Bosszúállós, rendszert megváltós, dráma, harcos.

A XX. század végén Evey Hammond, egy 16 éves lány a háború utáni Londonban a nyomor elől az utcán keresne megoldást: a Guy Fawkes éjszakán először áll ki az utcára, hogy magát árulja. Ám az első férfi, akit leszólít, titkos rendőr. Társaival a lányra támad: megerőszakolnák, majd megölnék. De egy Fawkes maszkos idegen a lány megmentésére siet. Evey egy különös helyen találja magát maszkos megmentőjével, aki Shakespeare idézetekkel szórakoztatja, és magát csak V-nek nevezi. Evey hamarosan rádöbben, hogy ő az a terrorista, aki felrobbantotta a Parlament épületét, és sorra intézi el a nemzet vezető személyiségeit. Csatlakozni szeretne a harcához, hogy V személyes bosszúján túl egy új rendszer születhessen, valami jobb a totális diktatúra ellenében.

Bizonyára vagyunk páran, akik V történetét inkább a mozivászonról ismerik. A Mátrix első részét követő hatalmas siker lehetővé tette a Wachowski testvéreknek, hogy azzal foglalkozzanak, amivel csak akarnak. A film forgatókönyve az ő gyermekük volt, és olyan sztárszereposztással forgott az alkotás, ami igazi blockbusterré tette. Az már más kérdés, mennyire lett sikeres, és kinek hogy tetszett a végeredmény.

Én most minden esetre kedvet kaptam a film újranézéséhez is. Mert már magyarul is elérhető a képregény, mindennek az alapja, és adott pár olyan szempontot, amit anno a film megnézésekor nem vettem figyelembe.

De mielőtt ebbe kicsit jobban belemegyek, hamar kiírom, hogy ez a képregény grafikailag is szép alkotás. Mivel olyan a témája, diktatúra és erőszak, akadnak benne nyersebb képek is, de összességében esztétikailag szép képek vannak benne. Az emberek nem olyan kockásak és ellenszenvesek, mint a Watchmen esetében voltak, pedig a története annak is jó, csak a képei… De itt ilyen nincs gondom, ezekkel a képekkel elégedett voltam.

A történet pedig elgondolkoztató. Alapvetően két dimenzióból áll össze: van egy kalandosabb, szórakoztató része. Ahogy V szép sorban levadássza az ellenfeleit, egyben a rendszer működtetőit, és bosszút áll rajtuk. Kifejezetten tetszett, amit a babagyűjtő rosszfiúval művelt. Van benne humor, látványos, és csavaros. Ahogy megismerjük a minden mögött álló történetet, hogy ki V és miért kell ez a vérbosszú, még intelligensebb ez a szál.

Másrészt, ez egy kiáltvány a diktatúrák ellen. Nekem nagyon beidézte Orwell egyes regényeit, leginkább az 1984-et. Játékosabban, kreatívan jeleníti meg az abszolút elnyomást, de attól ez még keményen az. Ahol a Fül, az Orr, a Szem, a Kéz messze menőkig kémkedik az emberek után, és megszabja, mit tehetnek, mit nem. A fasizmus is keményen megjelenik: a melegek, betegek, a rendszer ellenségeinek gondoltak megsemmisítése totális, és a náci haláltáborok továbbgondolt változata.

A két központi alak, V és Evey egy folyamatnak a két oldala. Evey az elején csak belecsöppen az eseményekbe, V neveli ki az utódjának, és teszi magához hasonlóvá, de nem ugyanolyanná! Mert van még egy gondolata, ami nagyon szimpatikus volt. V a romboló, aki megdönti a rendszert, de tudja, nem ő építi az újat. Mert ott már ne legyen erőszak.

Megyek, elő is keresem a filmet a polcon, érdekel, mennyire jön át belőle az üzenet.

Moore & Lloyd: V mint vérbosszú - Mint képregény: 90% érdekes a történet, szép a grafikája, nagyon karakteres a hőse.

Szubjektíven: 85% az eleje jobban tetszett, ott kifejezetten körmönfont a sztori. V-t bírtam!