Következik öt regény első mondata. Tudjuk, mennyire fontos a jó felütés...
Mellette lesznek képek is, hogy segítsenek kitalálni, mihez tartoznak.
1: Ez a kedvenc könyvem a világon, bár még sohasem olvastam.
2: Az öregember fejét sáskák borították.
3: A holtak köztünk járnak.
4: A technikusok elmondása szerint az üveg túloldalán ücsörgő lány egyetlen szót sem szólt, mióta csak behozták.
5: Két dolgot csináltam a hetvenötödik születésnapomon.
Megoldás: Tovább!
Ikres, elköszönős, misztikus.
Dustin és Jake életük eddigi 23 éve alatt nem sok mindent tett külön. Egypetéjű ikrekként mindig is szoros volt közöttük a kapocs, ami még a halál árnyékában sem törik el. Együtt motorbalesetet szenvedtek – de míg Dustin megúszta könnyebb sérülésekkel, Jake kómába esett, és az orvosok egyre kevesebb esélyt adnak a túlélésére. Dustin igyekszik titkolni, hogy Jake lelke vele tart mindenfelé. Szellemként még tárgyakat is tud mozgatni, vagy 
éppen netez egyet. Az orvosok véleményét hallva egyet akar még: méltón búcsúzni az élettől és a testvérétől. Ráveszi Dustint, menjenek Ibizára! Dustin, vállalva, hogy az anyjuk komolyan megharagszik, enged a rábeszélésnek. Jake pedig gondoskodik róla, hogy feledhetetlen legyen a nyaralás, még egy csinos lányt is a bátyja elé sodor. Az igazság elől azonban egyre nehezebb elmenekülni, mindkét fiatalembernek.
Gondban vagyok, mit írjak erről a könyvről. Egyrészt, ha igazán beszélni akarok róla, el kellene mesélnem a végét. Az rányomja a bélyegét az egészre. De azzal mindenki örömét elrontanám… próbálkozzunk, akkor spoiler nélkül.
A kötet a gyászról szól, de egy olyan csavarral, ami eléggé átértelmezi az egész regényt. Dustin nagyon szenved, mindig ő volt a védelmező testvér, míg Jake a felelőtlenebb, kajla életvidám. A halál közelségét is ennek megfelelően fogják fel. Dustin most is védeni akarja a testvérét, míg Jake a boldogságra törekszik. De mindkettőre igaz, hogy a testvérének akar jót.
Ha már gyász, ami szokatlan a könyvben, a megszokott fázisok hiánya. Talán azért is, mert még nem a halottat gyászolja Dustint, végig ott a remény is, hogy Jake össze tudja szedni magát, felépül. A tagadás abszolút megvan, Dustin esetében az alkudozás is színre lép, de hol a harag, a depresszió?
A misztikus vonal az, ami ezt ellensúlyozni tudja. A testvérek közötti erős kapocs, a feltétel nélküli szeretet tartalmilag hozzáadja a pluszt, ami pszichológiailag hiányolnék. Ahogy a szellem és az élő játszmázik, ahogy mindkettőnek az a célja, hogy a másiknak jobb legyen, az a regény érzelmi motorja. Ez lesz az, ami meg tud hatni, vagy fájni fog.
Van a regénynek egy másik arca is. Catalina, a spanyol lány kapcsán. Az a szerelmi szál olyan mesésre van hangszerelve, hogy azt nehéz megemészteni is. Számomra az volt az egyik jelző, hogy van egy olyan igazság is a cselekmény mögött, ami elsőre nem látszik. Mert ilyen románc sok lenne egy nyálregényben is, nemhogy egy olyan történetben, melyben ikreknek kell örökre búcsút mondani egymásnak.
Különben igaz a kötetre, hogy végig egy film motoszkált az agyamban, ami eszembe jutott róla. Mivel spoiler, mi volt az, csak zárójelbe írom ide, és kifehérezem. (Hatodik érzék) Maradjunk annyiban, hogy kicsit másként, de nem lett újra feltalálva a spanyolviasz.
Stílusában jól illeszkedik a korábbi kötetekhez. Érzelmes, néhol egészen szentimentális, drámai. Eret azért senkinek nem kell vágnia a végére. Van benne remény is, és a szentimentális vonala elbírja, hogy az élet, a szeretet hatalmáról szóljon minden tragédia ellenére is. Mert a szeretet veled marad, és az élet nem áll meg.
Kevésbé tetszett, mint a másik két kötete a szerzőnek, de nem bánom, hogy olvastam.
Nielk: Kísérő árny - Mint dráma: 65% a misztikus elem sokat dob rajta, érzelmileg széles skálát fog át.
Szubjektíven: 55% végig volt egy megérzésem, mi lesz. Nem boldogít, hogy igazam lett.
Magyarul Rögeszme címmel látott napvilágot.
(Magunk közt szólva ezzel a borítóval és címmel, az eredeti angollal nekem jobban tetszik.)
Thriller, amiben egy lány látni véli 1 éve eltűnt anyját, ő lenne Beth. Nyomozni kezd, és csúnya titkokra bukkan.
Cím: Rules of Betrayal
Készítők: Christopher Reich
Műfaj: thriller, akció
Cselekmény: 1980-ban egy amerikai vadászgép lezuhan a hegyekben, az afgán-pakisztáni határnál. 30 évvel később e hegyekből felbukkan a sötét igazság, ami nem várt fordulatokat eredményez. E közben Jonathan igyekszik visszatérni az életbe, túlélve a kettős és hármas ügynökök árulással teli világát. Még rá kell jönnie, felesége mennyire hű hozzá vagy az ügynök léthez.
Várható megjelenés: angolul 2010 óta kapható, az első két rész magyarul is évek óta elérhető. De erről a kötetről nem hallani semmit.
Miért várós?
Családos, múlt után nyomozós, misztikus.
Kath békés életet él a lápvidéken, férje és kislánya társaságában. Adam jóképű, és rajong érte. Lyla is szép kislány, ha az anyját aggasztja is, hogy más a viselkedése, mint a kortársaié. Gyanakszik, hogy aspergeres, de a férje nem akarja kivizsgáltatni a lányt. Szeretik így is. Kath egy balesetet követően próbálja összerakni, miért 
változott meg a lánya és a férje viselkedése. Mi történt vele, hogy az autója a tóban kötött ki? Ahogy nyomozni kezd, rá kell döbbennie, hogy a memóriavesztés miatt az is kiesett, hogy öngyilkosságot kísérelt meg, nem balesete volt. De miért tette? Miközben rejtélyes tűzesetek zavarják fel a lápot, Kath a családi titkokban merül alá. Nagyon nem azokat a válaszokat kapja, amelyeket várt. Árulás, gyilkosság, rosszindulat és megtévesztés rétegeit kell lefejtenie az igazság eléréséig.
Ha jól számolom, ez a 3. Tremayne-regény, ami magyarul megjelenik. A szerző megint azt hozza, amit eddig is kaptunk tőle: egy női thrillert, sok lelkizéssel és meglepő csavarral az események zárásaként.
Nem bírom megállni, ezzel a csavarral kell kezdenem, mert ezt zokon vettem a történettől. Ki nem állhatom, amikor az utolsó fejezetekben a semmiből érkezik egy új szereplő, vagy egy új megoldás. Ok, mindent lezárnak és megmagyaráznak vele, de addig esélyem se volt kitalálni, hogy ez lesz. Semmiből nem következik az ilyen zárlat. Meglep, pont azért, mert nincs gyökere és logikai előzménye. Van, aki ezzel boldog is, nincs azzal se semmi baj. De én szeretem a logikai íveket, amiket most hiányolok is nagyon.
Különösen azért, mert addig mindent szépen fel- és levezet a szerző. Az események logikusan követik egymást, és a szereplői indokait, cselekmények mögötti érzelmeit is tisztán ismerteti velünk Tremayne. Ezzel is feszültséget teremtve, hiszen sokszor a szereplők csak azt látják, hogy valami a másikkal nem stimmel, ettől ők is frusztráltak, de a válaszok és értelem nélkül nem tudnak segíteni se magukon, se a másikon. Csak az érzés marad, hogy valami nagyon nem stimmel. Jön a veszély.
Tremayne erős a karakterépítésben. Elsősorban a nőkében. Még az olyan női mellékszereplő rajza is sokkal élénkebb, aki már évek óta halott, mint a jelenben cselekvő és aktív mellékszereplő férfiak nagyja. Nem hibátlan emberekkel dolgozik, árnyal. Bár szét lehet választani a karaktereit jókra és rosszakra, gyakran nem olyan könnyű értékítéletet mondani. Mert, van egy olyan szereplő, aki a puszta tettei alapján maga lehetne az ördög. A rovásán lesz nemi erőszak, gyilkosság, nyújtogatás. Ha azonban a teljes történetét nézzük, miért teszi, mit érez, honnan jött, még szinte sajnálni is lehet.
A szövegnek is sikerül átadnia azt az érzelmi töltetet, titokzatosságot és magányt is, ami a lápvidék jellemzője is. Atmoszférája van. Helyenként egészen megkapó leírások vannak benne, építik a hangulatot, fontosak. Bár legtöbb esetben nem szeretem a hosszas leírásokat, itt egy-egy ilyen résznek is van létjogosultsága.
Mondanivalót azonban nem tudok leszűrni belőle. A múlt bűnei utolérnek? Az elkeseredett, megátalkodott emberek gonoszak a végsőkig? Rá tudom húzni, de nem ez a lényeg.
Van hangulata, jók a karakterrajzok, én csak a végső csavart sajnálom, de azt nem is kicsit.
Tremayne: Mielőtt meghaltam - Mint thriller: 70% erősen női, feszültséggel a lapokon. Lélekrajzban erősebb, mint logikában.
Szubjektíven: 67% a légből előkapott csavarokat nem szeretem. Addig ok, de a csavar…
William Goldman nem egy sikerregény és -film elkészítésében vett részt. A szívemnek legkedvesebb egy modern mese, nem kevés posztmodern vonással. A belőle készült film viszont az egyik legszerethetőbb családi mesefilm, ami bele sem akarok gondolni, hány éve klasszikus.
Ahogy parancsolod.
A nevem Inigo Montoya. Megölted az apámat, készülj a bosszúra.
Ha ezek nem mondanak neked semmit, ideje előkeresned a filmet vagy a regényt!
Szerelmért küzdős, boldogulós, arab világos.
Zubeida boldog kislány volt. Az apja saját bazárját vezette, amiben a fiai is egyre nagyobb szerepet kaptak. Boldog házasságban élt, lányait is nagyon szerette. Zubeida volt az egyik kedvenc, hiszen ő volt a legszebb a gyermekek közül. Ám elég egy balul végződő fogadás, és a család arra kényszerül, hogy a kislányt eladják. Zubeida 10 évesen kerül be egy intézetbe, ahol táncolni és zenélni tanítják, hogy a nemes férfiakat elbűvölve 
gazdag pártfogót találjon. Beilleszkedik, a táncot nagyon meg is szereti. A szép és tehetséges lányra egy gazdag férfi is felfigyel, de a lány nem akar az övé lenni. A tragédia előtt egy áradás sodorja el a várost, és a lánynak is menekülnie kell. Egy titokzatos, megnyerő férfi mellett küzd a túlélésért, nem is sejtve, hogy a férfinak, akibe egyre jobban beleszeret, megvannak a maga titkai.
Ha ismerős ez a regény, úgy gondolod, hogy már olvastad, de mintha nem magyar szerzőtől, ne lepődj meg! Nem először jelenik meg. ugyanezzel a címmel és tartalommal más kiadónál már megjelent. Csak akkor Cselenyák Imre még írói álnevén, mint Montcassen szerepelt. De már felvállalja az igazi nevét is, új kiadója is van, így lehet új köntösben is megtalálni korábban már megjelentett regényeit.
A sivatag hercegnője két jellemzőjével hívhatja fel magára a figyelmet: egyrészt, egy olyan világba vezet el minket, ahova európaiként és keresztényként nincs betekintésünk. (Most nem számolom a török sorozatokat, amelyeket nem vagyok hajlandó nézni.) Az iszlám világ szívébe visz, ráadásul a múlt leplén keresztül, ami ad neki egy plusz egzotikumot. A mindennapok, hétköznapi élet kockáit eleveníti fel. Hogyan éltek az egyszerű boltosok, milyen kis szórakozásaik voltak? Milyen sors várt a gyerekekre, fiúkra és lányokra? Majd tágul a nézőpontunk, egy előkelő hárem ajtaja is szélesre tárul. Igaz, a hárem mindennapi életéből keveset látunk, mert Zubeida valamennyire kívül tud ezen a világon maradni.
Ennyiből is érzékelhető lesz, hogy ez a világ mennyire a férfiak világa. A nő egyetlen feladata, hogy a férfi barma legyen, jobb szó híján. Adhatják, vehetik, és mit tehet meg egy férfihoz képest? A kötetből az jött le nekem, hogy szinte semmit.
El is értünk a regény másik arcához, a romantikához. Zubeida harcol azért, hogy annak a férfinak adhassa magát, akinek akarja. Ő nem lesz az engedelmes baba, akit kihasználhatnak és eldobhatnak a férfiak. De azonnal megjegyzem, ebben a világban nem arathat teljes győzelmet. Elérheti, sok szerencsének is hála, hogy a kedvesével lehessen, de arra nincs befolyása, hogy milyen világban élnek, és ez hogyan határozza meg a férfi jellemét. Zubeida nem tud fiút szülni neki? Lehet több neje, háreme, és fokozatosan elhal az egykori szerelem.
A karakterekben tetszett, hogy egyszerre önmaguk, de képviselői is a kultúrának, amiben élnek. Meghatározza őket, hogy a világ mit enged és tilt meg nekik. Zubeida azért hős, mert ő mer küzdeni, de azért nem olyan forradalmár lesz, mint Katniss, ő a világot nem válthatja meg, csak a maga számára teheti kicsit élhetőbbé.
A stílusában, a cselekményvezetésben is rutinos a szerző. Olvasmányos, könnyed sztorit írt, melybe az arab hatásokat is beemeli. Tetszettek a betett arab mesék, például.
Nem ez lesz a kedvenc regényem Cselenyák tollából, de egyszer érdekes volt.
Cselenyák: A sivatag hercegnője - Mint történelmi: 60% a történet helyszínei, a korszak korrektek, a cselekmény romantikus.
Szubjektíven: 65% a szereplők között volt szimpatikus, de helyenként kiakadtam a sztorin.
Keith & Wallace: Lopakodó halál. Egy tengeralattjáró, egy frissen kinevezett kapitánnyal. Egy küldetés, mellyel megakadályozható egy újabb világháború kitörése. Ha egy orosz és egy amerikai tiszt össze tudnak dolgozni.
Készült belőle film is. Gerard Butler az amerikai kapitány.
Időfutár - rádiójátékból lett regény, majd készült egy színdarab is. A Varázsfuvola-akció végre nem csak színházban élvezhető, hazavihetjük a könyvet is! Én már alig várom, hogy felfedezzem, mennyiben tértek el az eredetitől!
Az IKEA bútortervezői, akiket nagyon megindítottak Hathadrabnak az Angliába tartó kamionban átélt megpróbáltatásai, egyszer csak előálltak egy vécével és túlélőkészlettel felszerelt szekrény terveivel. A következő hónapokban kétségkívül ez lesz a legkeresettebb termék a görög – török határon. (Puertolas: A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt)
Nem akartam izgalmakat, nem akartam megmenteni senkit, bőven elég lett volna, ha valaki, akit szeretek, elvesz feleségül. Ehhez képest beleszerettem a dózse fiába, akinek az anyja örömlányoknak álcázott kémeket foglalkoztat a házában… (R. Kelényi: Bűnös örömök városa)
És akármilyen jelentéktelennek, erőtlennek és elhanyagolhatónak is tűnik a harcunk, talán ha mindannyian összefogunk, mint Cikcakkocska hatalmas serege, akkor kitörhetünk a magunk alkotta börtönökből. Talán képesek leszünk elérni, hogy ez a vad és csodálatos világ mindannyiunk számára olyan szabad maradjon, amilyennek azon a délutánon tűnt, gyermekkoromban. (Cowell: Így beszélj sárkányul)
Megjegyeztem, hogy szegények és gazdagok ugyanúgy küszködnek a démonaikkal, aztán hozzátettem, ezzel valójában csak annyit akartam mondani, hogy az ember mindenképpen küszködik, és akkor már jobb gazdagnak lenni. (Bloom: Közös titkaink)
A kő is elhasználódik idővel, még a márvány sem az örökkévalóságnak készül. (Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek)
A kocsiban a dobozok úgy sorakoztak egymáson, hogy elrendezésük csakis egy Tetris-bajnok vagy egy pszichopata műve lehetett. (Puertolas: A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt)
Azt hisszük, a férfiak kemények. Nos, a nők ezerszer kegyetlenebbek, ha érzelmeikben sértik őket. (R. Kelényi: A párizsi nő)
Sose veszem észre, és talán jobb is. Amit nem tudunk, az nem fáj. (Steadman: Zavaros vizek)
Ha Sztálin lett volna az apja, Anna vidáman számolgatja a halott zsidókat, és hidegen tartja a vodkát. (Bloom: Közös titkaink)
Töprengtek már azon, hogy mennyi ideig tart kiásni egy sírt? Elárulom: iszonyú sokáig. Akármennyire gondolnának, duplázzák meg. (Steadman: Zavaros vizek)
Hát nincs benne semmi könyörület? Hisz bűn és bűn között igen nagy különbségek vannak, s úgy tűnt, a grófnőnek épp csak a hangulatától függ, kire milyen büntetést szab és miért. (R. Kelényi: A grófnő árnyékában)
Csupán azt nem fogta fel, hogy önbecsülését, mint valami totemet, az apja ütlegei vésték ki. Apja szadizmusát ugyanis egyetlen módon élhette csak túl – ha hitte, hogy megérdemli és jogos. Ez a hit még mindig tartotta magát benne, nem szabadulhatott tőle. Lényegében majdnem ötven évet várt, hogy bevégezze az apja által megkezdett aknamunkát. (Ames: Sosem voltál itt)