• Európa: Álmok a csillagok közt 2. - sci-fi
• Művel Nép: Egy macska Párizsban - női
• Könyvmolyképző: Hygge szerelem - romantikus
• Agave: Az éjféli égbolt - sci-fi
• Fumax: Körhinta - képregény

November

23. Clarke: Piranesi - fantasy 4

24. Machado: A női test és más összetevők - fantasy/kortárs/női 5

25. Pete Polgár: A lelkész lánya - kortárs 2

26. Náray: Zarah öröksége - családregény 4

27. Roberts: Napfogyatkozás - fantasy 4

28. Seager: Haverok és bénázások - ifjúsági 2

     Andersen: Dusty - gyerekkönyv 3,5

29. Callihan: Kontroll - erotikus 3

     Kordos: Turista from Hungary - kortárs/ism.terj. 4

Kint hideg, még szerencse, hogy bent lehetett olvasni...

Humoros, szociológiai, utazós.

A turistáknak és az utazásukat kísérő idegenvezetőknek is megvannak a maguk történetei. Előbb-utóbb bele fognak futni egy olyan esetbe, amikor a turistát már csak koporsóban sikerül hazajuttatni. Egy időben, amikor a nagyon időseket akarták megfogni, rendszeresen reszkettek is a vezetők, hogy csak életben haza tudják küldeni a nyugdíjas csoportokat, ahol a 80 éves fiatalnak számított. De volt olyan is, hogy a csapatépítésre küldött, fiatal és vidám csapat sorra vesztette el a tagjait: egy baleset, egy szívroham, és a vidám nyaralás elátkozott és csapatot szétziláló üdülés lett. Buszos utak, repülős utak, mindennapi és extrém célok. Hétköznapi vagy éppen sztár vendégek. Mindenkinek van egy története, ami a kötetbe bekerülhetett. Van, aki pasizni utazik, más kereskedni, vannak lelkesek és alkoholiták. Mennyire fontos az étel, mivel lehet az elégedetlenkedőket lenyugtatni. Idegenvezetők és történeteik Kordos Szabolcs tolmácsolásában.

Először is, ez már egy átdolgozott kötet. Egyszer már megjelent, és Kordos Szabolcs most előszedte, leporolta és némileg átdolgozta a reptéri történetekkel együtt. Ki lett bővítve mindkettő egy-egy pandémiás fejezettel.

Mondanom se kell, hogy ez az új rész volt, ami leginkább lekötött a könyvben. Egyrészt, benne vannak azok a történetek, amiket csak sejteni lehetett, vagy pedig egy-egy ismerős révén mi is ismertünk. Az, hogy a pandémia kitörésekor Ázsiában nyaraló csoport hogyan jutott haza – ilyet nem hallottam eddig, de érdeklődve olvastam. Ahogy azt is, hogyan lehetett innen-onnan hazajutni, vagy egyesek hogyan voltak kénytelenek kint berendezkedni, amíg haza tudtak menni. Szó volt arról is, milyen összegeket emésztett fel, hogy sokaknak rövidült a nyaralása és sietni kellett haza. A légi vállalatok hogyan nyerészkedtek vagy éppen nem mutattak hajlandóságot segíteni. Erről személyes történetem is lenne, nekem is volt olyan ismerősöm, aki New Yorkból kellett, hogy hazaérjen, mielőtt zárták a határt. Mondanom se kell, hogy mennyivel többe került a hazaútja, mint különben a nyaralása.

Most ebben élünk, és érdekes, hogy ez az ágazat hogyan próbál túlélni vagy milyen lehetőségeik vannak. Már csak azért is érdekel, mert magam is lelkes nyaraló vagyok. Komolyan be fogok fordulni, ha nem jutok ki 2021-ben sehova. De ez már egy másik történet.

A kötet különben őrizte a korábbi formátumot. Kordos elmeséli az interjúalanyai történeteit, akiket természetesen álnéven, felismerhetetlenné téve hoz elénk. Témákba van rendezve, mikor milyen jelenségeket járnak körül.

Anekdotázó, kellemes hangulatú kötet, amelyben érezni, hogy nevetünk magunkon. Elég éles a kritika, hogy milyen a magyar turista, legyen az gazdag vagy az átlagember. Mennyire fontos a magyarnak az étel, és mennyire szeret plusz programokon részt venni, ajándékot kapni. Milyenek, akik bulizni és ismerkedni mennek ki, hogyan lehet kezelni az okoskodókat.

Vannak komolyabb témák is, talán az egyik legszörnyűbb, amikor az egyik alany elmesélte, milyen volt átélni egy cunamit, majd látni a romokat és a holtakat minden után. De még ezekre is igaz, hogy a stílus könnyed és fogyaszthatóan van tálalva.

Két szemléletmóddal is bele lehet merülni ebbe a kötetbe. Simán csak olvashatjuk egy kedélyes, anekdotázó kötetnek, amin mosolygunk és helyenként magunkra ismerünk benne. Kicsit komolyabban is lehet venni, amikor a sztorikból általánosítani akarunk, hogy milyen az a bizonyos Turista from Hungary. Nem vagyok benne biztos, hogy úgy kellene hozzáállni.

Az biztos, hogy érdeklődve várom, mi lesz 2021-re.

Kordos: Turista from Hungary - Mint ismeretterjesztő: 70% hangulatos, anekdotázó kötet, szembesít az ágazat történeteivel.

Szubjektíven: 75% jókat mosolyogtam rajta, érdekes volt, és a pandémia rész érdekelt is.

Szerelembe eső, flörtölős, sebeket begyógyító.

Gabriel Scott, a szakmában mindenkinek Scottie, elsőrangú menedzser, egy pénzügyi lángész, aki sokat tett azért, hogy jó barátai, egyben az általa menedzselt banda tagjai ne csak sztárok, de gazdagok is legyenek. Most is a Kill John tagjai a számára elsők, és nagyon vigyáz arra, hogy senki ne kerüljön közel hozzá a privát szférájában. Éppen Londonba repül, amikor az első osztályon a neki lefoglalt két hely egyikén egy dögös, de nagyszájú szőkét talál. Sophie ott kapott helyet, és Gabriel képtelen máshova átültettetni a lányt. Bár elsőre az agyára megy a nagyszájú lány, az út végére már szinte vonzódik hozzá. Közben kiderül az is, hogy Sophie pont a Kill John stábjába megy felvételire. Házi nyúlra pedig nem lövünk… Sophie nyugtatóan hat rá, így a közelében tartja a lányt, de szigorúan csak barátkozni akar vele. Ami elég nehezen kivitelezhető, hiszen forr köztük a levegő.

Mivel sorozat második része, azonnal jön a kérdés: kell hozzá ismerni az első részt? Szerintem nem. Abban a zenekar egyik tagja esett szerelembe, az ő egymásra találásuk volt a téma, és annyi csak a kapcsolódás, hogy ebben a regényben mellékszereplőként vannak jelen, már házasokként és minimális szerepet kapva.

Ebben a történetben, és gondolom a sorozat többi részében is, annyira az aktuális pár van a középpontban, hogy nincs szükség előismeretre. Itt ismerkednek meg, jönnek össze és jutnak el a boldog végig. A többiek nem fontosak az ő történetükben.

Abszolút a romantikus regények zsánerét hozza ez a regény. A pár megismerkedik, bosszantják egymást, de pokolian vonzódnak. Végül engednek a kísértésnek, látják, milyen jó lenne együtt, de egy butaságon összevesznek. Egy nagy gesztussal békülés, és még nagyobb happy end. A regény tökéletesen ráhúzható erre a vázra. Itt talán annyiban más a leosztás, hogy nem az első boldog szakasz van hosszan megírva, hanem az évődés, amíg összejönnek. Konkrétan a regény nagyja arról szól, hogy mind a ketten rá vannak izgulva a másikra, de nem mernek lépni, nehogy a barátságuk lássa kárát az egyéb érzéseiknek.

Mennyire illenek össze? Igazából ezzel nem volt bajom. Gabriel olyan zárkózott, szigorú karakter, akivel együtt tudtam érezni. Van egy rész, amikor Sophie pontosan megfogalmazza azt, ami az ő jellemének kulcsa, és amit bírtam benne: a tökéletes külseje is csak egy maszk, ami mögé elrejtőzik. Kicsit talán túl van írva, hogy a szülei hogyan tették tönkre a gyerekkorát és hord máig sebeket, de ő egyben volt. Sophie sokkal egyszerűbb lélek, és bár neki is adtak egy múltbeli traumát, azt már feldolgozta, mire mi megismerjük.

A szerelmi szál. Bár a testiség túlsúlyban van, azért nem csak az van benne. Egymás egész lénye kezdi el őket vonzani, nem csak a külsőségek – bár az is nagyban számít. A szex is valahogy így van benne: hosszú az előjáték, nagyon sokáig csak képzelegnek és gerjednek egymásra, van erotika, de nem szex. Az első együttlétet követően azonban az írónő bepótolja, amit nem írt addig le. Nekem sok is volt abból, hogy mikor mennyire esnek egymásnak meg hasonlók. De ilyen a zsáner, így ebbe nem kötök bele.

Abba inkább, hogy elég mocskos a könyv nyelvezete. Tudom, ebben elég prűd vagyok, de jobban szeretek olyan regényeket olvasni, ahol se a narrátor, se a szereplők nem beszélnek mocskosan. Ez van.

Tanulságot kár keresni benne, ez egy erotikus, romantikus szórakoztató regény.

Az előző kötetnél jobban tetszett, de nem leszek VIP rajongó.

Callihan: Kontroll - Mint erotikus: 70% egy pár egymásra találása a fő téma, lelki zűrökkel, de kevés cselekmény.

Szubjektíven: 35% helyenként mosolyogtam rajta, de tipikus is, nem tetszett a nyelvezete se.

Pete Polgár: A lelkész lánya

Victoria gyanútanul éli az életét – jó lánya az apjának, és összejön a polgármester sportoló fiával. (Akaratlanul is az anyja példáját követve.) Egy nap a fiúk beavatásra mennek, és lelövik a szomszéd község fekete lelkészét és a kisfiát. Utána mennek a barátnőikhez, de Victoria aznap nem engedi be a barátját. Ő erre máshoz megy. Victoria másnap rajtakapja, és számon akarja kérni. A barátja erre leüti, bár a fiú később azt hazudná, hogy Victoria csak elájult és ő hazavitte. A lány azonban félig ájultan sokat hallott: rájött, hogy milyen erőszakos a szervezet igazából, hogy a barátja mennyire benne volt a gyilkosságban.

Szökni akar, de a saját nevén nem lehet. Ben nagyon tehetséges, informatikai zseni, de annyira szegények, hogy egyedül semmi esélye sem lenne. A tiszteletes karolta fel, aki cserébe elvárja, hogy nyújtson technikai hátteret a tevékenységükhöz. Ben jön rá, mit akar a lány, és látja el hamis iratokkal és tanácsokkal, segít neki.

Veronica néven a lány szobalány lesz, és gyűjtöget. Az ottani szerzetes, János atya ismeri fel, hiszen nagyon hasonlít az anyjára, akit ő egykor szeretett. Kéri a lányt, menjen messzebb, mert ha az apja és a Klán a nyomára bukkannak, azokat teszik tönkre, akik befogadták.

Éppen erre készül, amikor hírek jönnek. Egy 13 éves srácot is be akartak avatni a Klánba, de amikor lőnie kellett, megcsúszott a keze. Így nem a levegőbe, hanem Victoria volt barátjának a fejét lőtte szét. A rendőrség szétszedte a Klánt, sokan börtönbe mentek. Victoria hazatérhet. Ben ösztöndíjjal tovább tanulhat, és Victoria újrakezdheti azokkal, akik nem Klán megszállottak.

Roberts: Napfogyatkozás

Eric meg akarja ölni a bátyját és a feleségét, mert a gyerekük lesz a Kiválasztott. Max az életét adja, hogy a terhes neje elmenekülhessen. Lana hosszan fut és bolyong, míg egy farmra nem jut. Egy egykori katona él itt, aki befogadja a nőt. Ő segíti a világra a babát, aki az apja után (Max Fallon) a Fallon nevet kapja. Lana az eltelt idő alatt megszerette a férfit, és újévkor mondhatni megkéri a kezét. Maxet sosem feledi el, de tud még szeretni, és ők pár lesznek.

A másik tábor szépen épül, ott is cseperednek a babák, akik erővel születtek. Köztük az ikerpár Duncan és Antonia, akik annak a férfinak az unokái, aki akaratlanul megtörte a Fátylat és elhozta a világ végét.

A farmra különös látogató érkezik. Elmondja, Fallon felesküdött harcosa. 13 év múlva visszatér, és akkor magával kell vinnie a kislányt kiképzésre.

Bandától menekülő, kutyás, bűnügyet felderítő.

Paul kiskamasz, aki nehezen viseli, hogy új helyre kellett költöznie, új iskolába kell járnia, és nincs egyetlen barátja sem. Sőt, egy helyi banda szinte azonnal kiszemeli magának, és piszkálni kezdik, a pénzét akarják. A gyerek kínjában hazudik magának egy kutyát, aki megvédi – maga Paul is meglepődik, amikor egy kutya bukkan fel mellette, és valóban elijeszti a srácokat, akik bántani próbálták. Paul régi álma egy kutya, és ez a kutya a tökéletes pajtása lehetne. A Dusty nevet adja neki, de tudja, nem viheti magával haza. A szülei nem engednék, hogy megtartsa. A kutya körül rejtély is van: miért nevezték gyilkos ebnek, hogyan kapcsolódik a házhoz, melybe Paul családja költözött? Abban bízik, ha válaszokat talál, majd engedik neki, hogy megtartsa az ebet.

Könnyed, gyors olvasmány, de azért elsősorban kiskamaszoknak és gyerekeknek. Egy-egy ponton megcsillan benne valami többnek is az esélye, de megmarad gyerekkönyvnek, aminek van egy nagyon apró krimis beütése.

A történet két nézőpontból van elmesélve: az egyik a fiúé. Paul, aki magányos és szenved, de a kutya lehetőséget nyújt neki arra, hogy itt is megtalálja az otthonát. Igazság szerint nem sokat tudunk meg róla, nincs mélyebb jelleme. Csak egy rendes fiú, aki nagyon szeretne egy kutyát és barátokat. Talán azért is ennyire üres a figura, hogy a kis olvasók könnyen a helyébe képzelhessék magukat.

Nekem azonban hiányoztak az építő kockák, amitől Paul önmaga lett volna. Van egy húga, szülei, de a családról ennél többet nem igazán tudunk meg. Az is olyan furcsa, ahogy a kutyával kapcsolatban állást foglalnak. Annyira érezni benne, hogy csak kifogásokat keresnek a gyerek kívánsága ellen, de hogy különben milyen szülők, milyen családot alkotnak, nem derül ki.

A másik nézőpont az érdekesebb, ha lényegesen hiteltelenebb is. Hiszen Dusty, a border collie is elmondja a történetet a maga szemszögéből. Nagyon meg van személyesítve, emberszerű a gondolkozása és a tettei is. Ő inkább az a kutya, amilyennek a saját kedvencünket szeretnénk elképzelni. Ahogy érti az embereket, ahogy reagál és megvéd. Nincsen semmi kutyás dolga, még csak ásni sem ás, vagy szaladgál vagy csinál valami állatos tevékenységet. Gyerekkönyvbe elmegy, de felnőttként Dusty nem eléggé kutyás kutya.

Ha már Dusty – ez a borító… A legjobb barátnőmék idén vettek egy border collie kölyköt. Elég sokat hallottam a fajtáról tőle a nyáron, és nem egyszer láttam a kutyájukat is. Az a border, amiben van barna is, nagyon ritka. A borítón levő kutya minimálisan egyezik a fajta kinézetével, még most is, hogy tudom, mi akar lenni, nehezen látom bele. Van egy hasonló kutya, talán az ausztrál pásztor, arra sokkal jobban emlékeztet. Miért nem lehetett egy klasszikus border kutyust tenni a borítóra?

A cselekmény nem sok, ahogy a nyomozás sem. Paul ráérez valamire, elég 2-3 emberrel beszélnie, hogy majdnem minden kiderüljön. Gyereknek elég mozgalmas, nekem kissé semmilyen. Kifejezetten kicsi a rejtély a sztoriban.

Ennél zavaróbb, hogy a felelősségnek nincs súlya. Vannak, akik komolyan hibáztak, és semmilyen megrovást nem kapnak érte. Kifejezetten nem szerettem a mindenkinek nagy rózsaszín happy end véget, mert egyeseknek büntetés és valami felelősségre vonás járt volna.

De gyerekkönyvnek ok, pláne kutyabarátoknak. Aranyos könyv, ha bántottam is más okból.

Andersen: Dusty – Egy életre szóló barátság - Mint gyerekkönyv: 65% könnyű azonosulni a szereplőkkel, helyes a kutya, könnyed történet.

Szubjektíven: 55% legtöbbször súlytalan a dráma. Nem tetszett, hogy követkemények nélküli.

Kamaszos, baráti társaságos, szerelmes, útkereső.

Emma eldöntötte, hogy egyelőre nem foglalkozik a fiúkkal. Azzal csak a baj volt, hogy másokkal akarta a szerelmi bánatát elfeledtetni. Helyette inkább az iskola, a barátok és a blogja, ami számít. Csak éppen a legjobb barátnője, Stephanie barátnő lesz. Sokat van a barátjával, egyre csökken a barátnőivel töltött ideje. Emma magányos lesz, és így netes barátkeresésbe fog. Ha Steph nem ér rá, szerez helyette pótlékot. Csak éppen nem akarnak összejönni az új ismertségek, megint sok mindenkit megbánt, és Steph is megharagszik a lányra. Emma még ki sem találta, hogy hozhatná helyre a dolgokat, amikor szerelmi téren is változás áll be az életébe. Anna szakít a fiúval, akibe Emma nagyon rég bele van esve. A fiú így már közeledne felé, és pár lehetnének. De Emma tényleg ezt akarja?

Lehet arról vitatkozni, mitől jó egy folytatás. A filmeknél van egy olyan szabály, hogy rá kell erősíteni arra, ami az elsőben működött. Még látványosabb akciók és robbanások, ha akcióról beszélünk. Komédia esetén még több humor, még eszementebb helyzetek. Haladnia kell az eseményeknek, a szereplők fejlődhetnek, de lényegében az alap marad ugyanaz.

A Haverok és bénázások sok tekintetben megfelel a kiírásnak. Egy cseppet változik a téma, Emma most nem pasit akar fogni a neten, hanem barátkozni akar. Lényegében azonban nem változott a helyzet: a jelenben, a való világában gondja van, és nem azt oldja meg, hanem a neten áll neki kamumegoldást keresni, pontosabban most új legjobb barátnőt. Lehet sejteni, mekkora sikere lesz. Kicsit más, de lényegében ugyanaz.

A fiúk terén is ugyanaz a dilemma, ami eddig is. Most egy kicsivel érettebb döntést hoz a végén, de megint ugyanaz a vége, mint az első résznek. Emma megállapítja, hogy a barátok és saját maga fontosabb, mint hogy szerelmes párt játsszon valakivel, aki talán nem is akar igazán vele lenni, nem látja őt annak, aki. Nem bántanám ezt a véget, ha nem ismételné meg szinte hajszálpontosan azt, amit a korábbi kötet végén kaptunk.

Emma se változott semmit, és nálam ez egy rossz pont. Mivel korábban se kedveltem, most sem nőtt a szívemhez a lány. Kamaszregény, és Emma a korának megfelelően gyerekes. Zsáner tekintetében ez nem baj, így hitelesebb, csak éppen felnőtt fejjel már nem szórakoztat egy ennyire kamasz mindennapi kínja és nyűgje.

A formátum is változatlan, Emma blogja, amit olvasunk mi is. Tele van kamaszos témákkal, első szerelem, barátok, szülőkkel való kapcsolat, iskolai helyzetek. Csak éppen sok olyan témát érint, ami nekem nem hiteles egy 16-17 éves lány publikált írásaiban. De most komolyan, melyik kamasz írna arról nagyvilág előtt, hogy mennyit maszturbál?

A nyelvezete is távol áll tőlem. A köznyelv alá megy, sokszor. Sok a szleng, és valahogy igénytelennek is éreztem. Arról nem tudok véleményt alkotni, hogy ezzel a valódi 16-17 évesek nyelvezetét adták-e vissza, de nekem nem volt jó olvasni.

Valahol érzem azt is, hogy ez humoros regénynek lehetett szánva. Azon kellene tudni mosolyogni, hogy Emma miket szerencsétlenkedik, miközben vele együtt megtanulunk dolgokat szerelemről, barátságról, felnőtté válásról. A humora abszolút nem jött be, a tanulságokkal meg ugyanaz a bajom, amit fentebb már említettem. Ugyanezt hozta az első rész is, nincs benne semmi olyan plusz, amitől ez a rész más lenne.

Nem néztem meg, létezik-e Emma Nash harmadik kalandja, de remélem nem. Eddig se szerettem, most még jobban kiábrándultam ebből a sorozatból.

Seager: Haverok és bénázások - Mint ifjúsági: 45% sok érzelemmel, zűrrel, pörgősen, de ismétléssel és minimális haladással.

Szubjektíven: 15% Emmát továbbra se bírom, nem tetszett a regény stílusa és a vége sem.

Megakadt a szemem egy borítón, amin volt egy madár. Eszembe jutott róla egy másik.

Csak a madarakból ráismertek?

Megoldás: Tovább!