, amelyekben nem lehet logikát találni. Néha éppen ellentétesek azzal.

Az alapkonfliktus, hogy Helen elvágta magát az anyjától és nagyanyjától. Miért tette ezt? Homályos emlékek, régi érzelmek a magyarázat. Amelyek torzulnak, változnak az évek alatt, így még nehezebb tisztán látni.

Cselekménye nem is nagyon van a történetnek, Helen érzelmi útja van a középpontban. Amikor kicsit belelátunk Lily lelkivilágába, érdekes, hogy ugyanezeket a dolgokat egy másik személy hogyan élte meg. Amit az egyik hatalmas sérelemként egy évtizede őriz magában, a másik félnek, lehet, hogy fel sem tűnt.

A maga zsánerében erős ez a kötet, és nekem mégsem tetszett. Konkrétan, untam. Mivel eseménysor nincs, Helen sérelmeit, fájdalmait kellett olvasnom. Nem nyavalyog, de közel áll hozzá, ami eleve húzta az idegeim.

Tóibín jó a karakterábrázolásban, intellektuálisan itt is tudtam értékelni az általa megrajzolt jellemeket. Helen elmenne Ferrante egyik hősnőjének is. De, röviden, nekem nem voltak szimpatikusak ezek az emberek. Még Hugh és Helen fiai voltak a legszerethetőbbek, a felnőttek mintha életeket meghatározó drámákat faragnának semmiségekből. Ez irritált.

Az is furcsa volt, hogy van olyan név, hogy Manus. Tudom, ennek semmi köze a regény minőségéhez, de engem mindig megakasztott, amikor azt olvastam, hogy Manus éppen mit csinál. Vagy, ha csak megszólították a gyereket.

Tóibín stílusa: pipa. Mély karakterábrázolás: pipa. Dráma: pipa. Mégsem tetszett.

 

Tóibín: A blackwateri világítóhajó - Mint kortárs: 70% érzelmileg szép, líraiak a képei és a szövege, lélektanilag erős.

Szubjektíven: 20% cselekménye alig van, untam. Nem volt szimpatikus a hősnő sem.

SpoilerZóna

Anonymous: Fedőneve: Jégmadár

A történet két idősíkon játszódik.2.png

Elena története: a cseh lány már gyerekként eltökélte, hogy sikeres sportoló lesz belőle. Keményen dolgozott, hogy tornászként megállja a helyét, és az olimpia volt az álma. De ahogy kezdett kamaszodni, rá kellett ébrednie, hogy soha nem tartozhat a legnagyobbak közé.

Ám oroszok keresik meg, egy visszautasíthatatlan ajánlattal. Dolgozzon nekik! Elköltözhet Prágába, ahol a legnevesebb egyetem diákja lesz. A családja otthon mindent megkap, kényelmes lakást és életet. Elena elmegy, és kettős életet kezd élni. Az egyetem helyett igazából fecskének képzik. Ők olyan szép lányok, akik gazdag és politikailag befolyásos férfiak feleségei lehetnek. Rajtuk keresztül pedig a szovjetek irányíthatják a férjeket és a 3_1.pngvilágpolitikát. Műveltté, széppé teszik őket, a szexre is kiterjed a képzés. Elena viszonyt is kezd a fiatal tartótisztjével, ekkor még azzal álltatva magát, hogy az érzelmei igaziak.

Az első munkája Párizsba vezeti. Kreáltak neki egy múltat: az olimpiai csapattal jutott ki Nyugatra, itt maradt, és divatmodell lett belőle. Egy fogadáson fut bele egy gazdag, befolyásos francia család fiába. El kell csábítania, elvetetnie magát vele. Könnyeden megoldja. A férfi a tenyerén hordozza, családot terveznek, jó életük van. De pont ezért nem maradhat. A férfi nem lett politikailag ambiciózus, így nem maradhatott egy fecske férje. Mondvacsinált ürüggyel elválnak, a férfit titkos ügynökök fenyegetik meg, hogy végeznek vele, ha Elena után megy,

A nő Kanadába kerül, ahol régi barátja és iskolatársa mellé helyezik. A két fiatal egymásba kapaszkodik, össze is házasodnak, és együtt terveznek. De az oroszok megint jönnek. Elena már meg sem lepődik, hogy a testét is elveszik, az életét is összezúzzák. New Yorkba kell mennie, és egy újabb gazdag férfit fogni.

Egy autógyáros felesége lesz, akiben megvan a politikai ambíció is. Elena kislányt szül neki, de továbbra is az oroszok tesznek vele, amit csak akarnak. Amikor az apja is azt szeretné, hogy szabad legyen, végeznek a férfival.1_12.jpg Elena szabadulni akar. A férjét sose szerette, aki rendszeresen csalja is, hanyagolja is. Sokáig tart, de elválhat. Így is a markukban van már a férfi. (Van egy orosz fattya, akivel zsarolhatják.)

Az exnek indulni kell a választáson, mint amerikai elnök. Nem akar, de nincs választása. Még csak nyerni sem akar. De ez már nem az ő döntésük, csak a bábosok játékszerei.

A jelenben Grace, Elena szellemírója életrajzi regényt írna a nőről, aki erre kidobja. Grace nyomozni kezd, bejárja Elena útvonalát. Beszél a családjával, a volt szerelmekkel és összerakja a képet. De, az egyetlen férfi, akit a segítőjének hisz, ügynök. Meg is ölik, Grace is folyamatos veszélyben van. Kénytelen megalkudni: nem ír meg semmit, cserébe megkapja a kényelmes életet.

A végén Elena keresi fel, és titkos alkut kötnek. Írnak egy regényt, és mindent lelepleznek.

Harper: A természet ereje

Aaron Falk 2.

Természetben elveszős, nyomozós, csapatépítős.

Aaron Falk és társa, Carmen sürgős hívást kapnak. Ők dolgoznak a Bailey család vállalatát lebuktatni akaró csoportban, és az informátoruk a cég egyik fontos alkalmazottja, Alice volt. Alice, aki részt vett egy vállalati csapatépítésen, és most nyoma veszett. 5 nő, munkatársak, együtt indultak el a vadonban, hogy mindössze a_termeszet_ereje.jpgtérképekkel, minimális élelemmel 3 nap alatt megtegyenek egy túrát. A nők elvesztek, jóval később kerülnek elő, de csak négyen. Állítják, Alice már korábban elment, nem tudják, mi történt vele. Falk és Carmen nyomozni kezdenek, a nő és az elveszett bizonyítékaik után is. A négy nőből mindenkinek lehetett indítéka és ideje végezni Alice-szel. De mi történt a vadonban igazából?

Az Aszály volt az első Jane Harper regény, amelynek most megkaptuk laza folytatását is. A nyomozók a régiek, az eset új. Most úgy érzem, ez volt az érdekesebb a kettő közül. Átívelés sincsen, így az is nyugodtan olvashatja, aki most ismerkedik a szerző köteteivel. Talán érdemesebb is ezt venni előre, ha még nem olvastátok az Aszályt, mert, ahogy említettem, ez a jobbik történet.

A cselekmény alapvetően két idősíkon játszódik, melyek nagyon közel állnak egymáshoz. Egyszer, látjuk a nyomozókat, ahogy a csapattréning után igyekeznek rekonstruálni az eseményeket, és felmérni, ki és hogyan árthatott Alice-nek. Másrészt, visszamegyünk pár napot, és lekövethetjük azt is, mi történt ezen a túlélő próba csapatépítésen.

A két idősík közül nekem az utóbbi tetszett jobban. 5 nő összezárva, egyre reménytelenebb körülmények között, olyan titkokkal, melyek hatással vannak egymás életére és mindennapjaira. Ahogy nő a feszültség, jönnek elő a titkok és konfliktusok, egyre élesebb a helyzet. Nem véletlenül az került a csúcspontra, ami. Ennyi feszültségnek robbannia kellett.

A jelenbe tett nyomozás inkább annak az útja, ahogy a múltból megismert titkokra rájönnek a nyomozók. Ügyesen szerkeszt Harper, összerímelnek a sötét titkok, amelyek a két szálon összeérnek. Azzal különösen jól el is játszik, hogy olvasóként mi jobban össze tudjuk rakni az eseményeket a két idősík ismeretében, mint a szereplők egyből. Amikor Alice nagyon haza akar menni, és hívni a lányát, mi a jelenből tudjuk, hogy megtudta, illetlen képek kerültek ki a lányról a netre. Egyszer egyik, másszor a másik idősík ad plusz infókat. Így figyelni kell, összerakni az eseményeket, és élvezni a kibontakozó képet.

Van benne meglepetés, mert bármennyire is ártatlannak látszanak egyes szereplők, sötét kis titkai mindenkinek vannak. Logikusan, de érzelmileg is hitelesen építi fel hősnőit a kötet, és ütközteti is őket egészen a töréspontig.

A jelen viszi a krimi ágat, ahogy említettem, ezt éreztem szegényesebbnek. A nyomozók, a gondolkodásuk és tetteik is kevésbé megragadóak, mint az 5 nő a vadonban. Akiknek valahogy túl kellene élni, thrilleres kalandregényes a hangulat, miközben pszichésen is egyre nehezebb a helyzet. Pörögnek az események, de nem rohanva, érthetően.

A szerző stílusa kevésbé tetszett. Talán, mert a főhőse komorabb, és ezt a hangulatot kiéreztem a szövegből is. Nyersebb, kevésbé mesélős, mint amit igazán szeretni tudok.

De összességében ez egy korrekt krimi, jó pszichés helyzetekkel és feszültséggel.

 

Harper: A természet ereje – Mint krimi: 75% több idősíkon vezetett, logikusan felépülő, karakterekre is figyelő krimi.

Szubjektíven: 70% kevesellettem a nyomozást, de a szálak jól keverednek, jó a szerkesztése.

süti beállítások módosítása