Szerelmes, múlt titkait kutatós, összeesküvős, kosztümös.

1907, Victoria nyakig benne van a szüfrazsett mozgalmakba. A merészebb akciókba is beleveti magát, csak egy félelme van e tevékenysége miatt. Hogy hat ez a kapcsolatára Jeremyvel? A fiatalember támogatja a nők egyenjogúságát, de a formabontó akciókat nem. Ha összekötik az életük, nem lesz Victoria a karrierje útjában? De mielőtt mindezt tisztázhatná magában, egy összeesküvésbe csöppen. Jeremy ellen merénylet indul, az anarchisták mozgolódnak, és Victoria is valami furcsa társulást látott Melbury Hallban. Mivel Jeremynek rejtőznie kell, Victoria elfogadja régi barátnője meghívását, és Coblenzbe utazik. Ott rá is vár nyomoznivaló: megölték barátnője szeretőjét? Ki az a titokzatos festő, akinek a képét az anyja őrizgette? Hamarosan rá kell jönnie, hogy sok minden összefügg, és pont abba az ügybe tenyerelt bele, amin Jeremy is dolgozik Londonban.

Pauline Peters nagy lendülettel folytatja Victoria Bredon történetét. Magyarul a 2. rész jelent meg, az eredeti német a 3. résznél jár. De igazság szerint annyira nem is fontos a sorrend. A krimi szál mindkettőben önálló, csak a magánéleti szálak fonódnak össze. Ám azokból kap az olvasó annyi emlékeztetőt, hogy az is gond nélkül olvashassa, aki most ismerkedik a XX. század elején elő, nemesi származású leány és szerelme kalandjaival.

A zsáner elég vegyes. Egyrészt, nagyon benne van egy kosztümös, szerelmes regény világa, csak éppen jobban tartva a korszak szemérmesebb korszellemét. Még nem a szenvedély a döntő ág, mint egy Kleypas regényben lenne. Az ifjúsági regényeket idézi, ahogy Victoria az érzelmeivel viaskodik. Bevallom, nekem kicsit nyavalygós is, ahogy azt számolgatja magában, hogy hozzámenjen-e a fiúhoz, meg visszatérően a családalapításról mereng.

De benne van egy kosztümös krimi világa is. Az eltűnt szerető ügye, de az anarchisták merénylete is felderítésre vár. Alapvetően Victoria útját követjük, aki amatőr szinten üti bele az orrát minden nyomozásba. Mivel a XX. század elején vagyunk, és nem is hivatásos nyomozó, elsősorban beszélgetésekből kombinál, illetve Hopkins, az inasa végez klasszikusabb nyomozati munkát: ő adatokat gyűjt, amiket aztán Victoria megkap, és tovább gyárthatja az elméleteket. Igaz, Victoria cselekvő hősnő is, szívesen megy szaglászni, ha kell, megfigyel és hallgatózik, közbelép.

Jeremy a klasszikusabb nyomozó hős, aki tulajdonképpen egy titkos ügynök. De az ő szála jóval rövidebbre vett. Alapvetően Victoriát követi az elbeszélő, és csak egy-egy pillanatra villantja fel, a fiatalemberrel mi történik. (Nekem lehet, hogy Jeremy története jobban tetszene – több akció, kevesebb érzelem.)

A történelem leginkább háttér a történetben. A hangulat megvan, az emberek erkölcsei és a társadalmi rendszer hiteles. Az még érdekes is, hogy Victoriában hogyan keverednek egy modern nő és egy hagyományos értékrenden felnőtt arisztokrata lány jellemvonásai.

A karakterei alapvetően egyszerűek, de még a mellékszereplőinek is igyekszik árnyaló múltat kreálni. A legjobb példa erre a nagymama=hercegnő, aki egy szigorú, karótnyelt ellenszenves figurából lesz már szinte szerethetővé felépítve a múltjával.

Peters stílusosan keveri a románcot a krimivel és történelemmel. Várom a 3. kötetet!

Peters: A rózsaszoba titka – Mint krimi: 70% női is, érzelmeivel küzdő hősnővel. Stílusos, jól adagolt cselekménnyel.

Szubjektíven: 80% szeretem a szereplőit, és tetszett a kosztümös, de modernizáló korszak.