Bandától menekülő, kutyás, bűnügyet felderítő.

Paul kiskamasz, aki nehezen viseli, hogy új helyre kellett költöznie, új iskolába kell járnia, és nincs egyetlen barátja sem. Sőt, egy helyi banda szinte azonnal kiszemeli magának, és piszkálni kezdik, a pénzét akarják. A gyerek kínjában hazudik magának egy kutyát, aki megvédi – maga Paul is meglepődik, amikor egy kutya bukkan fel mellette, és valóban elijeszti a srácokat, akik bántani próbálták. Paul régi álma egy kutya, és ez a kutya a tökéletes pajtása lehetne. A Dusty nevet adja neki, de tudja, nem viheti magával haza. A szülei nem engednék, hogy megtartsa. A kutya körül rejtély is van: miért nevezték gyilkos ebnek, hogyan kapcsolódik a házhoz, melybe Paul családja költözött? Abban bízik, ha válaszokat talál, majd engedik neki, hogy megtartsa az ebet.

Könnyed, gyors olvasmány, de azért elsősorban kiskamaszoknak és gyerekeknek. Egy-egy ponton megcsillan benne valami többnek is az esélye, de megmarad gyerekkönyvnek, aminek van egy nagyon apró krimis beütése.

A történet két nézőpontból van elmesélve: az egyik a fiúé. Paul, aki magányos és szenved, de a kutya lehetőséget nyújt neki arra, hogy itt is megtalálja az otthonát. Igazság szerint nem sokat tudunk meg róla, nincs mélyebb jelleme. Csak egy rendes fiú, aki nagyon szeretne egy kutyát és barátokat. Talán azért is ennyire üres a figura, hogy a kis olvasók könnyen a helyébe képzelhessék magukat.

Nekem azonban hiányoztak az építő kockák, amitől Paul önmaga lett volna. Van egy húga, szülei, de a családról ennél többet nem igazán tudunk meg. Az is olyan furcsa, ahogy a kutyával kapcsolatban állást foglalnak. Annyira érezni benne, hogy csak kifogásokat keresnek a gyerek kívánsága ellen, de hogy különben milyen szülők, milyen családot alkotnak, nem derül ki.

A másik nézőpont az érdekesebb, ha lényegesen hiteltelenebb is. Hiszen Dusty, a border collie is elmondja a történetet a maga szemszögéből. Nagyon meg van személyesítve, emberszerű a gondolkozása és a tettei is. Ő inkább az a kutya, amilyennek a saját kedvencünket szeretnénk elképzelni. Ahogy érti az embereket, ahogy reagál és megvéd. Nincsen semmi kutyás dolga, még csak ásni sem ás, vagy szaladgál vagy csinál valami állatos tevékenységet. Gyerekkönyvbe elmegy, de felnőttként Dusty nem eléggé kutyás kutya.

Ha már Dusty – ez a borító… A legjobb barátnőmék idén vettek egy border collie kölyköt. Elég sokat hallottam a fajtáról tőle a nyáron, és nem egyszer láttam a kutyájukat is. Az a border, amiben van barna is, nagyon ritka. A borítón levő kutya minimálisan egyezik a fajta kinézetével, még most is, hogy tudom, mi akar lenni, nehezen látom bele. Van egy hasonló kutya, talán az ausztrál pásztor, arra sokkal jobban emlékeztet. Miért nem lehetett egy klasszikus border kutyust tenni a borítóra?

A cselekmény nem sok, ahogy a nyomozás sem. Paul ráérez valamire, elég 2-3 emberrel beszélnie, hogy majdnem minden kiderüljön. Gyereknek elég mozgalmas, nekem kissé semmilyen. Kifejezetten kicsi a rejtély a sztoriban.

Ennél zavaróbb, hogy a felelősségnek nincs súlya. Vannak, akik komolyan hibáztak, és semmilyen megrovást nem kapnak érte. Kifejezetten nem szerettem a mindenkinek nagy rózsaszín happy end véget, mert egyeseknek büntetés és valami felelősségre vonás járt volna.

De gyerekkönyvnek ok, pláne kutyabarátoknak. Aranyos könyv, ha bántottam is más okból.

Andersen: Dusty – Egy életre szóló barátság - Mint gyerekkönyv: 65% könnyű azonosulni a szereplőkkel, helyes a kutya, könnyed történet.

Szubjektíven: 55% legtöbbször súlytalan a dráma. Nem tetszett, hogy követkemények nélküli.