Világvégés, alkalmazkodós, űrlényes, újrakezdős.

Lilith átélte a világ végét, elvesztett mindent, amit el lehetett veszteni. Felébred, egy idegen helyen. Érzi, hogy valamit tettek vele. Olyan sebhelye van, ami korábban nem volt. Senki nem szól hozzá, nem mehet sehova. Már a testét sem érezheti a sajátjának. Kinél van, mit akar tőle és mennyi ideje? Hosszú ideje először veszik fel vele a kapcsolatot, és fokozatosan rávezetik a valóságra. Az emberiség végzett magával, de ők megmentették, akit lehetett. Egy űrhajón van, egy másik faj vendégségében. Az oankáli kereskedő nép, akik más létformákkal ismerkednek meg, egyesülnek és hoznak valami újat létre. Lilith tanulhatja a nyelvük, beilleszkedhet, és feladatot is kap. Az ébredésre váró emberekből létrehozhat egy csapatot, akiket hazavisznek a Földre és megkapják a lehetőséget az újjákezdésre.

Nehezen állok neki bármit is írni erről a könyvről. Tetszett is, nem is. Ami biztos, hogy érdekes volt, és más szempontból hozta közel a világunk végét, mint amit megszoktam. Talán, mert a sci-fi zsánerből nem merít, nem a YA-ból, amit hasonló helyzetekről inkább olvastam.

A regény erősségei közé tartozik a világépítése. A szerző kitalált egy teljesen új fajt, nekik kultúrát és szokásokat is. Érdekesnek találtam, hogy az oankáli milyen képzeteket hív elő belőlem. A szerző a kötetben a polipokhoz próbálja őket hasonlítani, nekem meg a Predator jutott eszembe, csak ezek a lények kevésbé emberszabásúak. Különböző kasztjaik vannak, és teljesen más családszerkezeteik. Már eleve az is durva, ahogy folyamatosan más életformák DNS-ével keverik a magukét. (Még valami, ami miatt a Predator ugrott be. A legutóbbi mozi.) Törtem azon is a fejem, ahogy erre Lilith reagál.

Megszűnünk attól embernek lenni, hogy nem csak emberek vagyunk? Ha más DNS darabok is bekerülnek, hibridek születnek. Ez annyira rossz lenne? Lilith és az emberek többsége érzelmi alapon nyúl a kérdéshez, és nagyon taszítja őket még a gondolat is. Fajirtásnak nevezik. Elfogadóbb lennék ezzel a lehetőséggel.

Ami viszont a regényben elfogadottabb lett, de engem kiakasztott, az az űrlényes csoportos szex leírt formája. Szerintem az furcsább, mint a génekhez hozzányúlni. Aberráltnak nevezem azt is, aki állattal akar közösülni. Ez az ufó még rosszabb. Ha már annyira azt emlegetem, miről mi jutott eszembe, a Szolgálólány meséjében éreztem ilyen bizarrnak a szexuális aktusokat és szokásrendszert.

Összetett regény, sok dimenziója van. Mint láthatjátok, én elmélkedtem egy-egy vonalán, de másként is lehet olvasni. A kötet második fele, amikor már több ember ébren van, kiképzéssel és tervekkel, sokkal jobban pörög. Maradnak ott is morális kérdések, de lázadással és harccal fűszerezve.

Butler folyamatosan fejleszti a karaktereit, és igyekszik árnyalni őket. Nagyon jól ábrázolja azt a meghasonlottságot, amit az emberek ebben a helyzetben átélnek. Lilith karakteres, mélyen emberi. Tetszett, ahogy képes új dolgokat tanulni, eszméket befogadni, de nem változik meg teljesen. Van benne egy olyan erkölcsi mag, amit ez a kifordult, más világ sem tud átírni. Ettől érzem őt erősnek.

Intellektuálisan érdekes kötet, az eleje nagyon tetszett. Kirándulás a komfortzónámon kívülre.

Butler: Hajnal - Mint sci-fi: 90% elgondolkoztató, megragadó prózával és egy emlékezetes hősnővel.

Szubjektíven: 50% az eleje, a világépítése nagyon tetszett, de a második felére elvesztettek.