Házasságszerzős, új életet kezdős, küzdelmes, szerelembe esős.

Osfrid országában az egyik legnemesebb vérvonallal lady Elisabeth rendelkezik, akinek grófnői címe, de siralmas anyagi lehetőségei vannak. A 17 éves lányt nagyanyja egy gazdag, de nem szimpatikus távoli rokonnal házasítaná össze a vagyonért. De akkor a lány találkozik egy fiatalemberrel: az egyik cselédükért jött. Cedric a Ragyogó Udvar alapítójának a fia, akik azzal foglalkoznak, hogy csinos, de közrendű lányokat tanítanak nemesi viselkedésre, és az új földön, Adoria fővárosában gazdag férjet találnak nekik. Elisabeth helyet cserél a cselédjével, és Adelaide nevén a Ragyogó Udvarral tart. Cedric, akinek pénz kell, hogy új életet kezdhessen a saját vallásában odaát, falaz neki. Egyikük sem számít arra, hogy egymásba szeretnek, és mennyi nehézséget kell leküzdeniük egymásért és a szabadságukért.

Richelle Mead nálunk sem elsőkönyves szerző. Az Agave gondozta a Vámpírakadémia sorozatát, ami az egyik kedvencem volt akkoriban. Sajnálom is, hogy a Vérvonalak nem talált elég olvasóra, és csak az első kötete jelenhetett meg az írónő abban a világban játszódó másik sorozatának. Most viszont színre lépett a Könyvmolyképző, és belekezdtek egy új sorozatba.

A Ragyogó Udvar trilógia lesz, és már ebből a részből is látszik, mennyire okosan építette fel Mead ezt a világát is. Három lány van a középpontban, minden kötetben másik lesz a központi szereplő. Annyira a saját útjuk járják, hogy szerepelnek egymás történeteiben, de eléggé más úton járnak, hogy teljesen más sztorik lehessenek egy-egy csatlakozási ponttal.

Az első rész Adelaide története, aki tulajdonképpen azért küzd, hogy a saját életét élhesse, ne a neve és a családja döntse el, ki lehet, és mit kell tennie. Ezzel nagyon mai lányregényes, abszolút benne van a most nagyon menő girl power. Adelaide mindent hátrahagy egy más élet lehetőségéért, és mindenért meg is küzd. Azt sugallja ezzel a lányoknak, hogy tegyenek azért, amit akarnak. Küzdjenek, harcoljanak, és akkor megírhatják a saját happy endjük.

Adelaide történetében van egy helyes szerelmi szál is, de ez nem a régi Disney mesék hercege, aki majd megmenti a lányt. Adelaide és Cedric egyenlő felek lesznek egymás mellett, és váltakozik, mikor melyikük menti meg a másikat. Küzdenek egymásért, és bizony magukkal is, mire képesek egyáltalán elfogadni, hogy szeretik egymást, és a boldogságukhoz nem csak a maguk által megálmodott élet kell, hanem a másik is.

Mead nem nyálas, hanem szerethető és hiteles szerelmi szálat írt, amit szívesen olvastam.

A világa is kellően komplex. Az alapjaiban ráismerhetünk a történelmi múltra, de Mead ezt kombinálta egy fantasy világgal. A divat, az etikett, Osfrid és Adoria könnyen megfeleltethetőek a viktoriánus Angliával és az Államok történetének kezdeteivel. Adoria őslakosai például nagyon emlékeztetnek az indiánokra, és az is ismerős szál lehet, ahogy egyesek azért mennek az Újvilágba, hogy szabadon gyakorolhassák a vallásukat. Nekem ez is tetszett benne, tudtam hiteles alapú mesének olvasni.

A szereplői összetettek, a kor ellenére is modern figurák. Sokakat megkedveltem benne.

Mead stílusa is jó. Olvasmányos, érzékletesek a leírásai, és van humora is. Nagyon élveztem a Cedric és Adelaide közti csörtéket, de Cedric apjának stílusán is jókat mosolyogtam.

Nekem nagyon tetszett, jót szórakoztam rajta. Romantikus mese kalandokkal, szerelemmel.

Mead: A Ragyogó Udvar - Mint YA: 85% női, pozitív üzenetekkel, de mellette kalandos és érdekes is, érzelmekkel.

Szubjektíven: 90% a sorozat szerkesztése már az első részből is jónak tűnik, jó a sztori is.

Háborús, inváziós, menekülős.

A Mars felől valami furát látnak az égen a tudósok. Mintha valamit kilőttek volna onnan, vagy valamiféle kitörés lenne. Az emberek semmit nem sejtenek a veszélyről, senki. Az első henger egy angliai falu mellé csapódott be. Kivonultak, megnézni, mi az. Egy henger, amiben mozgást hallottak – csak nincs benne marsi élet? Segíteni akartak. Meg is jelent az első marsi lény, emberi szemnek idegen és szörnynek tűnő, kígyószerű lény. Nem történt kapcsolatfelvétel, visszamentek a csőbe. Mire az emberek észbe kaptak, a csőből egy megmagyarázhatatlan fény tört elő, mely elpusztított mindent, amihez hozzáért. Tömegmészárlás. Újabb hengerek zuhantak le, és már lábakon járó, hatalmas fém monstrumokkal irtották az emberiséget, akiknek esélyük sincs a fejlettebb technika ellen.

Vannak írók, akik meglepően eltalálták, mi vár az emberiségre a jövőben. Akkor tudományos fantasztikum volt a munkájuk, most meg rádöbbenhetünk, mennyire eltaláltak dolgokat. Verne, aki megálmodta a Holdra szállást egy korban, amikor a repülés a Földön is kihívás volt. Wells, aki már akkor a génsebészet veszélyeire figyelmeztetett, amikor az emberiség még a DNS-sel se volt tisztában.

A Világok harca Wells munkái közül különben is kiemelt fontosságú. Ez az, amely saját korában pánikot okozott. Hogy pontosabb legyek, készítettek belőle egy rádiójátékot. Még be is mondták, hogy ez egy rádiójáték Wells regényéből, és megnevezték a hallható színészeket. Mégis, tömegpánik tört ki a lejátszása után. Az emberek elhitték, hogy itt vannak a marsiak és megkezdték a kolonizálást. Ez az a történet, amelyből nem egy sikerfilm forgott, a legutóbbiban éppen Tom Cruise nézett szembe az űrlényekkel.

Ami engem legjobban megfogott a történet technikai oldaláról, hogy abban a mienktől messze fejletlenebb korban Wells milyen eszközöket és technikát álmodott meg. A marsiak fegyvere, mellyel hatalmas pusztítást végeznek, annyira a lézereket idézi, hogy magamban annak is hívtam őket. De ahogy a marsiak lépegető gépeit leírja, nekem tökéletesen visszaadta az élményt, ahogy a már emlegetett Cruise filmben lépegettek és halált osztottak.

A cselekmény pedig ősváza lehetne a közben önálló zsánerré kinőtt emberek vs. pusztulás történeteknek. Bírom ezt a zsánert, és az emberiség pusztulása, az egyes emberek küzdelme az életben maradásért, nagyon beidézett nálam olyan sztorikat, mint a Themisz akták vagy a Robokalipszis. Jó érzékkel Wells rájött arra, hogy adjon egyszerre globális képet a világot érintő katasztrófáról, és tegye mégis személyessé, egy-egy kiemelt szereplő küzdelmeinek leírásával. Működött, ma is működik, és tényleg egy pörgős, menekülős, katasztrófát átéltető regény tud lenni a mai kínálatban is.

Talán, csak az a nehézsége, hogy érezni, hogy az általa leírt technikákra akkor még szavak se nagyon voltak. Ettől nehézkes, vontatott néhol a szöveg. Ma sokkal gördülékenyebb, filmesebb leírások vannak ilyenekről, de ez sokban a keletkezési kor sajátja. Ahogy a régiesebb, körül írósabb stílus is, amit ma nehezebb olvasni.

A kötetbe beletették a rádiójáték szövegét is, ami remek. Zseniális az átdolgozása, még inkább a mai zsáner előfutára, mint maga Wells regénye. Tetszett!

Wells: Világok harca - Mint sci-fi: 75% ötletes, jól elbeszélt. Megkapó, korában milyen technikát álmodott Wells.

Szubjektíven: 65% a történet ma is lekötött, de a nyelvezete és a leírásai nehézkesek.

A héten gyors poéngyilkosságokat terveztem, így készüljetek, hogy elárulom több regény végét is!

1: Marinyina: Idegen álarc

Leonyid, a híres író anyja nem is kicsit telepedett rá a fia életére. Mindenről megvolt a véleménye, mindenbe bele akart szólni, és nem szerette a menyét sem. Talán a nevelésének is köszönhető, hogy Leonyid nem tudott nemet mondani. Annyira sikeres szerző volt, hogy a könyveivel vagyonokat kellett volna, hogy keressen. De nem így volt, mert a kiadóból mindig egy ismerősét, barátját küldték el tárgyalni, aki panaszkodott, mennyire rosszul megy a kiadónak, és a regény nélkül csődbe mennek. Így mindig az értékének nagyon töredékéért megkapták Leonyid könyveit. Leonyid nem volt teljesen hű a feleségéhez sem, sikeres és jóképű fiatalember volt, a rajongói a lába elé vetették magukat. De Leonyid azért érdeklődött utánuk, mert gyűjtötte a nők viselkedését, amit a regényeiben felhasznált. Ha le is feküdt eggyel, nem viszony kellett neki, hanem a nő véleménye és kritikája. A halála után Leonyid anyja perre akar menni a menyével: Leonyid utolsó munkáit már az özvegye adja el, és megkéri az árukat. Az anyósa pedig jókora darabot akar a bevételből. Nem sejti, hogy menye két történettel is ki tud állni ellene: igazából ő írta a regényeket, nem Leonyid. És a fiú megjátszotta magát az anyjának. Igazából gyűlölte az életére rátelepedő, kotnyeles asszonyt, azért is költöztek tőle a lehető legmesszebb.

Berjozin sikeres politikus lehetne, a párt is támogatja. De a neje, Irina viselkedése nagyon nem megfelelő. Részeges, rendszeresen csalja a férjét. A pártnak lesz egy ötlete. Egy prostituáltat találnak, aki nagyon hasonlít a nejére. Kicserélik a két nőt. Berjozin elkezdi betanítani az új Irinát, aki a múltja ellenére egy gondoskodó, kedves nő, aki hamar az élete fontos része lesz. A partikon is megállja a helyét, kezdenek egymásba szeretni.

Násztyának Leonyid orvosi papírjai között tűnik fel egy ellentmondás: azok szerint az anyjának azért kellett császárral szülnie, mert asztmás volt, és fulladhatott volna hagyományos szülésnél. De az asszony nem asztmás. Elmegy a klinikára, lenyomozza az orvost. Kiderül, a már nyugdíjas férfi a császármetszés szakértője volt, aki még az ultrahang előtt a kezével megérezte, mi a helyzet. Ő ki tudta tapintani az ikreket, amiről senki nem tudott még. Erre épített bizniszt: az ikreket váró anyákat altatásban, császárral kezelte, és az egyik babát megtartotta. Eladta a fekete piacon babát akaró pároknak jó pénzen. Már visszavonult, az ultrahang miatt nem folytathatta. De ma is van ebből pénzkeresési lehetőséget: az ikrek léte jó árucikk.

Násztya rájön, hogy Leonyid egy őrült rajongója valóban a férfitől kapta a felkérést, hogy lője agyon. Az asszony megtette a beismerő vallomást, majd öngyilkos lett, hogy a túlvilágon a férfival lehessen. Noha Leonyid nagyon is él, az ikre halt meg helyette, ő pedig átvette a helyét tanárként, a feleségével összejátszva. Tovább írhatja a regényeit, a nejével lehet, de már keresnek, hiszen a neje adja el a könyveket és basáskodó anyjától is megszabadult. Násztyának gyanús, hogy Leonyid körül halott gyerekek testét is megtalálták, de nincs bizonyítéka. Ebben az ügyben semmit nem tehet, a gyilkos öngyilkossága előtti vallomása mindent lefed, Leonyid megússza.

A párt, akikhez szintén nem lehet hozzányúlni, elintézte, hogy a részeges Irina ne éljen túl egy autóbalesetet. Az ikre vette át a helyét. Berjozin és Irina szerelmesek, boldogok is lehetnének, de a férfi nem tudja megbocsátani a nő múltját, így mindig marad köztük egy kis távolság. Bekerül a parlamentbe, és egy külföldi úton túszhelyzetbe keveredik. Felajánlja magát a túszok helyett, amibe nem mennek bele, de súlyosan megsebesítik. A káosz közepette Berjozin a sebe elfertőződésébe hal bele. Utána Irina mindent elmesél a rendőrségen az ikres szervezetről, a szeretett férfi nélkül neki már minden mindegy.

2. Roth: Elválaszt a sors

A nagy csavar az, hogy Cyra és Akos elcserélt gyermekek. Igazából Akos a diktátor fia, míg Cyra a látnokn anyja. Aki úgy vélte, akkor jutnak a legjobb végkifejletthez, ha a gyerekek egymás életét élik, így a két nő titokban elcserélte a csecsemőjét. Mindketten beletörnek az igazságba.

Akos az apjához megy, aki segítene a megmaradt fiának kibontakoztatni az áram képességét. Természetesen szoros felügyelet mellett. Cyra merényletre készül ellene. Elbukik, Akos és Lazmet előtt végleg. Akos akarna, de nem tud segíteni neki. Marad a helyén. Így neki meglesz az esélye, hogy megölje az apját, és az elszabaduló áram erőket Cyra sötét képessége fogja majd vissza, így megmentve a bolygót és lakosait.

Cyra és Akos megegyeznek, hogy hagynak időt egymásnak, barátként kezdenek egy új, élhető világ keresésébe. De idővel újra párként tudnak majd létezni.

Eijeh elfoglalja az anyja látnoki helyét a templomban.

Cisi Isae felesége lesz, aki az új kormányzó lesz. Nem is sejtve, hogy szeretett felesége az áram képességével befolyásolja a döntéseit a megfelelő irányba.

3. Slater: Bízz bennem!

Anna nekitámad Amandának, akit az öccse egykori pszichológusának, Ginának vél. A nőnek, akitől segítséget kértek gyermekként, de nem segített. Így Anna elvesztette a kisöccsét, az anyját is. Hiszen a nő, aki rendszeresen bántalmazta a kisfiát, egy elborult percében felakasztotta a fiát, majd öngyilkos lett. Amanda elmondja, Gina az ikre volt. Öngyilkos lett, miután Anna családjának a tragédiája történt. Anna eleinte nem hisz neki, de az ikrek fotója meggyőzi. Nem gyilkolja meg Amandát.

Liamről viszont kiderül, hogy ő a pszichopata, aki játszott a környezetében mindenkivek, Annával és Amandával is. Tört személyiség - Liam rendes, helyes fiatalember, de közbe a másik fele átveszi a vezetést, és akkor katasztrófa történik. Így haltak meg a szülei is: a 10 év körüli fiuk gyújtotta rájuk a házat egy kis sérelem miatt. A nagyanyja nevelte fel, és nyomta el a rossz felét. De a baleset előhozta, és most intézetbe kerül a fiú.

Anna és Amanda megbékélnek, szinte barátnők lesznek. Anna nem tudja meg, de a szomszédja is őriz egy titkot: hallotta, hogy Anna anyja megint a kisfiát bántja. Átment, rászánta magát, hogy közbelép. De elkésett, a fiúcska már holtan lógott a kötélen. Az anya nyakában is volt kötél, de már nem akart öngyilkos lenni, a szomszédot kérte, hogy segítsen lemászni a székről. A szomszéd viszont kirúgta alóla a széket segítség helyett, és végignézte, ahogy megfullad. Majd Anna gyámja lett, és soha nem mondta el neki, hogy halt meg az anyja.

Női lelkes, megszállottas, bosszúállós, múltbeli sebes.

Anna kialakított magának egy rutint: cseveg a szomszédjában lakó idős hölggyel, dolgozik. Szeret postás lenni, és besegíteni az embereknek. De élete nyugodt rendje megtörik: a posta nem engedi tovább a túlórázást, így Anna már nem bír el a területével, és csalni kényszerül. Szemtanúja lesz egy gázolásnak – és a gázolóban azt a nőt ismeri fel, akit 13 éve okol élete tragédiájáért. Megszállottan a bosszú jár a fejében, de ehhez közel kell kerülnie az elgázolt motoroshoz, Liamhez. Miközben Anna egyre betegebben folyik bele a történet szereplőinek életébe, lassan a tragédia is testet ölt, ami miatt ilyen emberré vált. Most ő zaklat másokat, míg gyerekként neki és a testvérének jutott a trauma – és nem is sejti, hogy egy szörnyeteget engedett be az életébe.

Mi kell egy jó thrillerhez? Ami biztos, hogy kell egy nagy csavar a végére. Én tudom díjazni, ha meglepnek, de okosan. Ne a semmiből húzzák elő a fordulatot, mint a bűvész a nyulat a cilinderből, hanem következzen a történetből. Legyen logikus. Kell az a hangulati elem végig, hogy baj van, a szereplők léte fenyegetett – azzal lehet játszani, hogy a kiemelt karakter a feszültség elszenvedője vagy okozója. Díjazom, ha elég pörgős a cselekmény, miközben megvan a zsánerre jellemző lelki leírás is, hiszen a szereplők feszült idegállapotát, érzelmeit is közvetíteni kell. És kell, hogy legyen egy szereplő, akit megszerethetek. Vagy egy jó ember, akinek drukkolok, vagy épp az ellentéte, akitől borzongani lehet.

Azért emelem ezt most így ki, mert Slater a „Bízz bennem” című regényében a legtöbb pontot szépen kipipálja.

A nagy csavar megvan a végén, többszörösen is. Ha alaposan utána számolok, minden kiemelt karakter, Anna, Liam és Amanda történetében megbújik egy fordulat. Sőt, még Anna szomszédja is olyan titkot őriz, hogy csak lestem a lapra, valóban jóé olvasom-e a fejezetet. A piros pont azért is jár, mert ezek a titkok, fordulatok következnek a történetből. Sokra utalnak, és figyelmes olvasással erre-arra rá is lehet érezni, de meg is lepődni mellette.

Folyamatosan érezni lehetett, hogy baj van. Anna szabályosan betegnek tűnik, aki egyszer lett áldozat és elkövető. A múltban, kislányként nagyon tudtam sajnálni is, a jelenben azért több ellenérzésem volt vele kapcsolatban. Nagyon becsavarodik, és Slater nagyon hozza is ezeket a lépcsőfokokat, ahogy a megszállottság már veszélyes lesz.

A cselekmény szerencsére pörgős is. Ugyan a kiemelt karakter lelki életébe is beleshetünk, de mindig fontos a konkrét cselekmény is. Ezek a figurák mozgásban vannak, tesznek dolgokat, nem csak éreznek és sajnálják maguk vagy gyűlölködnek.

Viszont, a szerethető szereplő nem érkezett meg! Anna nekem inkább ellenszenves volt, de nem olyan zseni, aki megmozgatná az agyam. Csak egy beteg nő, akinek gyerekként több traumán kellett átesnie, és ez érzékelteti a hatását. A többiek sem olyanok, hogy drukkoljak nekik. Nagyon Anna a középpont, és nekem problémát okozott, hogy nagyon betegnek láttam, akivel nem tudtam együtt érezni.

Viszont megírva jól van, annak ellenére találtam stílusosnak és letehetetlennek, hogy Anna ennyire ellenszenves volt nekem.

Slater: Bízz bennem! - Mint thriller: 85% több idősíkon vezetett, fordulatos, nagy átérzéssel elmesélt sztori.

Szubjektíven: 80% tetszett, fordulatos, de nagyon antihős volt számomra a főszereplő.

A Libri és a Lazi is kitett a polcokra hétvégére egy-egy újdonságot:

- az új Philippa Gregory kötet a Tudor-korszakról, Az utolsó Tudor. Vagyis, megismerkedhetünk a tragikus sorsú Jane Grey-jel.

- Aichner a neve és a Totenhaus eredeti cím alapján német szerző lehet, akitől egy thrillert olvashatunk a héttől magyarul is.

Szerelmes, háború kitörése ellen harcolós, családi titkos.

Cyra és Akos szökésben vannak, és győzelmet is tudtak aratni út közben. A fogságukban van Cyra diktátor és gonosz bátyja, aki súlyosan megkínozta és tönkretette Akos bátyját. A fiú abban reménykedik, kényszerítheti, hogy hozza helyre a károkat Eijeh tudatában. De Isae és Cisi megelőzik – a zsarnok nem maradhat életben! Már a szerelmüket megélő Akos és Cyra is szembesülnek vele, hogy a világ egy szakadék szélén áll. A száműzetésből és látszólagos halálból visszatérő Lazmet, Cyra apja is háborúra készül. A fiatalok igyekeznek mindent megtenni, hogy a vérontás elkerülhető legyen, de egy nagy családi titok mindent elszabhat közöttük, és kérdéses, van-e még visszaút.

Veronica Roth megítélése szerintem most érdekes téma. A beavatott sorozat nagy siker volt regényben, még kiegészítő kötet is jól fogyott mellette. Viszont a filmek nagyot buktak – olyannyira, hogy a végét le sem forgatták, és a sorozatos tervekből kihátrált az összes szerződtetett név. Szerintem, pl. Miles Teller inkább bánja ezt a filmjét, mint pl. a Fantasztikus négyest, de ki tudja…

Roth is érezhette, hogy nem azt az univerzumot kell tovább építenie, hanem másik történetbe fogott. Az Árnyak és jelek még pozitív élmény is volt, ha nem is sorolnám a jobb ifjúsági sci-fi regények közé. Most megjelent a folytatás, az Elválaszt a sors, és leginkább egy dolognak tudok örülni az elolvasása után: hogy ez ennyi volt, ebből trilógiát se ír, ez csak duológia. Ahogy a Beavatott esetében is, egy világot bemutatni, kitalálni, még élvezetesen tud. Vázolni a szereplőket. De ahogy ez megvan, és a megteremtett világban kell újabb konfliktusokat bevinni, fejleszteni a szereplőket, abba beletörik Roth bicskája.

Egy vastag könyvről beszélünk, és alig van cselekménye. Kérdem én, akkor mégis mit kapunk helyette? Világépítés? Annyira minimális, hogy hiába nem vagyok oda a leírásokért, most hiányoltam őket. Páran több bolygót bejárnak, galaktikus birodalom sorsa dől el, és minden egyforma? Elvileg vannak politikai harcok és ármányok, extrém képességekkel rendelkező szereplők, harcok – de ezek csak elvileg vannak.

Gyakorlatban úgy néz ki, hogy a szereplők töprengenek és őrlődnek 85 oldalt, hogy a maradék 15-ben valamit csináljanak. Nekem ez nem jött be. Mert attól nem lesz mélyebb egy karakter, hogy szenved! Itt meg szinte mindenki szenved.

Ami a nagy fordulat lenne, az annyira erőltetett, hogy már fájt is. Nem meglepődtem vagy döbbentem, vagy akármi, belőlem nevető görcsöt váltott ki.

Nem tetszett a szerkezet sem, a pluszba behozott elbeszélők. Nagyon úgy éreztem, hogy ez csak arra van, hogy a terjedelmet növelje, érdemi cselekményeket nem kapok általa.

Ha pozitívumot akarok keresni benne, hogy a szerelmi szálak nincsenek erőltetve. Trish és Négyes is többet és jobban volt szerelmes, mint amit e szereplők kapnak. (Igaz, itt több nyomoruk volt szívfájdalom nélkül is.)

Fájdalmasnak találtam azt is, ahogy az áram képességeket kezelte Roth. Meg kellett volna néznie pár X-Ment, talán az segített volna izgalmasabbat írni neki is.

Nekem nagyon nem tetszett, szerintem ennél sokkal jobbakat találtok a kiadók kínálatában.

Roth: Elválaszt a sors – Mint ifjúsági: 30% sok mindenbe belekap, de a világa nem komplex hozzá. A karakterei sem.

Szubjektíven: 10% vázlatosnak és zavarosnak éreztem, nem sok minden történt benne.

Rendszeres kiakadásaim egyike, ahogy a rendszeres olvasóim már biztos rájöttek, ahogy egyes könyveket igyekeznek eladni. Hasonlítják más regényekkel, bestseller farvízen akarnak úszni. Mutatok egy példát, akkor érthetőbb lesz!

Ahogy láthatjátok ezen a borítón, a legnagyobb felirat George R.R. Martin neve, aki nem is rendelkezik az adott kötetben írói kredittel, a sorozat egyik szerkesztője. De az ő nevével lehet eladni, hát ez kerül rá a legnagyobb betűkkel. És még bélyeget is nyomnak rá, hogy a Trónok harca szerzőjétől.

Titeket bevonzanak, vagy hozzám hasonlóan taszítanak az ilyenek? Tudtok, legalább 5 példát találni? A megoldások itt tehát szabad opció, de azért a „Tovább” mögött ott lesz az ötösöm.

Világpusztulásos, harcolós, nyomozós, gépes.

Ádám az egyik legjobb gépromboló – a 3. világháború utáni Budapesten arra szakosodott, hogy a szuper harci gépeket vezető pilótákat kiiktassa. Rutin feladatnak ígérkezik a Pitbull kiiktatása, de van a páncélban egy ijesztő új fejlesztés. Majd szembesül azzal, hogy a legendás és félelmetes Fantom is játékba került, kiirtott egy teljes gépromboló állomást és atomreaktort szerzett. 4 napja van, mielőtt lecsap. Ki kell nyomoznia, ki áll a háttérben és mire készül a Fantom. Alá kell merülnie a különc és veszélyes alakok világában, miközben vadásznak rá is. Életveszélyes helyzetek követik egymást, nem várt szövetségek köttetnek, de még így is fennáll a veszély, hogy egy atomkatasztrófa porrá változtatja Budapestet.

Siránkoztam már azon, hogy a posztapokaliptikus YA kezd nagyon unalmas lenni, hiszen mindegyikben ugyanazt a poént próbálják elsütni – ezzel bele is untatnak a zsánerbe. Így tiszta felüdülés volt Szöllösi Kristóf debütálása, végre! Valami ilyesmi kellett, nem egy újabb rendszereket megdöntő Katniss!

Először is, roppant jópofa és frappáns az itt megjelenített világkép. A III. világháború után vagyunk, az emberiség visszazuhant egy szintet, miközben még üzemben vannak olyan technológiák, amelyeket egyre kevésbé értenek. Szuper harci robotok járják a rommá lőtt és bombázott, háborús környezetnek is beillő Budapestet. Őket iktatják ki a géprombolók, akiket vagány harcosokként tudnék jellemezni. És olyan apró, de annál zseniálisabb szösszenetekkel van tele a regény, mint a Világháború Hívők szektája, akik egy világháborús gránáthoz imádkoznak, hogy végre robbanjon fel és ölje meg őket.

Külön poénnak éltem meg, ahogy Budapest újjászületik ebben a sebzett, szétharcolt világban. Aki kicsit is ismeri fővárosunk, nagyon jókat tud majd azon derülni, mi lett belőle. Azért annak hangulata van, amikor éppen átszállok az M2-ről az M3-ra a Deákon, és közben éppen azt olvasom, hogy rendezték be a géprombolók a főhadiszállásukat a metró e részén.

Mint akció- és kalandregény is nagyon ütős. A harci jeleneteket mindig félelemmel olvasom, azokba hajlamos vagyok beleunni. Itt viszont tetszettek. Látványosak, izgalmasak – ami különben is igaz a regényre. Pörög, alig hagy közbe levegőt venni, szinte végigrohanjuk a cselekményt Ádámmal. Ráadásként okosan – mert a krimi rész is jól össze van rakva.

Remek szereplői vannak. A cinikus, de nagymenő Ádám pillanatok alatt megnyert és olyan karakterek vannak mellette, hogy az ember álla leesik. Egyediek, színesek, furcsák.

Ha negatív akarok lenni, azt mondanám, azért sok mindent ismerek ebből mástól. Glukhovsky metrójában már volt VH túlélés, az exók jöhettek volna a Tűzgyűrűből – de annyira egyedi lett a könyv, hogy ez már csak a személyes agybajom, hogy mindenbe keresem a hasonlót.

Hatalmas pozitív csalódás, ez most nagyon megnyert magának. Nagyon szerettem!

Acélszentek - Mint posztapokaliptikus: 100% kalandos, izgalmas, egyszerre agyalós és akciódús is. A szereplők jól kidolgozottak, emlékezetesek.

Szubjektíven: 98% bejött a humora, néha lerágtam rajta a körmöm és a harci jelenetek is nagyon jól meg vannak komponálva. Ha az egyik kedvenc mellékszereplőm sorsa jobban alakulna, még a 100 se lenne elérhetetlen.

Az Álomgyár Kiadó újdonságokkal kényeztet minket:

- Cooper: Kétségekbe zárva - femi-thriller, romantikus vonallal.

- Hidasi: Elveszve - ez is thriller, csak ebbe a hősnő nem az elveszett szerelmét, hanem az elveszett gyerekét akarja meglelni. Reménykedem, hogy ez kevésbé femi.

Cím: Ismerősnek jelölt

Szerző: Laura Marshall – nálunk első kötete jelenik meg, úgyhogy nagyon előzetes infó nincs róla. Különben az Ismerősnek jelölt az első regénye, kint jól fogyott, kap egy esélyt nálunk is.

Tartalom: adott egy negyvenes éveiben járó nő, Louise. Saját vállalkozását vezeti, egyedül neveli a fiát, tipikus thriller hősnőnek tűnik. Csak éppen a Face-en bejelöli ismerősnek az egyik volt középiskolai osztálytársa, Maria, a 25 éves osztálytalálkozójuk előtt. Mi ebben a pláne? Maria halott. Vagy mégsem? Louise elkezdi felvenni a kapcsolatot a volt osztálytársakkal, megfejteni Maria rejtélyét, és ezzel felszínre kerül egy csomó titok a középiskolában történtekről.

Megjelenés: még idén ősszel, a karácsonyi előtti szezon része a 21. század Kiadónál.

Miért várós?

• Az egyik kedvenc zsánerem a pszichológiai thriller, ez is az.
• Érdekesnek tűnik a történet: előre várom, milyen technikával hozza be a középiskolai emlékeket. Két szálon fog futni, vagy egy-egy flashback jelenet lesz, és a jelen lesz a hangsúlyosabb idő?
• Ez a kiadó jó thrillereket szokott kiadni, már van egy alapbizalom bennem.
• Aktuális az ötlet, a mi korunkban a digitális világ a mindennapok része.