Első szerelmes, nyaralós, családi kapcsolatokat rendező, elköszönő.

Ronnie a szülei válása óta nem állt szóba az apjával, és hiába volt tehetséges zongorista, a hangszerrel is szakított. A 18. születésnapja nyarán azonban az anyja arra kényszeríti, hogy az öccsével az apjuknál töltse a nyarat. Ronnie lázadozna, rossz társaságba keveredik már az első napon – az apja azonban rendbe akarja hozni a dolgokat, és hisz a lányában. Ronnie lassan adni kezd neki egy újabb esélyt, miközben kiderül az is, mi is történt pontosan 3 évvel korábban. Közben egyre komolyabbá válik a kapcsolata az itt megismert Will-lel, akinek szintén megvannak a maga titkai: a családja anyagi helyzete, a barátja titka és egy múltbeli trauma kísértete. A szerelem nem válasz mindenre, de tudnak egymásnak segíteni néhány fontos felismerés megszületésében.

Előismeretek. Sparks regényei nekem inkább a belőlük készült filmek miatt ismerősek, olvasni keveset olvastam belőlük. Így nem kicsit lepett meg, hogy a regények és a filmek rangsora nem egyezett meg. A Szerelmünk lapjait filmet jobban szerettem, Az utolsó dalt viszont nem igazán jött át filmen. A regény viszont… megfogott. Jobban, mint Noah és Allie története eredetiben.

A történet váltott nézőpontból van elbeszélve, és nagyon meglepő, Sparks mennyire ráérzett a különböző karakterei lelkére. Az apa, aki küzd a betegségével és a gyerekeivel akar lenni, nem lepett meg. Egy jó ember portréja, mint Noah is volt. Viszont hiteles lett Ronnie is, aki a különféle fájdalmait kirívó tettekbe ölte. A lopások, a feleselés, a távol maradása – mind csak tünet. Ő is egy példakép alkat, csak a felszín alá kell látni. Nőies is, egy fiatal nő, bár férfi alkotta meg. Will a leghalványabb, de ő kapja a legkevesebb teret is. Benne a megfelelési kényszert fogta meg nagyon a szerző, szinte éreztem a lapokról annak a kínját, hogy nem egyezik az, amit tenni szeretne és amit tennie kell (pl. az egyetem választása, ahova járni fog.)

Mindenkinek van egy nagy konfliktusa, egy nagy fájdalma, és miközben segítenek ezt egymásnak feloldani, magukban találják meg az erőt és akaratot, hogy javítsanak az életükön. Nagyon szimpatikus is volt, hogy Sparks megadja ezt a szereplőinek. Azt üzeni, hogy nem másoktól kell várni a megoldást, az bennünk van. Meg kell tudni bocsátani magunknak, másoknak és miközben lehet áldozatokat hozni szeretetből, nem szabad magunkat sem teljesen feladni. Olyan szép kompromisszumos megoldások vannak itt, amelyeket tudtam szeretni – adni is, kapni is kell tudni.

Will és Ronnie szerelmi szálára valóban illik a romantikus szó. Ki nem állhatom, amikor a vágy van egybe mosva a szerelemmel, de itt nem ez történik. Nekik programjaik vannak, lassan haladnak és tényleg megismerik egymást. Beszélgetnek, érzelmileg közelednek – nekik el tudtam hinni, hogy egymásba szeretnek és a szerelmük túlélheti az idő próbáját is.

A stílusa talán lágyabb, mint amit általában szeretek, de még határon belül van. A téma miatt elmegy a majdnem szentimentális hang és a beletett életbölcsességek, átadni való akár hitről, akár magáról az életről. Sparks összehozta, hogy úgy tudja átadni az Istenbe vetett hit erejét, hogy nem éreztem propagandának. Megérteti, mit jelent Steve számára a hite.

Tartalmában, érzelmileg sok minden van benne. Van cselekménye, nem csak érzelmi töltete! Pedig Sparks nem hagyományosan izgalmas cselekményt ír, de itt korrekt ez is. Hol mosolygós, máskor megható, félelmetes vagy éppen zsebkendőért kiált.

A Sparks-filmek között nem ez a kedvencem, de a regények között igen.

Sparks: Az utolsó dal - Mint ifjúsági: 80% több karakter érzelmi mélységben megjelenik, érzelmes és izgalmas is.

Szubjektíven: 95% több szereplővel könnyen azonosultam, lekötött és érzelmileg is hatott.

Cím: Molly Southbourne ezer halála

Szerző: Tade Thompson – magyarul ezzel a kisregénnyel nyit.

Műfaj: kisregény, thriller, horror

Cselekmény: Molly szigorú szabályok szerint él, és így is megtörténhet a baj. Ha megsérül, a véréből új Molly születik, aki az eredeti életére tör. Már sokszor megölte magát önvédelemből, de meddig képes erre?

Várható megjelenés: augusztusi a megjelenési dátuma jelenleg, az Agave szokta is tartani

Miért várós?

• Díjnyertes kisregény – szeretem a díjnyertes történeteket, ha mind nem is tetszik.
• Horror kevesebb jön ki, így minden újdonságnak örülök.
• Tetszik a borítóterv is.
• Kellően elborultnak tűnik a történet.

Kutatós, űrbeli utas, gyilkosság után nyomozó.

Gillian férje egy ritka betegségben szenved, mely kiradírozza az emlékeit és végül megöli. A nő szakirányt vált, hogy a gyógymódot kereshesse. Özvegyen, egy beteg kislány anyjaként azzal kell szembenéznie, hogy túl ritka a kór, hogy támogassák a kutatásait pont a cél előtt. A múltjából bukkan elő egy tudós, Carson, aki a NASA munkatársa. Odafent a teleportáláson dolgoznak, de minden előzmény nélkül az egyik tudós megölt egy másikat, és olyan tüneteket mutat, mint a Gillian által kutatott Losian-kór betegei. Felajánlja a nő kutatásainak finanszírozását, ha velük tart, és rájön, miért lett gyilkossá az embere. Gillian a segédjével útra kel, de már az űrhajón szembesülnie kell azzal, mennyire gondok vannak. Nem a Föld körüli pályára állnak rá, és a nő egyre biztosabb abban, valaki még van itt, és figyeli őt.

Egy jó műfaj-mixet mindig szívesen olvasok. Joe Hart kötete is tetszett, ha nem is tudta végig tartani a kezdeti színvonalat. Sci-fi, krimi és kicsit cli-fi is ez a regény.

A cli-fi a legegyszerűbb benne. Az emberiség már annyira tönkretette a bolygót, hogy igazi megoldás nincs, és új betegségek is jelennek meg a sokféle szennyezés miatt. A végére ki is mondják, hogy a Losian-kór is a környezetszennyezés eredménye lett. A regény nagyja nem a Földön játszódik, és nem megy bele részletesen abba sem, hogy milyen állapotok vannak a bolygón. De sok mindenből lehet következtetni arra, hogy mennyire rossz a helyzet és a bolygó haldoklik. Nem ez a fő irány, de tetszett, ahogy átjön a regényből, hogy milyen következményei vannak annak, ahogy az emberiség élt.

Az már a sci-fi irányába visz el, hogy milyen megoldást találnak a klíma tönkretételére. Maga a teleportálás, és amiért erre szükség van – a kolonizálás – sci-fi irány ma még. A regény fő helyszíne a világűr, egy űrhajón és egy űrállomáson. Igazán nem tudományos, de tudomány közeli. Amit magyaráz, érthetően teszi és hihető az is, hogy ez lesz a tudomány iránya.

A krimi, ami miatt a végét nagyon összecsapottnak éreztem. A rejtélyt, a gyilkossá váló tudóst, majd a Gillian elleni merényletet szépen alapozza a szerző. Hozzá hangulatot is teremt, ahogy Gillian egyre paranoiásabb, és a történet nem engedi eldönteni, hogy megalapozott-e a gyanúja, vagy sem, izgalmassá tette. Csak aztán túl hirtelen jön a megoldás és a végjáték is szinte egy pillanat alatt lejátszódik. Van egy nagy tetőpont, amikor mindenkiről kiderül, milyen ember és miben volt benne, amikor mondhatni kezdődik a mészárlás. Csak ez hirtelen fejlemény, és nagyon nem tetszett, ahogy a doktornő Heuréka pillanata után mindenre megvan a magyarázat. Az nagyon a semmiből jön. Vagyis, az alapja krimis, de igazán nyomozás, még orvosi krimi szinten sincs. Probléma, a megoldás hirtelen eljön és egy akciódús zárlatban látjuk a következményeket. Hiányérzetem maradt vissza.

A karakterek közül Gillian van nagyon alaposan megírva. Őt kívül-belül, a mozgatórugóival együtt megismerjük és a szerző igyekezett nagyon szimpatikussá tenni. Jó ember, kiváló tudós és a céljai egyszerre nagyon személyesek és globális hatásúak. Kissé egysíkú, de az aggodalmai és a rá nehezedő feszültség érdekessé teszi.

A többiek hozzá képest kidolgozatlanok, és a feszültséget is csak okozza, amit majd Gillian megfejt egy sugallatra. Carson alakjából alig fed fel valamit a szerző, Birk meg olyan, mint egy plüss medve. Ugyan párszor leírták, hogy mennyire zseniális doktorandusz, de nekem inkább jó barátként maradt emlékezetes. A többiek összemosódnak.

Olvasmányos, érdekes – tetszett annak ellenére, hogy egyes dolgokba bele tudok kötni.

Hart: Obscura - Mint sci-fi: 70% krimi és egy hihető jövőbeli vízió érdekes keveréke, de össze lett csapva.

Szubjektíven: 75% még szórakoztatóan tudományos, és tetszett a rejtély is. Csak a vége…

Szerelemért küzdő, időugró, végzettel dacoló.

Arthur élete látszólag érdemben halad előre: már gyakornok orvosként, mindig akad egy helyes lány is, akivel eltöltheti az idejét. De sem igazi elhivatottsága, sem szerelme sincs. Így amikor az apja különös örökséget ad át, elfogadja. Megörököli a családi világítótornyot, ahol van egy lefalazott ajtó és szoba. Tilos bemenni! Arthur unalmában és kíváncsiságában kitöri, bemegy és elájul. Hónapokkal később találja magát New Yorkban, közel egy év kiesett neki, míg mindenki más eltűntnek hitte. Mire Arthur feleszmélne, megint köddé válik és közel egy évet ugrik előre újra. Mi történik vele? Az apja nem tud válaszokat adni, de szóba kerül a nagyapja, akivel ugyanez történt. Arthur hozzá indul válaszokért, miközben mindig a közelében van egy Lisa nevű lány is, aki kezdettől szimpatikus. De mire elég egy-egy nap?

Most megint bajban leszek. Ez a történet olyan, amit hittem valamilyennek. Még elméleteim is voltak, mi lesz a vége, mindennek mi a magyarázata. Aztán jött a vége és dőlt minden. Erre nem gondoltam, és átértelmezett mindent. Még keresem is a szavakat, hogy milyen gyomros volt a vége. Mert az volt.

Mivel nem akarok spoiler jelet kitenni, nézzünk inkább más összetevőket! Mióta egy barátnőm felhívta arra a figyelmem, hogy Musso mennyit foglalkozik az ételekkel, minden regényében észreveszem, hogy mennyire fontos elem a gasztronómia. Itt is többször megkapjuk, hogy mit és hol esznek, az első igazi randi is egy vacsora, amit Arthur készit Lisának. Most talán nem volt annyira szagos-ízes, de itt is jelen van az ételvilág. Nem volt annyira sok, hogy zavarjon, de feltűnik.

Mi ennek a regénynek a zsánere? Ez sem egyszerű kérdés. Az időutazás miatt lehetne a sci-fit is feszegetni, egy ponton kísérletet tesznek arra is, hogy megértsék, mi történik és megtörjék a kört. De nem tudományos, nem is megy ebbe bele, csak van egy misztikus eleme az évenkénti egy napokkal, amiket Arthur megélhet.

A megoldás, mit nem lövök le, meg nagyon posztmodern. Musso nem először jelenít meg író karaktert, és nem először van szó arról, mit jelent írni, milyen viszonyban van szerző a művével. Nagyon ült a vége, szíven ütött és nekem emberivé tette a történetet. Hogyan dolgozod fel a feldolgozhatatlant?

Még reményt is kaptunk, Musso abban is jó. Ha nem is ír teljes happy endet, most sem, ezek nem érfelvágós vég. Az van benne, hogy szenvednek és fájnia kell, de lehet még jobb. Hihető, hogy a Lisa vázolta úton eljön valamiképpen a boldogabb vég.

Végül, aminek olvastam a kötetet. Ez egy szerelmes regény. Nagyon hamar az lesz a lényeg, hogy Arthur Lisa mellett akar lenni. Családot akar, szerelmet, egy közös életet. Csak éppen az extrém helyzet miatt ez nehézségekbe ütközik. Egy olyan helyzet, amikor a két ember nagyon szereti egymást, de adja magát, a kérdés, hogy elég-e a szerelem?

Szimpatikus a páros, jól illenek egymáshoz és Musso igyekezett nem feltűnően csodálatos embereket alkotni. Lisa tehetséges, gyönyörű, de nagyon rossz döntéseket is képes meghozni. Damian, vagy mi a neve és társai. Arthur démonjait pedig akkor ismerhetjük meg igazán, amikor már ismerjük a regény csavarját. Onnantól az ő története szívtörő.

A csavar nekem annyira eladta, hogy most azon sem húzom fel magam, hogy nekem ezek az eső látásra szerelmek mennyire nem szimpatikusak. Arthur már akkor Lisa nyomában van, amikor még csak egyszer látta és semmit nem tud róla. Egyszerűen nincs idejük igazán ismerkedni, megélni egy kapcsolat szakaszait.

Bár távoli a hasonlóság, de nem tudok szabadulni tőle: nekem hasonló élmény volt, mint Az időutazó felesége. Mindkettő romantikus, fájdalmas, de van bennük szépség is.

Musso: Most! – Mint romantikus: 70% a csavar és az egy napok kiemelése különlegessé teszi, megható sztori.

Szubjektíven: 75% lekötött a rejtély, kedveltem a párost és a vége… azt még emésztem.

Néha kell az élettől egy-két pofon ahhoz, hogy értékelni és becsülni tudjuk a fontos dolgokat. Lehet ez kisebb vagy nagyobb saller, a lényegen nem változtat. (Farkas: Szerelem az étlapon)

Legyőzni legyőzhetnek, de fel nem falhatnak! (Garamvölgyi: Bérgyilkos Budapesten)

Valamennyiünknek, minden egyes napon rengeteg lehetőségünk van kimondani az igazán fontos dolgokat, és sosem mondjuk ki őket. Mind azt hisszük, hogy lesz egy holnap, de nem mindig jön el az a holnap. (Taylor: Nem semmi lány)

Minden óra sebet ejt, az utolsó megöl. (Sager: Akarsz velem játszani?)

Miközben Nettles még mindig feszülten méregette a zsoldosokat, Nebraska nem foglalkozott velük, csak feljebb rántotta a vállán a hátizsák pántját, és rágyújtott.
    Odabólintott Rorynak.
    – Van valamilyen jótanácsod?
    – Van – felelte a kisfiú. – A dohányzás árt az egészségnek.
    Nebraska a szemét forgatta.
    – Úgy értem, a Ragadozóval kapcsolatban. Hogy öljük meg?
    Rory faarccal válaszolt.
    – Szoktasd rá a cigire! (Golden & Morris: A Ragadozó)

– A szeretetnél nincs erősebb. Szerintem ez lehetne a mi titkos csodafegyverünk.
– Az enyém te vagy. (On Sai: A két herceg)

– Egyébként meg szánalmasan gyengén ütsz.
– Nem is! Csak a maga… hasa… izmos! (Fróna: Fegyverek Háza)

A romantikusok szerelmes történetnek neveznék–a cinikusok tragédiának. Számomra egy kicsit mind a kettő, és bármit is gondolunk, amikor életünk végén visszatekintünk az eltelt időre, mindez nem változtat a tényen, hogy ez a történet kitöltötte életem nagy részét, és meghatározta életem folyását. (Sparks: Szerelmünk lapjai)

Minden csak játék, Em. Akár tudod, akár nem. Vagyis néha egy hazugság sokkal több egy hazugságnál. Néha csak így lehet győzni. (Sager: Akarsz velem játszani?)

– Roppant idegesítő egy délibáb vagy.
– Máskor is szoktál rólam fantáziálni?
– Úgy, hogy félmeztelen vagy? Soha. Leginkább egy nehéz zongora alatt képzellek el, ami valahonnan nagyon magasról esett rád. (Farkas: Szerelem az étlapon)

Úgy éreztem, egyenruha esetén az emberek az uniformist látják és nem az egyént. (Springer: A halálos virágcsokor esete)

Ne gyomorgörccsel gyertek be dolgozni, hanem várakozással! Milyen új feladatokkal kell szembesülnünk a mai nap, és azt hogyan kell megoldani? Ez a lényeg, gyerekek! (Garamvölgyi: Bérgyilkos Budapesten)

Nyomozós, álruhás, szabadságért rejtőző.

Enola próbálja felmérni, mennyit tudhat már róla a bátyja, Sherlock. Nem meri a vállalkozását sem folytatni, hátha Watson révén a fivére már Ivy énje nyomában jár. Viszont tétlen sem maradhat: dr. Watson eltűnt. A lánynak szimpatikus volt az orvos és segíteni akar a nyomozásban is. Új álcát ölt: megszületik a csinos Violet, aki látogatást tesz mrs. Watson otthonában. A lány ott felfigyel egy különös virágcsokorra: csupa olyan növénnyel van tele, melyek virágnyelven rosszat jelentenek. Egy kihallgatott beszélgetésből tudja, hogy a bátyja ezen a nyomon nem fog elindulni – férfiként nincs érzéke az ilyesmihez. Így Enola ezen a nyomon halad, és egy kis szerencsével a gyanúsítottra is ráakad. Követés, kémkedés, némi következtetés, és a halálos virágcsokor esete is megoldódik.

Nehezemre esik elvonatkoztatni attól, hogy ezeket a történeteket ne kezeljem teljesen krimiként. Nem azok, hanem nyomozással feldobott gyerekkönyvek. Nem véletlen, hogy nem Sherlock Holmes alakját élesztette újjá Springer, hanem a húgának adott kalandokat.

Ez a harmadik rész, és önálló ügye van Enolának. Vagyis, az átívelés minimális. A nyomozásnak nincs köze a korábban történtekhez, mindössze a lány helyzete érthetőbb, ha olvastuk az előzményeket – de a fontos dolgokat Springer menet közben szépen összefoglalja, így nincs kizárva, hogy előismeret nélkül ne lenne élvezhető.

Mennyire jó a krimi? Eddig ez volt a legérdekesebb és a legjobban megírt Enola Holmes-regény. Viszonylag gyorsan már elkezdődik a nyomozás, nincsen sok fölösleges kör és Enola logikusan halad előre. Igen, most is szerencséje van. Pont azt a címet nézi ki magának Sherlock asztalán, ami majd a megoldást hozza. Jókor hall meg dolgokat. Kényelmes így, de nem szabad elfelejteni, ez gyerekkönyv.

Sűrűn is mondogatom magamnak, mert sok következtetés annyira jön magától, annyira egyértelműnek tűnik, hogy irritált, amikor Enola nem jön rá azonnal, hanem rajzolgat és gondolkozik, míg neki is sikerül megvilágosodni. (Azt inkább hagyjuk, az mennyire tud zavaró lenni, amikor sokadszor el van ismételve, hogy mivel a Holmes-fivérek agglegények, nagyon távol állnak tőlük a női dolgok és le is nézik a nőket.)

A nők helyzetét különben egyre nyíltabb témaként kezeli a szerző. Eddig is benne volt, hogy Enola nem akarja feladni a szabadságát, és maga akar dönteni az életéről. Benne volt, hogy a férfiak uralta világban mennyire kevés lehetősége van lányként. De most a nyomozás kapcsán is ilyen témát feszeget. Látjuk, milyen könnyen ment, hogy egy nőt elmegyógyintézetbe küldjenek. Nem kellett őrültnek sem lennie: a férjének valami nem tetszett, egy orvos megírta a beutalót – aki természetesen férfi volt – és már kész is. Könnyű eljutni abba az irányba, hogy ma már ilyesmit nem lehet, de még mindig nincs egyenlőség a nemek között. Springer egyértelműen lányoknak ír, mert most is benne a kötetben: merni kell a saját utat járni, attól függetlenül, hogy a társadalom mit akar lenyomni a torkon. Nem lesz változás, ha nem harcolja ki magának a változásra vágyó.

Azért érdekel, mennyi olyan témát tud még kitalálni Springer, amire azt lehet mondani, túl női, hogy Sherlock Holmes megértse. Mert a világnyelv használata már a harmadik kötetbe került bele – azért remélem, nem sütés-főzés jön. Mondjuk, abban Enola sem szakértő.

Tetszett, ahogy a testvéri kötelékeket árnyalja a Holmes és a nyomozás tárgyát képező családban. Tetszett a humora. Enola karakterét is bírom. Ez egy jó rész volt!

Springer: A halálos virágcsokor esete – Mint gyerekkönyv: 85% vagány hősnő, kalandos cselekmény, modern üzenet kosztümösben.

Szubjektíven: 70% a krimi része felnőtt fejjel túl egyszerű, de eddig ez a legjobb Enola-ügy.

5: Sandrel: A csodák könyve – Thelma két dologra koncentrálva élte az életét: a munkájára és a fiára, akit egyedül neve. Amikor azonban Louis-t baleset éri és kómába esik, a fia bakancslistáját követve Thelma sok mindent újraértékel és felfedez. Ráébred, mik az igazán fontos dolgok az életében, anyaként és nőként, és meg tud változni.

4: Barreau: Piciny csodák kávézója – Nelly kedves, romantikus, de bátortalan lány. A rég kiszemelt férfinak sem meri elmondani, mit érez iránta. Amikor a férfi mással jön össze, valami el is törik a lányban. A nagyanyja múltját követve Velencébe indul, és nem csak a családi múltat fedezi fel, de a saját erejét és a szerelmet is.

3: Mezei: Mint a homokszemek – csajos regény némi krimivel megbolondítva. Alex pár éve még sikerember volt: munkamániás fejes, akire nagy jövő várt. Ám egy család meggyilkolása, egy támadás ellene, és minden megváltozott. Most egy kis cégnél lapul, míg tévedésből ki kell mennie egy bankhoz. A riasztás ismétlődik, és Alex nyomozni kezd, miközben egy férfi is színre lép, és Alex próbál nyitni mások felé.

2: Szaszkó: Késő március – életközépválság, de egy nőnél, akinek látszólag mindene megvan. A szerelme, aki máig rajong érte, világhírű rocksztár. Anna azonban nem akar a férfin lógó zenészbarátnő lenni, és azzal is szembe kell néznie, van-e jövőjük, ha Anna nem akar szülni – kérdés az is, egyáltalán lehet-e gyereke. Kezdeni akar valamit magával, de a fotózás nem elégíti ki. És van egy elnyomott trauma is, ami mérgezni kezdi az életét…

1: Caplin: Egy csésze kávé Koppenhágában – Kate ki van akadva. Nem elég, hogy szerelem helyett csalódás várt rá, a férfi még a kinevezést is lenyúlta előle. A lány meg utazhat pár újságíróval Koppenhágába, ahol az új ügyfél a hygge életérzést akarja átadni és reklámoztatni. Ha mindez nem lenne elég, az egyik újságíró annyira ellenszenves és az agyára megy, hogy arra szavai sincsenek. A közös kalandok, a hygge és Koppenhága, a jó társaság azonban mindenkire jótékony hatással lesz, és a résztvevők megújulva térhetnek haza.

Táboros, eltűnést felderíteni akaró, múlttal szembenéző.

Emma a húszas éveiben járó festő, aki éppen az első kiállítását tartja. Erdőt fest, mindent elnyelő fákat. Csak a legjobb barátja tudja, hogy mindig ugyanazt a gyerekkori traumát festi – a három lányt, akik eltűntek egy közös táborozás alkalmával. A portréik, melyekre ráfesti a fákat, növényeket, indákat. A tábor egykori vezetője, a gazdag Franny is eljön, és egy ajánlatot is tesz: 15 év után újra megnyitja a tábort, és szeretné, ha Emma tanítana a lányoknak festést. A nő elfogadja az ajánlatot némi dilemma után, de nem tud ellenállni a lehetőségnek, hogy az eltűnt szobatársnői nyomába eredjen 15 évvel később. A helyszín, a régi ismerősök visszahozzák az emlékeket, Emma bőszen kutakodik és dőlnek a hazugságok.

Riley Sager is azon szerzők közé tartozik már, akiknek megveszem úgy a könyvét, hogy a fülszöveget se olvasom el. Ezzel a kötettel eddig 3-ból 3 az arány. Az Akarsz velem játszani is egy izgalmas, letehetetlen thriller, amit valósággal faltam.

A történet kezdetén már adott a rejtély: mi történt a három lánnyal? Ugyanakkor a kiemelt hősnő, Emma is őrzi a maga titkát. Kezdetektől tudjuk, hogy ő sem mondott el dolgokat, és az olvasók, előttünk elől is vannak titkai. Utalások vannak, hogy hazudott és elhallgatott dolgokat – de hogy mit, és ez hogyan tesz hozzá az eltűnések megoldásához? Ahhoz olvasni kell, figyelni, és kis részenként egyre több mindent tudunk meg.

Olvastatja a kettő idősík. A jelenben Emma visszamegy a táborba, szembesül sok-sok régi ismerőssel, emlékkel. Párhuzamosan kibontja, hogy mi is történt pontosan a múltban, mit tett és mit látott Emma 13 évesen. A kettő a nagy leleplezésre ér össze, nem egy meglepetést tartogatva. Sager még azzal is tudja fokozni a hangulatot, hogy Emma messze nem mindentudó. Az elbeszélőben ösztönösen bízunk, de Emma téved – így még jobban meglepődhetünk, amikor Emma is rádöbben, mennyi minden volt más, mint aminek ő látta.

Emma idegállapota beránt és érzelmileg a történetben tart. Nagy nyomás alatt van, és különben is tele van bűntudattal. Egyszerre erős és törékeny, egyszerre lehet együttérezni vele, míg más dolgai miatt csóváltam a fejem. Összetett figura, aki inkább jó, mint rossz alak – de azért ennél árnyaltabb a kép. Megvannak a bűnei, a vágyai, hibái és nagy tettei is.

Sok-sok szereplő jól kidolgozott, és a regény értelmesen is mozgatja őket. Kiemelkedik Vivian, aki az a méhkirálynő, akit egyszerre imádsz és gyűlölsz. Egyszerre áldozat és bűnös, egyszerre zseniális és gyerekes. Bár Emma a tényleges főszereplő, Vivian minden eredője.

A regény szereplőivel kapcsolatban talán csak egy olyan dolog van, ami idegesített. Theo és Emma kettőse. Szerelmi szálnak túlzás lenne hívni, de egyik síkon hihetetlenebb a vonzalmuk, mint a másikon. Egy 19 évesnek mi tetszene egy 13 éves lányon? A jelenben: Emma olyan poklot szabadított annak idején a családra, hogy hihetetlen, hogy Theo olyan könnyen megbocsátana. (Chet reakciója sokkal hihetőbb volt, minden téren.)

A lányok közti dinamika viszont izgalmas és hihető mindegyik csapatban. A méhkirálynő Vivian és udvartartása, ahogy a kiskamasz Emma a bűvkörébe kerül. A túlélők és a módok, ahogy igyekeztek túllépni a traumán. Az új kamaszok, és annak a jelensége, hogy van, ami soha nem változik. Az emberi viselkedés ugyanazokat a mintákat produkálja akkor és most.

Sager sok rudat tart a tűzben, és végig vezet minket, mondhatni vakon. Amikor mindenre fény derül, akkor pörgött vissza az agyamba, hogy igen, ott volt. Akár ki is lehetett volna találni, de engem most sikerült más vágányon tartania a szerzőnek, és meglepett a végjáték. Ez már ritka élmény, így külön is élveztem, hogy most megvolt.

Azt a majdnem szerelmi szálat leszámítva abszolút szerettem: a karaktereit, a cselekményt és a fordulatait is. Ahogy már írtam, 3-ból 3 regény tetszett eddig a szerzőtől. Jöhet a negyedik!

Sager: Akarsz velem játszani? - Mint thriller: 95% feszültséggel teli, fordulatos. Egyaránt működik a kamasz- és felnőtt szint.

Szubjektíven: 90% meglepett a vége. Bár végig ott voltak a darabkák, logikus. Csak Theo…

• Carta TEEN: A különös krinolin esete - gyerekkönyv
• Pioneer Books: Micsoda idők - kortárs
• Manó: Herceg vagy Szörnyeteg? - meseregény
• Jaffa: Win - thriller
• 21. Század Kiadó: Szép álmokat - skandináv krimi
• Álomgyár: Szédítő Balaton - női
• Fumax: Az Éden kapui - sci-fi
• Könyvmolyképző: A Rózsa Társasága - YA fantasy
  • A kockázat - New Adult
  • Folsom - disztópia, erotikus
  • Fenevad - erotikus, romantikus
  • Egyetlen lányom - női thriller
  • Mindig keserédes - New Adult