Boldogulós, szerelmes, életet építős.

Angelique gyermekkora felhőtlen volt: ugyan édesanyját a szülésnél elvesztette, de az érte rajongó apja védőszárnyai alatt nőhetett fel remek nevelést kapva, szeretetben. Féltestvérei féltékenysége mindig kísérte, de még így is fájdalmas meglepetésként éri, amikor apjuk halála után herceggé lett bátyja vidéki nevelőnőnek adja szegény rokonként. Angelique itt is helytáll, megszereti a gondjára bízott gyermekeket, de a szépsége kárára válik: egy erőszakos családi barát rátámad, védekezik, és őt küldik mindezért el, ajánlólevél nélkül. Hiába megy Párizsba, képtelen állást találni. Mikor segít egy kidobott utcalánynak, megfogalmazódik benne az ötlet: létrehoz egy bordélyt, ahol ügyfelek és örömlányok is jól érezhetik maguk. Megszületik a Le Boudoir, hatalmas siker lesz. Angelique mindenki útját egyengeti, csak a saját boldogságába nem hisz, míg nem találkozik egy Amerikába tartó hajón egy jóképű és jó lelkű ügyvéddel.

Abban is biztos vagyok, ha csak tegnap mondja nekem valaki, hogy lesz egy Danielle Steel regény, ami tetszik nekem, nevetőgörcsöt kapok. Ma viszont van már egy ilyen regény, méghozzá ez. Nem irodalmi igényű, sok mindenbe bele is tudnék kötni, de pont olyan kosztümös mese, ami most nagyon tetszett.

A története lineárisan halad előre, és sok eleme, mintha egy meséből érkezett volna. A kedvenc gyermek, a legkisebb lány, akit a testvérei elűznek és kisemmiznek féltékenységből, de ő kiharcolja a sikert és győztesként térhet majd haza. Éppen csak a lépések nem mese szokványosak, melyeket Angelique bejár. Bejárónő, bordélyház vezetője, szerető feleség. Romantikus regénybe annál jobban illenek.

Az egésznek a lánymese jellegét erősíti, hogy valósággal prűd a tartalom. Ahhoz képest, hogy Angelique szépsége megigézi a férfiakat, egy bordélyházat fog üzemeltetni, még a szerelmi házasságában is olyan szemérmesen van leírva minden, mintha egy nagyon erős korhatár besorolás lenne a köteten. Ahogy így belegondolok, Angelique szülése a könyv leginkább ábrázolós része, és még ez is elég visszafogott, és sok az utalás a realista ábrázolás helyett. De lehet, hogy ez is kellett ahhoz, hogy összességében tetszik a könyv. Nekem ez sokkal jobban bejön, mint amikor a szerelmes nyáladzás tölti meg a sorokat. De valami valamiért… nincs nyál, de a szerelem is szárazabb.

Tetszett, de az értelmemnek gondja van azzal, hogy mennyire modern ez a történet. Steel György király idejére teszi a cselekményt, még a viktoriánus idők elé. De az egész cselekménye, a hősnője útja és kalandjai sokkal jobban illenek a XX. század elejére. Ott tökéletesen hiteles lenne, és működne. De abban a korban egy bordélyt vezető nemes lány? Aki aztán hozzámegy egy amerikai ügyvédhez? Jó történet, de tele van olyan elemekkel, melyek már a modern korba illenek.

Kimondom, hiányzik a leírt kor miliője. Egy pillanatra se éreztem magam a XIX. század közepén, el van csúszva a kor. Cselekményben, karakterekben és még ruhákban is. A képzeletem nagyon jól lefestette az írónő megírta ruhakölteményeket, de nem ekkorra.

De a hősei, Angelique és Andrew annyira szerethetőek, hogy minden megbocsátva.

Ez egy lánymese, tény. De egy kellemes mese, amiben tragédiák ellenére is győz a jó.

Steel: A hercegnő - Mint romantikus: 70% lényegében egy mese, de szerethető főszereplővel, érdekes helyzettel.

Szubjektíven: 90% bár a kor elcsúszott, annyira szerettem a szereplőit, hogy nem is zavart.