Hercegnős, iskolás, megtévesztős.

Eleanor Maradova egyetlen örököse, de a 14 éves lány minden inkább lenne, mint hercegnő, akinek minden percét megszabják. Komoly harcok árán sikerül elérnie, hogy apja a Rosewood Akadémiára írassa be, és pár évig még ne kelljen a trónnal foglalkoznia. Lottie édesanyja halála óta az asszony álmát igyekszik megvalósítani: ösztöndíjasként bejutni a Rosewood Akadémiára, kitűnni és bátornak lenni. A két lány szobatárs lesz, és a fontoskodó évfolyamtársak elkövetnek egy hibát. Azt hiszik, Lottie az álruhás hercegnő, akinek hízeleg a figyelem, és rájuk hagyja. Nem is sejti, hogy Ellie ebből máris tervet sző: ha Lottie lesz a hivatalos helyettese, aki övé lesz a szabadsága, míg Lottie hercegnőként élhet az iskolában. De a tervet nehezíti Ellie iskolába beiratkozó helyes testőre és egy rosszakaró is.

Ha most lennék 12-13 éves, valószínűleg szeretné ezt a sorozatot. Akad benne kis kaland, sok hercegnős történetszál, egy kis szerelem, meg egy kis veszély is. De már elmúltam 12-13 éves, és inkább azt látom meg a történetben, ami nagyon bántja a szemem.

Kezdve azzal, hogy bántóan mese az egész. Nekem már ott kisiklik a történet, hogy napjainkban játszódik. Abban a korban, amikor mindenkinél ott az okostelefon, amikor többet beszélünk online, mint élőben. Akkor hogyan élhetne egy olyan hercegnő, akiről még fotó sem készült trónörökös létére? Csak példaként említeném, hogy William és Kate mindhárom gyerekének saját wiki szócikke van már, pedig a legkisebb még baba, és csak 5. a trónörökösök sorában.

Aztán, ez a helyettes történetszál is, hogy Lottie legyen Ellie hivatásos dublőre. Láttunk már ilyesmit sok mindenben, de itt elmennek Idiótafalva felé. A dublőrnek hasonlítania kell az eredetire, nem igaz? Nem érzi senki annak a súlyát, hogy ha most nyilvánosan, partikon is Lotti lesz Ellie, akkor Ellie hivatalos felléptekor senki nem fogja érteni, miért egy teljesen más lány a hercegnő, mint akit eddig megismertek? Mert az még ennek a könyvnek a szintjén is mese lenne habbal, hogy Lottie lépjen trónra Ellie helyett.

És most szóljatok rám, hogy ez egy lányos gyerekkönyv, ne akadjanak már ennyire fent a részleteken! A célközönség sokkal kisebb, nekik fontosabbak a barátnős részek, az első szerelem, meg a hercegnős fantáziák, mint egy logikus és koherens cselekmény és regényvilág. A kislányoknak meg is lehet az örömük a kötettel.

Nagyon kislányos az egész, szerintem egyes helyeken bántóan az. Ahogy itt lelkesedni tudnak egy iskolai báli ruháért, az teljesen az unokahúgom juttatta eszembe, amikor gyerekként kapott egy új ruhát a Barbie babája. Hiába, ehhez kislánynak kell lenni. Ok, egy Dior vagy Chanel couture engem is be tud lelkesíteni, de messze nem ezen a szinten.

Mivel lányos könyv, az érzelmi oldal, a karakterek mindig fontosabbak, mint a cselekmény, ami lassan is halad. Helyenként nagyon untam is. Ellenben Ellie és Lottie minden kis lelki rezdülése a lapokon van. Mivel nekem a történet lenne a fontosabb, annyira nem díjaztam, hogy az emberrablás közepette is arról olvastam, hogy érzelmileg hogy áll a két lány.

A szerelmi szál, mivel kislányos könyv, nagyon gyenge, ezt az egyet nem is bánom.

Ha hasonlítani akarom, ilyen lett volna egy Meg Cabot sztori, ha 12-14 éveseknek ír.

Glynn: Beépített hercegnő – Mint gyerekkönyv: 80% kislányoknak ideális. Kalandok, hercegnő, helyes fiúk, eléggé mese.

Szubjektíven: 10% az egész szituáció, a szereplők, nagyon gyerekes és lányos nekem.