Királylányos, átkot megtörős, téli.

Egy királyságban két királylány született. A nagyobb különös teremtés, hiszen nem volt szíve. Kedves, szép hangú lánnyá nőtt fel, de a húgán kívül más nem barátkozott vele, hiszen furcsának tartották sápadtságát, világos haját, ahogy a hideg nincs rá hatással. Egy napon három asszony érkezik, és a Tél jussát követeli a királytól, a kisebb lányát. Zelka hercegnő a szeretett húga helyére áll, és ő indul el a Tél országába, hiszen rá nincs hatással a hideg, és megmenti így a húgát. A kastélyba érve egy helytől tiltják csak el: a Jégvirág toronytól. Zelka mégis bemerészkedik, és téli állatok figyelmeztetése mellett egyre magasabbra halad, miközben elvarázsolt lányokat ment meg. Mire a csúcsra ér, megérti, ő lehet az, aki megmenti a Telet is az átoktól, és vele a világukat is.

Gyerekkoromba a klasszikus, szép meséket mesélték nekünk. Az eredeti formában, hogyan szúrta meg az ujját Csipkerózsika, hogyan indult el a király vagy a szegény asszony legkisebb fia szerencsét próbálni. Aztán, a Föld fordult párat a Nap körül, és már más meséket kapnak a gyerekek. Tudom szeretni a Disney meséket is, és van a szívemben hely bőven hely az újraírt meséknek is. De most a kezembe akadt egy, ami visszaidézte a régi, gyerekkori meséket.

A tél menyasszonya egy klasszikus tündérmese, amiben nem a legkisebb királyfi, hanem a királylány lesz az átoktörő megmentő. Ehhez a jósága éppen elegendő fegyver lesz. Vannak benne aranyos állatok – a sarki róka a kedvencem, madárból még a mesei elvarázsolt is túl sok a fóbiámnak – egy kis szerelmi szál és varázslat is.

A cselekménye szépen megidézi a népmeséket. A hősnek próbákat kell kiállnia, hogy a végén övé legyen a jutalom. Nincs túlírva, egyik kaland követi a másikat. Amennyi leírás van benne, az éppen ahhoz elégséges, hogy el lehessen képzelni a helyszíneket és a szereplőket, nem terheli meg a legkisebb meseolvasókat sem.

Valahol mosolygósnak találom, hogy olyan szöveggel láttam reklámozva, hogy ha tetszett a Jégvarázs, ez is fog. Most azt tudom erre reagálni, a Jégvarázshoz csak annyi köze van, hogy mind a két mese télen játszódik. Amúgy semmi közös pont nincsen. Jó, mindkét királylány szőke, de többet tényleg nem találok!

Ellenben, van egy görög mitológiai történet. Amelyben az Alvilág ura, Hádész beleszeretett a Föld istennőjének lányába. Elrabolta, és erre az emberek világa örök télbe borult, hiszen a lányát siratta az anyja. Így végül alku született: a lány fél évet az anyjával tölt a felszínen, fél évet az Alvilágban a férjével. Mikor az anyjával van, jön a tavasz és a nyár. Mikor hazamegy, elindul az ősz és jön a tél. Szerintem sokkal inkább ez a történet van e mese mögött, mint a Jégvarázs. Csak kicsit hozzákevertek egy kis magyar népmeséket. De értem én. A Jégvarázst több gyerek ismeri, mint Hádész és Perszephoné történetét. Utólag is bocs, Percy Jackson olvasók, tudom, ti Hádész történetével is tisztában vagytok!

Ez egy szép mese, amit attól függetlenül jó volt olvasni, hogy milyen gyökereket fedeztem fel a cselekmény mögött. Szimpatikus hősei vannak, és nagyon mesés a mondanivalója is: a jó elnyeri jutalmát, és a happy end elérhető.

Hangulatos a kötet a szöveget kísérő rajzokkal, kislányoknak nyerő ajándék karácsonyra!

Bodor: A tél menyasszonya - Mint mese: 85% eredeti, de ismerős ötlet is, szerethető szereplőkkel, szép kivitelben.

Szubjektíven: 90% aranyos, és kifejezetten tetszett, ahogy a mitológiai alapokat használta.

Mert az ünnepek alatt se feledjük el a betűket...

5: Karácsonyi mesék - ez a meseválogatás a magyar kortárs és klasszikus szerzők ünnepi hangulatait idézi meg. Elsősorban mesék, így a kisebbeknek is bátran a kezébe adható. Kiderülnek belőle olyan titkok, mint Móricz Zsigmond szerint miért mérges a hóember, Tilly Gabriella elmeséli a karácsonyfa történetét, benne van a Mennyből az angyal, de egy Móra mese is a Télapó haragjáról. (Kis kacsintással megjegyzem, a szeretet helyett elég gyakran van nálunk méreg karácsonykor: a hóember és a Télapó is mérges ebben a kötetben.)

4: Christie: Karácsonyi krimik - mert bizony bűnügyek történnek karácsonykor is, és ki tálalná őket jobban mint a krimi királynője! Eme kis gyűjteményből megtudhatjuk, hogyan talált Poirot egy hullát a hóban, ami aztán rejtélyesen eltűnt. Majd 40 évvel később kénytelen újra vidéken tölteni az ünnepeket, ahol ezúttal a herceg elveszett rubinjának ügye vár rá. De egy családi karácsonyi ünnepet is gyilkosság zavar meg, a családfővel valaki végzett. A durva az, ezt egy rokon se bánja. De ki a gyilkos? Végül, miss Marple is beveti magát, amikor egy vidéki hotelben pont karácsonykor ölnek. Jellegzetesen sok párbeszéd, angol századfordulós környezet, és indítékok verik a bizonyítékokat, karácsonykor is.

3: Grisham: Elmaradt karácsony - John Grisham a jogi történeteiről híres, de néha kipróbálja magát más műfajokban is. Az egyik kedvenc karácsonyi komédiámat pl. ő jegyzi. Ebben a sztoriban Luther és Nora úgy döntenek, mivel a lányuk nem jön haza az ünnepekre, idén mindent kihagynak, és elutaznak a Karib-tengerre. Jól ki is akasztják az ünnepi lázban égő szomszédságot. Ám az utolsó pillanatban a leány mégis hazajönne, hozva magával a szerelmét is, akinek már jó előre elhintette, milyen remek karácsonyok szoktak náluk lenni. Szegény Luther és Nora hogy mászik ki ebből? Viccesen. Jó történet, bájos, és jó a humora. Különben ebből készült a Kelekótya karácsony, ha valakinek ismerős lett volna a sztori...

2: Cameron: Karácsonyi kutyavásár - Josh vidéken próbál túljutni élete tragédián. Semmi szüksége nincs a kutyára, amit az elutazó szomszéd sóz rá. Pláne nem arra, amikor kiderül, a kutya mindenórás, és bizony kölyköket is kell nevelgetnie. Josh maga is meglepődik, hogy kötődni kezd a kutyusokhoz és az állatgondozóban megismert lányhoz. Az egyre közeledő karácsonyi kutyavásár több szempontból is kihívás is lesz: nem csak a kutyusoknak kell megfelelő gazdit találni, el is kell köszönni tőlük. És Joshnak a múlttal is le kell számolni, ha jövőt akar magának. Kedves, bájos, szeretnivaló történet, ami után az ember kutyát akar tartani, és nem csak karácsonykor. Olyan karácsonyi csodáról szól, ami akár igaz is lehetne. A szerző megint egy szép történetet tett le az asztalra.

1: Dickens: Karácsonyi ének - egy örök klasszikus, ami ma is olyan erővel él, mint egykoron. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint idén a Kacsamesék karácsonyi része is e történetet idézte meg. (Az angolban különben innen kapta a nevét Dagobert bácsi is.) Szépirodalmi minőségű szöveg, egy örök történet. Ebenezer Scrooge nagyon gazdag, de nagyon kapzsi vénember. Az ünnepek sem érdeklik, csak megkeseríti a körötte élők életét. Karácsony éjjelén azonban látogatók érkeznek hozzá: a múlt, a jelen és a jövő karácsony szellemei, akiktől leckét kap arról, hogyan kellett volna és hogyan élhetne még. Mese, varázs, tanulság.

Családos, állatos, reményt adó.

Abban az évben Karen lett megbízva, hogy az egyház által gyűjtött pénzből megvegye a rászorulóknak szánt ajándékokat karácsonyra. De az asszony elhagyta a borítékot az összeggel – szerencsére, Fahéj, a család kutyája ráakadt. De ennél többet is tett karácsonykor: amikor Karen a medencébe esett és fuldoklott, Fahéj sietett a megmentésére. (A kutya, aki megmentette a karácsonyt) II. világháború alatt egy angol haditengerésztiszt összebarátkozott az orosszal, akinek rendszeresen ellátmányt vitt. Karácsony előtt a férfi a tökéletes ajándékot kereste a családjának. Az orosz küldött neki egy ládát, amit már a vízen nyitottak ki. Egy rénszarvasborjú volt benne, amit nem volt szívük levágni. Így hazavitték a tengerészek magukkal, és a kabalájuk lett az állat. (Tenger alatti rénszarvas)

Az emberiség nagyon régen él együtt állatokkal, sokkal olyan kapcsolatot alakítva ki, ami túlmutat egyszerű gazda és állat viszonyánál. Barátoknak tartjuk őket, társaknak. És nem csak a kutyák érdemelték ki ezt a címet, napjainkra már háziállat lehet egy róka, egy mókus, egy bagoly, kinek éppen mire van kedve.

Allan Zullo kötete olyan igaz történetekből született novellákat és elbeszéléseket tartalmaz, melyek szintén arra mutatnak rá, hogy az állatokat miért szeretjük, és mit kapunk tőlük cserébe. 9 történetet tartalmaz a vékony kis kötet, és egyik szívbemarkolóbb, mint a másik. Tökéletes kis karácsonyi olvasmány lehet, és nem csak azért, mert a címadó történet kifejezetten karácsonyi és akkor is játszódik. Hanem a szeretet miatt, ami áthatja az egész kötetet. (Jó, az is segít, hogy nem csak a címadó, de elég sok történet kötődik az ünnepekhez.)

A szeretet, ami miatt, főleg most, azt is el lehet nézni a szerzőnek, hogy egyáltalán nem az irodalmi igényesség vezette az íráskor. Ezek a történetek mosolyogtatnak, megsiratnak, abszolút az érzelmeket veszik célba, és nem a szépérzékünk vagy az értelmünk. Nem is baj ez, nem az volt a szerző célja, hogy az örökkévalóságnak írjon. Hanem emlékeztessen minket, hogy kis kedvenceiktől mennyi szeretet kapunk, és hogy az állatok sokasága megérdemli, hogy emberszámba vegyük őket.

A címadó novella ugyan kutyás, ahogy a borító is, de a kötetben más állatok is szerepet kapnak. Nagy kedvencem volt a fent említett kis rénszarvas a tengeralattjárón, de tetszett a macska története is, aki karácsonykor rendszeresen felköltözött a karácsonyfára. Jó azért ez a több állat, mert nem mindenki kutyás. Így ők sincsenek kizárva az olvasók közül, találhatnak maguknak való kedvencet.

Azt már kiemeltem, hogy jelen kötetben nem érdemes irodalmi értékeket keresni. Igaz történetek elmesélve, és a mesélve lesz az, amit még kicsit fejtegetni szeretnék. Mert nem akarom, hogy bárki azt higgye, száraz és tudósításszerű történeteket gyűjtött össze a szerző. Novellákká írta az igaz történeteket, bevetve a fantáziát is, amiből nincs ismeret. Így történetileg korrekt sztorikat kapunk, leírásokkal és párbeszédekkel, nem cikk gyűjteményt.

Ennek egy esetben nem örültem, amelyben egy kis sérült lábú kanári volt az állati főszereplő. Annyira erőltetett, hogy hozzá hasonlóan a sérült lábú kisfiú csodás énekesnek bizonyul.

De ez semmit nem von le abból, hogy miért is jó ez a kötet. A szívnek szól.

Zullo: A kutya, aki megmentette a karácsonyt - Mint kortárs: 60% érzelmekre hat, nem a történet és a szöveg a lényeg. Ünnepi olvasnivaló.

Szubjektíven: 80% tele van szeretettel, állatbarátsággal, néha jó hinni ezekben. Mint most is.

Istenes, kalandos, mesés, varázslós.

A múltban élt embereknek is megvolt a maguk hitük és hőseik. A vikingek istenei erőteljes, emberi hibákkal is bíró személyiségek voltak, akik háborúztak, cselt vetettek egymásnak. Odin uralkodott, míg nem el nem jött a Ragnarök. A kelta mondák legnagyobb hőse Artus király volt, aki egyszerű gyermekként nőtt fel, nem tudva királyi származásáról, míg egy kardot ki nem húzott egy kőből. A görög istenek imádtak az emberekkel játszani, és olyan viszályokat szítottak, mint ami a trójai háborúhoz vezetett. De saját véreik sem kímélték, erre példa Héraklész munkái. A Nibelungok kincse a germán mondakör mitikus kincse, ami halált hozott mindenkire, aki birtokolta. De a kötetben helyet kaptak olyan mitikus, részben valós alakok is, mint Robin Hood vagy Tell Vilmos.

Bár a gyűjtemény a karácsonnyal kapcsolatos mondakincset nem gyűjti össze, mégis helye lesz itt. Mert tulajdonképpen arról szól, ami az emberiség közös öröksége. A kultúránk, a történeteink és meséink összessége, amelyet karácsonykor is ünnepelhetünk. Talán kicsit szentségtörő leszek ezzel, de nem ugyanez a karácsony is? A közös kulturális örökségünk egy ünnepe. Mert a karácsonyt az is ismeri, legalább névről, aki nem keresztény.

De nézzük is, mit kínál ez a kötet! Tulajdonképpen egy kedvcsináló ahhoz, hogy a kötetet kézbe vevő kisiskolás – szerintem ugyanis ők a célközönség – kedvet kapjon jobban elmélyülni a mitológia világába. Az alapokat megadja a nagy európai mitológiákhoz, és jó kiegészítője lehet a kezdeti történelem és irodalom tanulmányoknak.

Tetszett, hogy meseszerűen adja elő a szerző a történeteket, miközben az egyes mítoszok között hangsúlyt fektet annak az érzékeltetésére is, hogyan állnak ezek össze mitológiává. Így akár történetenként, bele-beleolvasva is érthető lesz a kötet, de egyes mondaköröket is végig lehet venni, és megfejteni a közös pontokat.

Ami nekem szemet szúrt, és ehhez azért nem ártott, hogy már a célközönség korát meghaladtam, hogy még a mítoszok és mondakörök között is vannak összefüggések, hasonlóságok. A kedvencem különben az, ahogy Barbarossa Frigyes látszathalálba süllyed, de egyszer visszatér, amikor szüksége lesz rá a birodalmának. Artus mítoszának vége annyira egybecseng ezzel, hogy lehet találgatni, honnan vették a Frigyes végét…

Összességében tetszett az is, mennyire sok mindent próbál a szerző beletenni ebbe a kis kötetbe. Olyan mondakincseket fog át pár történettel, amelyekről önmagukba kétszer akkora könyveim vannak, mint itt az egész terjedelem. Így talán nem is lep meg senkit, hogy nekem csak egy történet volt benne, amit nem ismertem: a német Répaszámláló. Ami elmenne népmesének is, jót mosolyogtam rajta. Egyes elemei különben erősen Grimm mese gyanúsak.

Mivel gyerekkönyv, fontos az is, hogy kialakításában is gyerekekre szabott. Nagybetűs, széles sortávval, könnyen olvasható, és egy-egy történet elég rövid is. Vannak benne képek is – bár ezek minősítése nem feltétlenül hízelgő. Rajzban szeretem a szépeket, gyerekkorom mesekönyvei ilyenek voltak. Ha a borító képét nézitek, ilyesmi belülről is, láthatjátok, hogy nem éppen Füzesi Zsuzsa az illusztrátor.

De a célját eléri: egy szórakoztató, ismeretterjesztő kötet a mitológiákról gyerekeknek.

Neuschaefer: A világ legszebb mondái - Mint ismeretterjesztő: 80% gyerekeket vezet be a mitológiába. Könnyed, egyszerűsített.

Szubjektíven: 50% gyerekfejjel többre értékeltem volna, átfogó munka, de gyerekkönyv.

Itt a karácsony, a könyvkiadók is lepihentek.

Olvassuk, ami a fa alatt vár ránk!

Családos, rablásos, nyomozós.

A Duvnjac fiúk csak magukra számíthattak. Az apjuk bűnöző volt és alkoholista. Az anyjuk ugyan próbálta a fiukat kimenteni onnan, de a férfi utánuk jött, és a 14 éves Leo lett az, aki kénytelen volt felmosni a lakásból a vért, majd vigyázni a testvéreire, amíg az anyjuk kórházban volt. Csak 14 volt, de a túlélésért megtervezte az első rablását. Közel 30 évesen a börtönből szabadul, ahova bankrablásért került. Kettőt sikerült rábizonyítani a 10-ből, és a bent töltött időt arra használta fel, hogy az őt elkapó rendőr bátyjával megtervezze a tökéletes bűntényt. A testvéreit ki akarja hagyni, de Broncks nyomozó figyeli minden lépését, és brutális játszmára készteti Leót: ha te belekevered a testvérem, én is a tiéd! És minden bűnért nagy árat kell fizetnie, mindenkinek.

A Roslund és Thunberg duó már alkotott együtt, és lényegében hasonló volt a felállás abban a regényben is. Van egy család, súlyos kötelékekkel, akik bűnözők is egyben. Most is ez az alap, és megint megtörtént események ihlették meg a történetet.

Erősek a skandináv gyökerek, és nem csak azért, mert Svédországban játszódik a történet. (A Duvnjac család is már svéd, három generációval korábban költöztek az ősök ide Horvátországból, azért a különös vezetéknév.) Sokkal inkább azért a nyomorért, depresszív hangnemért, amit képtelen vagyok felfogni, hogy lehet ennyire átütő egy jóléti állam történeteiben. De tény, megint olyan cselekményszálak, karakterek vannak, hogy az ember csak azt csodálja, nem lesz a szereplők nagyja öngyilkos.

Elég csak megnézni a két főhőst! Leo, a bűnöző. Egy apával, aki verte a feleségét, rabló volt, és a fiú csak 14, amikor végig kell néznie, ahogy az apja majdnem agyonveri az anyját. Broncks, a rendőr. Aki 16 évesen zokogva hívta a bátyját, hogy mentse meg, mert az apjuk megint kikészült, és attól fél, agyonveri. És a bátyja eljött, és az öccséért halálra késelte az apjukat. Mégis, milyen lelki világ épülhet ilyen alapokra?

Nem véletlenül Kötelék van a regény címében. Ugyan Leo végig tervezi a tökéletes bűntényt, és flashback fejezetekből a korábbi bűnözői pályájára is rálátunk, ez sokkal inkább arról szólt, hogy mire képesek az emberek a testvéreikért. Akikhez akkor is szoros kötelékek fűzik őket, ha évek óta nem is beszéltek. Mit tesz az emberekkel a tartozás, legyen az vélt vagy valós. A bűnről, a fájdalomról, és a szeretetről.

Miért volt bajom mégis ezzel a regénnyel? Mert a végkifejlett brutális és fájdalmas. Nincs happy end, csak nyomor és tönkretett életek, több szinten is. Nem tudtam jó érzéssel letenni a könyvet, annyira tudtam sajnálni a szereplőket.

Megírva különben jól van. A stílusa realista és lényegre törő. Nem magyaráz semmit túl, nincsenek bő leíró jelenetek. Pörgeti az eseményeket, legfeljebb a szereplői belső vívódásai, gondolatai kedvéért lassít kicsit.

A szerkezete is okosan épül fel. Váltogatja az idősíkokat, a múlttal kicsit mindig indokolva a jelen eseményeit. Figyelmet tart fenn, és így egy komplexebb történetet tud felépíteni, a címbeli kötelékek még mélyebb ábrázolásával.

Sok jó dolog van benne, de az a skandináv sötétség most nem esett jól a lelkemnek.

Roslund & Thunberg: A kötelék - Mint krimi: 70% skandináv gyökerek, több idősík, kibontott karakterek, konfliktusok. Súlyos.

Szubjektíven: 40% egyszerűen ez most lehangolt. A vége nagyon-nagyon nem tetszett.

Pszichés, önismeretes, traumás.

Teal nem olyan kislány lett, amilyet az anyja szeretett volna. Nem egy vidám, könnyen barátkozó kisgyermek volt, hanem egy olyan lányka, aki többnek érzékelte a világot, mint amire az emberek nagyja képes. Az öccse ellenben pont olyan gyermek lett, amilyennek a szülők szerették volna. A gyerekkorát nehezítette, hogy egy mormon közösség mellett éltek, akik a férfiak adományának tekintették mindazt, amire Teal képes volt, így a kislányt az ördögtől valónak gondolták. Mindezt egy Dokinak nevezett helyi állatorvos használta ki, aki a szülők barátja lett, és azzal a címszóval, hogy segít a kislánynak a képességeit kezelni, egy 13 éven át tartő szexuális és mentális bántalmazás vette kezdetét. A szökést követően a nő sokáig kereste önmagát. Sikertelen házasság, kudarcok, majd a kisfia születése rányitotta a szemét, mit hibázott el eddig. Ahhoz, hogy boldog lehessen, szeretnie kell önmagát. Teal Swan kidolgozott egy módszert, melyet a könyvben is előad.

Kicsit aránytalan vagyok, tény. A könyv első 3-4 fejezete szól arról, min ment keresztül az írónő. Majd utána jó 300 oldalon keresztül a módszerét taglalja, hogy lehet eljutni az önutálattól addig, hogy valaki szeresse magát. Vagyis, ez egy önsegítő könyv. Nem szoktam ilyesmit olvasni, de mivel ajándékba kaptam, adtam neki egy esélyt.

Hamar meg is állapítottam, hogy Teal Swan története bitang erős femi-thriller lehetne. Ahogy a családja nem képes megérteni, majd egy pszichopata pedofil kezei közé kerül, miközben a család semmit sem sejt. Brutális. Csak abba belegondolni, hogy 6-19 éves kora között négyszer ejtette a Doki teherbe, majd ő maga négyszer szakította meg a lány terhességét, közben szexbabaként is bérbe adta.

De ez nem thriller, hiába látom benne a lehetőséget. Swan nem is hegyezi ki, mi történt vele. Nincsenek durva részek benne, a vele történt borzalmakat leszűkíti egy rövid listára, amibe már nincs se érzelem, se történet. Neki az a fontos, hogy a lelkével mit tett, amin át kellett mennie. Hogy okolta magát, és milyen munka volt megtanulnia, hogy ő is szerethető és lehet boldog.

Ahhoz nagyon nem tudok hozzászólni, milyen a módszere. Önismereti gyakorlatokat ismertem fel belőle, amit különben hasznosnak tartok. Ha az ember szán rá egy kis időt, akkor maga is meglepődhet, mi zajlik benne igazán. Ha csak annyit megteszünk, hogy saját magunk előtt leleplezzük a hazugságaink. Pl. valamit mondtam, de valójában azt gondolom, hogy. És hasonló gyakorlatok vannak benne.

Ami nekem még feltűnt, mert más tanfolyamon már találkoztam vele, hogy az emberek mennyire nehezen különböztetik meg az érzéseiket és a szükségleteiket. Már annyira erre vagyunk szocializálva, hogy az akarunk valamit teljesen elnyomja az érzelmeket. És abban keressük a boldogságot, hogy a kitűzött célt hajszoljuk, figyelembe sem véve, hogy érzelmi szinten mi zajlik bennünk.

Swan stílusa különben nekem nem tetszett. Túl nyájas és nyálas. Mintha a bőröm alá akarná édesgetni magát, ami belőlem taszítást vált ki.

Szóval, én thriller alapanyagként tudtam olvasni. Sajnos, az csak 3-4 fejezet.

Swan: Hajnal előtti árnyak - Mint segítő könyv: 70% van egy keret, amibe elhelyezi a tanítását. Pozitív dolgokra tanít.

Szubjektíven: 20% az ilyesmi távol áll tőle. Az alapja jó thriller anyag lehetne.

Mivel van egy nagyon erős krimi szál is Tim Weaver sorozatnyitó kötetében, meg sem próbálom David Raker nyomozásának minden lépését elmesélni, mert akkor újra kellene írnom a regényt. Az alaphelyzetre, és a végső csavarokra van kihegyezve az alábbi összefoglaló:

David Raker menő riporter volt, aki rendszeresen a világ veszélyes helyein is járt és írta a cikkeit. Amikor imádott felesége, Derryn rákos lesz, feladja az állását, hogy otthonról ápolhassa az asszonyt. Magánzó író lesz, amit viszont szívből gyűlöl. Így amikor egy családi barát megkéri a férfit, hogy járjon utána az eltűnt lánya ügyének, Derryn biztatására a férfi beleegyezik. Hiszen a legtöbb eltűnt ügye egyszerű, csak türelem kell, hogy lekövessék a nyomokat. David pedig türelmes, és még riporterként annyi kapcsolatot szerzett, hogy könnyen gyűjt össze információkat mindenfelől. Annyira jól csinálja, hogy a felesége biztatására eltűnt ügyekkel foglalkozó irodát is nyit.

Ám Derryn meghal, és David előtt minden értelmét veszti.

Ekkor keresi fel Mary, egy távoli ismerőse. Az asszonynak 6 éve tűnt el a fia, Alex. Egyik napról a másikra, nyom nélkül. Semmit nem tudott róla, amíg nem hívta a rendőrség, hogy ittas vezetőként baleset érte, meghalt. Annyira összetört a teste az ütközésben, hogy csak a fogairól sikerült azonosítani. De pár hete látta Alexet - követte, és bár a metróban elvesztette a nyomát, biztos benne, hogy a fiát látta és életben. De senki nem hinne neki, ő is tudja, de abban reménykedik, David hisz majd neki és segít.

David nem fűz nagy reményeket az esethez, de az asszony annyira elkeseredett, hogy hajlandó utánanézni, hol volt évekig a fiú a halála előtt. Beszél a barátnőjével, akivel volt egy titkos helye, ahol üzeneteket hagytak egymásnak. A lakótársát nem éri el, Simon felszívódott. Nyomról nyomra halad, és lassan már David is elhiszi, hogy Alex életben lehet.

A barátnőjével közös helyén volt egy üzenet, amit csak Alex hagyhatott ott az állítólagos halála után.

A templomba, ahova időnként benézett, valami titkos dolog zajlik.

Túl sok olyan ember tűnik fel Alex és most David közelében, akiknek halottnak kellene lenni, de még élnek. Az egyikük, egy pincérnő már annyira belefáradt a titkokkal teli életbe, hogy elkezd mesélni. Új életet kapott. Drogos volt, bajba került. De valaki segített neki. Leszoktatta az anyagról, új személyazonosságot adott neki. De a szervezetbe bekerült egy pokoli alak, akitől rettegnek. Egy gyilkos fenevad, aki miatt az új élet is rettegéssel teli.

Végül Alex is felbukkan, aki direkt hagyta az anyjának, hogy meglássa. Akarta, hogy tudják meg az igazat. David eljut a telepre, ahol a fiatal bajbajutottakat leszoktatják és új életet kapnak. De a módszereik brutálisak. Úgy hiszik, adni kell nekik valamit, ami a saját fájdalmuknál nagyobb. Droggal tömik őket, mossák az agyuk, keresztre feszítik és kínozzák. Aki nem bírja, vagy szökne, megölik. Ezt teszi az alak, akitől mind rettegnek. Alex menti ki innen Davidet. Ő valamiért más volt, őt nem ölhetik meg, bármennyire is szeretnék. Alex sem érti, miért lett tabu a személye, de így van. Viszont őt is kínozták, és a barátja, Simon lett a halott, akit helyette találtak meg. Alex összes fogát kihúzták, hogy az azonosítás meglegyen.

Elmondja, miért kellett eltűnnie még először. Az apja vagyonos ember volt, de kiderült, csak látszólag az. A főnöke adott mindent, és amikor mindent el akart venni, a férfi nem tudott mit tenni. A fiát bujtotta fel gyilkosságra, és amikor Alex megtette, az öreg mindent tagadott. Amikor Alex számon kérte rajta a haldokló utolsó szavait, a férfi kidobta a fiát. Alex utána került a leszoktatók kezei közé. Most visszaindul Franciaországba, de Daviddel megegyeznek, hogy elmondja az anyjának és szerelmének, hogy él még, és talán sikerül felvenniük a kapcsolatot és Alex mindent elmagyarázhat.

De a töredékek még valahogy nem állnak össze David fejében. Amikor Maryvel beszél, bemegy a férjéhez is, aki már olyan beteg, hogy elvesztette az emlékeit és magatehetetlen. David már nem hiszi, és ahogy a férfinak esik, ő el is szólja magát. Kiderül, mindent csak megjátszott.

Valóban kellett neki a főnöke pénze, akitől nagyban lopott is. Volt egy törvénytelen fia, egy prostitól. Amikor a 10 éves, helyes kölyök drogtúladagolásban meghalt, valami elpattant benne. Pont akkor ismert meg egy férfit, akinek szintén a drog vette el a fiát. Pénzt kért egy radikális leszoktató központra. Amikor a főnök minderre rájött, követelte, hogy valljon színt. Ő erre ráküldte a rászedett fiát, de sajnos Alex megtudta, hogy volt egy öccse, ha nem is hitte el. Elraboltatta Alexet a leszoktatóval, míg ő megjátszotta a nagybeteget, és a rendőrség nem jutott sehova a főnöke halála ügyében. Csak éppen Alex nem bírt nyugton maradni, így áttették a durva kezelésekre. Onnan kimentette, de eléggé ráijesztettek a fiúra, hogy meg se próbáljon hazajönni, még a halálát is megrendezték. Az apa fogadta fel a gyilkost, aki azóta is rejti a szervezetet és szervezi a halálokat. Minden mögött Malcolm áll.

Most is megpróbál gyilkossággal szabadulni, de ő lesz az, aki holtan marad a helyszínen. Utólag mindent Légióra - a gyilkosra - lehet fogni. Maryvel megegyeznek, a rendőrségnek nem kell mindent tudnia.

Harcos, túlélésért küzdős, idegen lényes.

Két Predator érkezett a bolygóra. Egy legendás harcosra akarnak lecsapni, aki évekkel korábban legyőzte a népüket. Ugyan az egyikük elégedetlen: már öregember, milyen kihívás van a levadászásában? Ám Sloane a feleségével az oldalán most is felveszi a harcot, és bizonyítja, öregember nem vénember. (Visszavágó) Fix egykori katona, akinek a legkisebb gyereke súlyos beteg, pénz kell a gyógyítására. Ezért vállalja a Játékvilág kihívását, ahol a harcosoknak génmódosított szörnyekkel kell szembeszállni. Neki valami mást ajánlanak: egy idegen lénnyel, egy fogságba esett Predatorral kell kiállnia. (Játékvilág) Jackson, a déli tábornok a legjobb embereivel a csata előtti este még terepszemlét tartana. Ám a mezőn az uniós seregnél halálosabb ellenfélre bukkan. (Stonewall utolsó csatája)

Most döbbentem rá, mekkora franchise lett a Predator is. Ha jól számolom, eddig láttam 3 filmet belőle, plusz az első Alien versus Predator mozit. De ennél sokkal több minden létezik: több regény, sőt, még képregény sorozatot is ihletett eme sci-fi szörny. Mivel a legutóbbi Predator film nekem jó szórakozás volt – a keménymagvas rajongók sok mindenen kiakadtak rajta, de mivel nekem ilyen gyökereim nincsenek, én simán jól szórakoztam rajta – kicsit szétnéztem a könyvpiacon is.

A Vérözön egy novellagyűjtemény, amiben több szerző Predator története került bele. A legtöbben nálunk ismeretlenek, egy akadt, aki azért a hazai könyvpiacon is ismerős lehet: Mira Grant, akinek már jelent meg horror regénye. De attól függetlenül, kik a szerzők, vannak jó történetek ebben a gyűjteményben. Kicsit hullámzó a minőség, de melyik gyűjteményben nem akad jobb és rosszabb történet is?

Ami közös lesz mindenben, a harc és a vadászat. Ezeket alapvetően három típusra lehet bontani: a történelmi múltba visszatekintők, amiben olyan legendás harcosok mérik össze magukat a Vadászokkal, mint a vikingek. Az amerikai polgárháborús volt talán ezekből a kedvencem. De valahol ezek a legnehezebben emészthetőbb történetek is: mennyi esélye van az embernek pl. egy bunkósbottal egy Predator ellen?

A második csoportba azokat tenném, amelyek mai viszonyok között játszódnak. Itt már sok jó is van, főleg, ahol az ember nem csak a harcászati képességeit és a fegyvereit veti be, hanem az eszét is. Külön érdekesek azok is, amelyekben a Predator gondolkodása, világa nyílik meg kicsit jobban. Jót mosolyogtam pl. azon, amelybe az orosz fogságba esett amerikai pilóta azt hiszi, hogy egy kínai pilótával morzézik a falon, aztán a szökéskor kiderül, hogy egy Predator lett a társa az oroszoktól való menekülésben…

Végül, a jövő, amikor már az emberiség is a világűrt járja és gyarmatosítja. Itt a legerősebb a sci-fi mag. Akadtak benne kifejezetten ötletes sztorik, de olyan is, ami sokkal jobban idézte meg az Alien történeteket, mint a Predator világot.

De alapvetően pörgős, akciódús történet mind, jó szórakozás a kötet.

Erős, harcos emberek a főszereplői, és nekem jól átjött a Predator gondolkodásmód is.

Azt kicsit sajnálom, hogy ilyen-olyan utalásokat kivettem, de nem értettem. De hát ennyit tesz az, hogy csak egy kis szeletét ismerem a Predator franchise tagjainak.

Predator – Vérözön - Mint akció: 75% változatos korok, hősies harcosok és sci-fi mag. Jobb és egyszerűbb is akad.

Szubjektíven: 80% ugyan éreztem, hogy vannak hiányosságaim, de jól szórakoztam a kötettel.