Már poénkodtam rajta, hogy Danielle Steel új regényei modern tündérmesék, kosztümös környezetben, gazdagok és szépek világából. Erre mi az új regények a címe? Tündérmese. A Hófehérke alaptörténetét variálja. Adott a szépséges leány, aki elveszti az anyját. Apja készül újranősülni, egy francia szépasszonnyal, aki hamarosan már a lány életét is veszélyezteti a családi borászatban.
Poén, de engem még érdekel is, mennyire követi le a Hófehérke cselekményét.
Hercegnős, iskolás, megtévesztős.
Eleanor Maradova egyetlen örököse, de a 14 éves lány minden inkább lenne, mint hercegnő, akinek minden percét megszabják. Komoly harcok árán sikerül elérnie, hogy apja a Rosewood Akadémiára írassa be, és pár évig még ne kelljen a trónnal foglalkoznia. Lottie édesanyja halála óta az asszony álmát igyekszik megvalósítani: ösztöndíjasként bejutni a Rosewood Akadémiára, kitűnni és bátornak lenni. A két lány szobatárs lesz, és a fontoskodó évfolyamtársak elkövetnek egy hibát. Azt hiszik, Lottie az álruhás hercegnő, akinek hízeleg a figyelem, és rájuk hagyja. Nem is sejti, hogy Ellie ebből máris tervet sző: ha Lottie lesz a hivatalos helyettese, aki övé lesz a szabadsága, míg Lottie hercegnőként élhet az iskolában. De a tervet nehezíti Ellie iskolába beiratkozó helyes
testőre és egy rosszakaró is.
Ha most lennék 12-13 éves, valószínűleg szeretné ezt a sorozatot. Akad benne kis kaland, sok hercegnős történetszál, egy kis szerelem, meg egy kis veszély is. De már elmúltam 12-13 éves, és inkább azt látom meg a történetben, ami nagyon bántja a szemem.
Kezdve azzal, hogy bántóan mese az egész. Nekem már ott kisiklik a történet, hogy napjainkban játszódik. Abban a korban, amikor mindenkinél ott az okostelefon, amikor többet beszélünk online, mint élőben. Akkor hogyan élhetne egy olyan hercegnő, akiről még fotó sem készült trónörökös létére? Csak példaként említeném, hogy William és Kate mindhárom gyerekének saját wiki szócikke van már, pedig a legkisebb még baba, és csak 5. a trónörökösök sorában.
Aztán, ez a helyettes történetszál is, hogy Lottie legyen Ellie hivatásos dublőre. Láttunk már ilyesmit sok mindenben, de itt elmennek Idiótafalva felé. A dublőrnek hasonlítania kell az eredetire, nem igaz? Nem érzi senki annak a súlyát, hogy ha most nyilvánosan, partikon is Lotti lesz Ellie, akkor Ellie hivatalos felléptekor senki nem fogja érteni, miért egy teljesen más lány a hercegnő, mint akit eddig megismertek? Mert az még ennek a könyvnek a szintjén is mese lenne habbal, hogy Lottie lépjen trónra Ellie helyett.
És most szóljatok rám, hogy ez egy lányos gyerekkönyv, ne akadjanak már ennyire fent a részleteken! A célközönség sokkal kisebb, nekik fontosabbak a barátnős részek, az első szerelem, meg a hercegnős fantáziák, mint egy logikus és koherens cselekmény és regényvilág. A kislányoknak meg is lehet az örömük a kötettel.
Nagyon kislányos az egész, szerintem egyes helyeken bántóan az. Ahogy itt lelkesedni tudnak egy iskolai báli ruháért, az teljesen az unokahúgom juttatta eszembe, amikor gyerekként kapott egy új ruhát a Barbie babája. Hiába, ehhez kislánynak kell lenni. Ok, egy Dior vagy Chanel couture engem is be tud lelkesíteni, de messze nem ezen a szinten.
Mivel lányos könyv, az érzelmi oldal, a karakterek mindig fontosabbak, mint a cselekmény, ami lassan is halad. Helyenként nagyon untam is. Ellenben Ellie és Lottie minden kis lelki rezdülése a lapokon van. Mivel nekem a történet lenne a fontosabb, annyira nem díjaztam, hogy az emberrablás közepette is arról olvastam, hogy érzelmileg hogy áll a két lány.
A szerelmi szál, mivel kislányos könyv, nagyon gyenge, ezt az egyet nem is bánom.
Ha hasonlítani akarom, ilyen lett volna egy Meg Cabot sztori, ha 12-14 éveseknek ír.
Glynn: Beépített hercegnő – Mint gyerekkönyv: 80% kislányoknak ideális. Kalandok, hercegnő, helyes fiúk, eléggé mese.
Szubjektíven: 10% az egész szituáció, a szereplők, nagyon gyerekes és lányos nekem.
A héten nagyon rajtam van az Oscar jelölések sokkja, úgyhogy bár filmes téma, játsszunk könyvek kapcsán is e díjjal! Arra lennék kíváncsi, hogy az alábbi jelöltek, az idei jelölésük témájával, milyen regényhez és hogyan 
kapcsolódnak?
1: Legjobb film jelölt: Fekete Párduc
2: Legjobb színésznő jelölt: Glenn Close
3: Legjobb férfi mellékszereplő jelölt: Adam Driver
4: Legjobb dal jelölt: Place where lost things go
5: Legjobb vizuális effektek jelölt: Barátom, Róbert Gida
Hirtelenjében ennyit szedtem össze, de vannak regény előzményei még Az első embernek is, a Ready Player One-nak, a Bosszúállóknak, és természetesen a legjobb adaptált forgatókönyv jelölteknek is, amit most nem sorolnék fel. Azért arra még visszatérünk, ez utóbbi díjat melyik film viszi majd haza.
Megoldás: Tovább!
Bosszúállós, rendszert megváltós, dráma, harcos.
A XX. század végén Evey Hammond, egy 16 éves lány a háború utáni Londonban a nyomor elől az utcán keresne megoldást: a Guy Fawkes éjszakán először áll ki az utcára, hogy magát árulja. Ám az első férfi, akit leszólít, titkos rendőr. Társaival a lányra támad: megerőszakolnák, majd megölnék. De egy Fawkes maszkos idegen a lány megmentésére siet. Evey egy különös helyen találja magát maszkos megmentőjével, aki Shakespeare idézetekkel szórakoztatja, és magát csak V-nek nevezi. Evey hamarosan rádöbben, hogy ő az a 
terrorista, aki felrobbantotta a Parlament épületét, és sorra intézi el a nemzet vezető személyiségeit. Csatlakozni szeretne a harcához, hogy V személyes bosszúján túl egy új rendszer születhessen, valami jobb a totális diktatúra ellenében.
Bizonyára vagyunk páran, akik V történetét inkább a mozivászonról ismerik. A Mátrix első részét követő hatalmas siker lehetővé tette a Wachowski testvéreknek, hogy azzal foglalkozzanak, amivel csak akarnak. A film forgatókönyve az ő gyermekük volt, és olyan sztárszereposztással forgott az alkotás, ami igazi blockbusterré tette. Az már más kérdés, mennyire lett sikeres, és kinek hogy tetszett a végeredmény.
Én most minden esetre kedvet kaptam a film újranézéséhez is. Mert már magyarul is elérhető a képregény, mindennek az alapja, és adott pár olyan szempontot, amit anno a film megnézésekor nem vettem figyelembe.
De mielőtt ebbe kicsit jobban belemegyek, hamar kiírom, hogy ez a képregény grafikailag is szép alkotás. Mivel olyan a témája, diktatúra és erőszak, akadnak benne nyersebb képek is, de összességében esztétikailag szép képek vannak benne. Az emberek nem olyan kockásak és ellenszenvesek, mint a Watchmen esetében voltak, pedig a története annak is jó, csak a képei… De itt ilyen nincs gondom, ezekkel a képekkel elégedett voltam.
A történet pedig elgondolkoztató. Alapvetően két dimenzióból áll össze: van egy kalandosabb, szórakoztató része. Ahogy V szép sorban levadássza az ellenfeleit, egyben a rendszer működtetőit, és bosszút áll rajtuk. Kifejezetten tetszett, amit a babagyűjtő rosszfiúval művelt. Van benne humor, látványos, és csavaros. Ahogy megismerjük a minden mögött álló történetet, hogy ki V és miért kell ez a vérbosszú, még intelligensebb ez a szál.
Másrészt, ez egy kiáltvány a diktatúrák ellen. Nekem nagyon beidézte Orwell egyes regényeit, leginkább az 1984-et. Játékosabban, kreatívan jeleníti meg az abszolút elnyomást, de attól ez még keményen az. Ahol a Fül, az Orr, a Szem, a Kéz messze menőkig kémkedik az emberek után, és megszabja, mit tehetnek, mit nem. A fasizmus is keményen megjelenik: a melegek, betegek, a rendszer ellenségeinek gondoltak megsemmisítése totális, és a náci haláltáborok továbbgondolt változata.
A két központi alak, V és Evey egy folyamatnak a két oldala. Evey az elején csak belecsöppen az eseményekbe, V neveli ki az utódjának, és teszi magához hasonlóvá, de nem ugyanolyanná! Mert van még egy gondolata, ami nagyon szimpatikus volt. V a romboló, aki megdönti a rendszert, de tudja, nem ő építi az újat. Mert ott már ne legyen erőszak.
Megyek, elő is keresem a filmet a polcon, érdekel, mennyire jön át belőle az üzenet.
Moore & Lloyd: V mint vérbosszú - Mint képregény: 90% érdekes a történet, szép a grafikája, nagyon karakteres a hőse.
Szubjektíven: 85% az eleje jobban tetszett, ott kifejezetten körmönfont a sztori. V-t bírtam!
Meg Wolitzer regénye, az Útközben szépen illeszkedik a #metoo regények közé, és drámának se utolsó. Egész erős szereposztással film is készült belőle.
Egy romantikus, egy krimis jött előbb a vártnál:
- Söderberg: A jó farkas - a Brinkman-trilógia befejező kötete. Már a végjáték ideje jön el. Melyben az ápolónő Sophie Brinkman kénytelen a fiával rejtőzködni, mert tudtán kívül egy bűnözőbe szeretett bele, és most túl sokat tud, így sokan a fejét akarják. Eközben egykori kedvese, Hector egy kolostorban rejtőzik és készül a nagy visszavágóra. Mindent vissza akar kapni, amit elvettek tőle: a fiát, a hatalmát.
- Adkins: Amikor ezt olvasod - romantikus dramedy, modern formában. Csak naplóbejegyzések, blogok, üzenetek mesélik el a sztorit. Melyben egy jó barát a betegségben elhunyt nő végakaratát igyekszik teljesíteni, miközben a digitális lábnyomokból meg is lepődik pár dolgon.
Cím: Kedvenc nővér
Szerző: Jessica Knoll – a Cosmopolitan magazin vezető szerkesztője volt, aki írt egy csajos thrillert. Az volt A szerencse lánya – magyarul is olvasható – aminek a megfilmesítési jogait is eladták, de az a Reese Whiterspoon film még várat magára.
Műfaj: thriller
Cselekmény: adott két nővér, akik világ életükben versengtek egymással. Mindketten bekerülnek egy tévés valóságshow-ba, ahol egymás vetélytársai lesznek. A végeredmény? A show készítői dörzsölik a markuk az intrikáktól és játszmákból – cicaharctól nő a nézettség. Az egyik nő hasznot húz az egész felhajtásból. A másik holtan végzi. És még a stáb is ledöbben azon, hányuknak volt indítéka végezni a nővel.
Várható megjelenés: 2019 tavaszán
Miért várós?
Háborús, gyerekes, barátságos, vidéki.
Egy fiatal angol, Vincent egy gyerekkori emléket követve Franciaországba megy. A családjának volt egy festménye, rajta hajókról, azt a helyet akarta élőben is megnézni. Ám súlyosan megbetegszik, és egy különös páros gondozásában találja magát. Lorenzo nagydarab, szótlan férfi, aki hatalmas szeretettel óvja a szigete állatvilágát. Kezia, a fogadott nővére segít neki a családi örökséget, a farmot életben tartani. A betegsége alatt Kezia a történetükkel szórakoztatja a fiatalembert: hogyan lett a sérült, de aranyszívű kis Lorenzo a legjobb 
barátja a kiközösített cigánylánynak. Hogyan rejtegette a lányt a család, amikor a II. világháború idején a németek begyűjtötték és táborba vitték a romákat. Hogyan látta meg Lorenzo a jót egy német tisztben, aki a helyi madarakat, és Keziát is segített életben tartani.
Nem egyszerű kérdés, hogy a kisebb gyerekeket hogyan lehet érdemben olyan dolgokról tanítani, mint a háborúk, a halál, vagy éppen a rasszizmus. Mivel nagy könyvbarát vagyok, talán nem meglepő, hogy szerintem erre az irodalom az egyik legalkalmasabb módszer. Épülnek erre oktatási technikák, de rendre születnek olyan gyerekkönyvek, melyek az élet nagy kérdéseire igyekeznek felkészíteni a gyerekeket.
Michael Murporgo ma is aktív gyerekkönyv és ifjúsági regényszerző, akitől nálunk elsősorban azok a történetek elérhetőek, melyekben az első vagy második világháború traumáját dolgozza fel, gyerekeknek is érthető módon. A legsikeresebb regénye, a Peaceful közlegény a mai napig összetöri a szívem. De a legismertebb talán a Hadak útján, mely egy ló szemszögéből követi az első világháborút végig, és a belőle készült filmet maga Steven Spielberg rendezte meg. Most pedig itt a Flamingó fiú.
A regény hitelességét egy ősrégi irodalmi trükk adja: mintha az elbeszélő elmondaná azt a történetet, amit a cselekmény résztvevői személyesen mondtak el neki. Mintha a valóság krónikája lenne. Így, bár fiktív a regény, könnyebben adunk neki hitelt, kortól függetlenül.
A cselekmény lassan halad, és az elbeszélésben is van egy trükk. Van egy mondanivalója, egy üzenete, amit nem rág a szánkba, elrejti a sorok közé, de csak annyira, hogy ki lehessen érezni belőle. Miközben arról olvasunk, hogyan játszanak a gyerekek a szigeten, Lorenzo hogyan védelmezi a flamingókat, a gyerekek világa mögött megbújik a szörnyű valóság. Ahol az embereket internáló táborokba zárják, ahol a lány nem érti, miért kell egy házba bujkálnia, és hova lettek a szülei. A gyerek szemén át tárulnak fel az események, így a valóság legbrutálisabb részei rejtve maradnak. De megtanuljuk azt, hogy milyen érték az igazi barátság. Hogy az ember nem feltétlenül jelent egyet az egyenruhájával: szép példa, ahogy a német tizedes a maga szerény eszközeivel segíteni próbál, és életeket ment emberségből, miközben itt németként azonosítják az egyenruhájával. Pedig nem ugyanaz a kettő!
Még abban is van üzenet, hogy a sérült emberek is lehetnek értékes személyek. Lorenzo mentálisan sérült, nem tud rendesen beszélni, a mozgáskoordinációja is hibás. De jó lélek, ártatlan és tele van szeretettel. Másként, de teljes ember ő is, akivel több a világ.
Empátiára nevel Morpurgo, és az üzenete él a kortól függetlenül. Bár tény, hogy a II. világháború a háttér, de bármely más korba és háborúba is működne ez a történet.
Morpurgo: Flamingó fiú - Mint gyerekkönyv: 80% háborúról, barátságról mesél kicsiknek is. Érzelmes, érthető, stílusos.
Szubjektíven: 60% végig vártam a nagy csavart, de nem jött. A sztori viszont megható.
Már meséltem nektek az Időfutárról, ami a magyar ifjúsági irodalomban nagy kedvencem. Többkezes regény, jelenleg 7 kötetnél tart, és a Budapest off gyűjteményben is van hozzá egy novella. Akkora a sikere, hogy már színdarabként és társasként is létezik. Történelmi korokon átível, humoros, tartalmas. De ez eredetileg rádiójáték volt. Ezzel kicsit kilóg a témából, mert nem film is igazából, de rádiójáték igen, és olyan színészek adják hozzá a hangjuk, mint Molnár Piroska, Thuróczy Szabolcs vagy Péterfy Bori.
Az első 5 rész itt meghallgatható, és remélem, legalább annyira rákaptok ti is, mint én! (Youtube jó barát, ha rákattantok, fent van minden rész.)
Szerelmes, múlt titkait kutatós, összeesküvős, kosztümös.
1907, Victoria nyakig benne van a szüfrazsett mozgalmakba. A merészebb akciókba is beleveti magát, csak egy félelme van e tevékenysége miatt. Hogy hat ez a kapcsolatára Jeremyvel? A fiatalember támogatja a nők egyenjogúságát, de a formabontó akciókat nem. Ha összekötik az életük, nem lesz Victoria a karrierje útjában? 
De mielőtt mindezt tisztázhatná magában, egy összeesküvésbe csöppen. Jeremy ellen merénylet indul, az anarchisták mozgolódnak, és Victoria is valami furcsa társulást látott Melbury Hallban. Mivel Jeremynek rejtőznie kell, Victoria elfogadja régi barátnője meghívását, és Coblenzbe utazik. Ott rá is vár nyomoznivaló: megölték barátnője szeretőjét? Ki az a titokzatos festő, akinek a képét az anyja őrizgette? Hamarosan rá kell jönnie, hogy sok minden összefügg, és pont abba az ügybe tenyerelt bele, amin Jeremy is dolgozik Londonban.
Pauline Peters nagy lendülettel folytatja Victoria Bredon történetét. Magyarul a 2. rész jelent meg, az eredeti német a 3. résznél jár. De igazság szerint annyira nem is fontos a sorrend. A krimi szál mindkettőben önálló, csak a magánéleti szálak fonódnak össze. Ám azokból kap az olvasó annyi emlékeztetőt, hogy az is gond nélkül olvashassa, aki most ismerkedik a XX. század elején elő, nemesi származású leány és szerelme kalandjaival.
A zsáner elég vegyes. Egyrészt, nagyon benne van egy kosztümös, szerelmes regény világa, csak éppen jobban tartva a korszak szemérmesebb korszellemét. Még nem a szenvedély a döntő ág, mint egy Kleypas regényben lenne. Az ifjúsági regényeket idézi, ahogy Victoria az érzelmeivel viaskodik. Bevallom, nekem kicsit nyavalygós is, ahogy azt számolgatja magában, hogy hozzámenjen-e a fiúhoz, meg visszatérően a családalapításról mereng.
De benne van egy kosztümös krimi világa is. Az eltűnt szerető ügye, de az anarchisták merénylete is felderítésre vár. Alapvetően Victoria útját követjük, aki amatőr szinten üti bele az orrát minden nyomozásba. Mivel a XX. század elején vagyunk, és nem is hivatásos nyomozó, elsősorban beszélgetésekből kombinál, illetve Hopkins, az inasa végez klasszikusabb nyomozati munkát: ő adatokat gyűjt, amiket aztán Victoria megkap, és tovább gyárthatja az elméleteket. Igaz, Victoria cselekvő hősnő is, szívesen megy szaglászni, ha kell, megfigyel és hallgatózik, közbelép.
Jeremy a klasszikusabb nyomozó hős, aki tulajdonképpen egy titkos ügynök. De az ő szála jóval rövidebbre vett. Alapvetően Victoriát követi az elbeszélő, és csak egy-egy pillanatra villantja fel, a fiatalemberrel mi történik. (Nekem lehet, hogy Jeremy története jobban tetszene – több akció, kevesebb érzelem.)
A történelem leginkább háttér a történetben. A hangulat megvan, az emberek erkölcsei és a társadalmi rendszer hiteles. Az még érdekes is, hogy Victoriában hogyan keverednek egy modern nő és egy hagyományos értékrenden felnőtt arisztokrata lány jellemvonásai.
A karakterei alapvetően egyszerűek, de még a mellékszereplőinek is igyekszik árnyaló múltat kreálni. A legjobb példa erre a nagymama=hercegnő, aki egy szigorú, karótnyelt ellenszenves figurából lesz már szinte szerethetővé felépítve a múltjával.
Peters stílusosan keveri a románcot a krimivel és történelemmel. Várom a 3. kötetet!
Peters: A rózsaszoba titka – Mint krimi: 70% női is, érzelmeivel küzdő hősnővel. Stílusos, jól adagolt cselekménnyel.
Szubjektíven: 80% szeretem a szereplőit, és tetszett a kosztümös, de modernizáló korszak.