Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Kloos: Renegátok

Frontvonalak 4.

2019. november 25. - BBerni86

Háborús, akciós, űrkalandos, kiképzős.

A Földet sikerült megvédeni, de a veszély még nem múlt el. A csatát nyerték meg, nem a háborút. A nyurgák beássák maguk a Marsra, és ha nem tudja az emberiség sikeresen visszafoglalni a bolygót, esélyük sincs a 11_25renegatok.jpgFöldön. Katonában, felszerelésben is hátrányban vannak, hiába találnak ki újabb és újabb technikákat a gyilkos űrlények ellen. Szükség van a renegátok elrabolta felszerelésre, és a kémhálózat a nyomukra bukkant. Andrew Grayson egyike azon keveseknek, akiknek megfelelő tapasztalata van a fronton. Tisztté nevezik ki, és felkérik a felderítésre a renegátok ellen. Grayson és pilóta neje újra szolgálatba áll, és a kiképzések vezetése után újra a harcok sűrűjében találják magukat.

Marko Kloos ma már saját jogon akció sci-fi sikerszerző, de máig nagyon bírom a történetet, hogyan lett belőle író. Tanfolyamon tanulta a szakma csínját-bínját egy másik sci-fi sikerszerzőtől, akinek ráadásul van egy olyan regénysorozata, ami cselekményben is sok hasonlóságot mutat Kloos történetével. Ha azt is megsúgom, hogy az a sorozat a Vének háborúja? Igen, Scalzi tanítványa volt Kloos.

Aki már csak azért is dicséretet érdemel, mert kötetről kötetre javul. Az első része a Frontvonalaknak még annyira nem feküdt, hogy komolyan gondolkodtam rajta, hogy félbe is hagyom. De nem szívesen hagyok félbe sorozatot, adtam még egy esélyt és nem bántam meg. Most már várom az újabb részeket.

A Renegátok képes arra, hogy egyszerre remek sorozatkötet és önállóan is megállja a helyét. Annyi ismétlés van benne, hogy értsen az is mindent, aki most ismerkedik a regények világával. Ugyanakkor, aki folyamatosan olvassa, folytatólagosan kapja az eseményeket, és már ki van jelölve az irány, a következő rész miről fog szólni. Az, hogy egyszerre folytatás, előkészítés és még önmagában is jó szórakozás, remek ajánlólevél a kötetnek.

Változatos a cselekmény. Grayson kezdeti élete, ahogy kiképző lett, egyfajta előkészítés, de még ez a rész is érdekes. (A kiképzések alapból is tetszenek nekem, de ez szubjektív.) Hiszen közben a szerző el tudja mesélni a Föld helyzetét, terveket és mélyítheti a szereplőket. Nagyon bírom, hogy Andrew Grayson nem egy kesergő alkat. Pedig ő is vesztett sok mindent, de nem merül bele az önsajnálatba. Gáz, ami a kezével történt, de nem ragad ebbe bele, igyekszik a legtöbbet kihozni abból, amije van.

Majd jön a kemény akció, űrbetétekkel. Amikor elindulnak a Renegátok ellen. Itt már nincs helye érzelmeknek, katonai helyzeteket kell megoldani. Kloos már remekül képes visszaadni egy csatát – kiemeli a fontos szereplőkkel történteket, miközben a művelet egészére is nyújt rálátást. Értettem, mi történik és élveztem is, noha a csatajelenetek többségét nem szeretem. Itt nem ez volt a helyzet.

Ugyan a technikai hátteret most is sokalltam kissé, de már megszoktam. Kloos azzal teremti meg a hitelességét, hogy részletekbe menően és sokat ír a felszerelésről. Abból is látszik a fejlődése, hogy ezek mellett már izgalmas, érdekes cselekményt is pörget, és nem veszi el a szereplőktől a rivaldafényt a harci felszerelésük.

Alapvetően pasis, tesztoszteronnal teli szöveg és sztori, de szerettem én is.

 

Kloos: Renegátok – Mint sci-fi: 80% önálló kalandként, de folytatásként is működik. Adrenalinnal teli, izgalmas.

Szubjektíven: 75% még sokallom kissé a harci eszközöket, de különben szerettem a kötetet.

Várható heti megjelenések

  • Európa: A holland lány - életrajzi regény
  • Alexandra: Álomdalok - fantasy novellák
    • A tökéletes ló - történelmi, háborús, kaland
  • Digi-Book: 39 lépcső - gyerekkönyv
  • Libri: A Rosie - következmény - humoros
  • Gabo: Lancelot - történelmi kaland
  • Agave: Királyok veszte - fantasy
    • A hatodik éjszaka - thriller
  • Maxim: Tartsd meg a titkot - krimi, YA
    • Kora február - romantikus
  • Gold Book: Halálos kapcsolatok - sci-fi, krimi, romantikus
  • Fumax: Véres Rózsa - fantasy, akció
    • A pusztulás gyermekei - sci-fi
    • Dredd bíró - képregény
    • Monstress 2. - képregény
    • Deadpool alakulat - képregény
  • Könyvmolyképző: Megkopott korona - New Adult
    • Pokolba a jópasikkal! - ifjúsági, romantikus
    • Álruhában - fantasy, romantikus, YA
    • Abel szava - YA
    • Nincs menekvés - thriller

Visszanéz7ő

47. hét

November

18. Hajdú-Antal: Visszatérünk - ifjúsági 4,5

19. Hamilton: Elátkozott kígyók - urban fantasy 3,5

20. Marsons: Holt lelkek - krimi 4,5

21. Escobar: Auschwitzi bölcsődal - történelmi 4

22. McDonald: Kárhozat - fantasy 4

23. Stevenson: Nimona - képregény 3,5

      Bauer: A látó - thriller 4

24. Miller: 300 és Xerxes - képregény 3

      Harris: Cari Mora - krimi 2

Ezzel a Black Friday hétvégének is vége.

Tovább

Harris: Cari Mora

Kincskeresős, bűnözős, jobb életért küzdős.

Miami Beach, a hely, ahol Cari Mora reméli, hogy sikeres új életet tud kezdeni. Nem volt könnyű élete otthon: már gyerekként elvitték katonának, a szökése után sem eresztették, és nagy árat kellett fizetnie a menekülésért. De 11_24cari_mora.jpgmár itt van, az Államokban. Gyűjt, saját albérletre. Egy házra felügyel, amelynek szintén megvan a maga története. Ez volt Escobar villája, ahol a legendák szerint a drogvilág leghírhedtebb alakja elrejtett egy arannyal teli széfet is. Sokan pályáznak erre a pénzre, köztük a szadista Hans-Peter Schneider is. A férfi, aki bordélyoknak ad el különlegesen előkészített lányokat, felfigyel a fiatal nőre. Cari maga is beszáll a játszmába, és esze ágában sincs hagyni, hogy Schneider nyerje a pénzt vagy vigaszdíjként őt magát.

Ezt a regényt egy dolog adja el. Amiért én is megvettem, valószínűleg többekkel egyetemben. Thomas Harris. Az író, aki nekünk adta Hannibal Lecter karakterét. Ám sajnos ez a kötet nem váltotta be a reményeink, az enyémeket semmiképpen. Tudom, sokan a Hannibal ifjú éveit bemutató kötetért sem voltak oda – nekem bejött, ahogy megragadta, amint Lecter karakterében meghal az emberség utolsó szikrája is. Ez azonban kilométerekkel rosszabb annál, és nem csak azért, mert más.

Változott a műfaj. Köze nincs a történetnek horrorhoz vagy értelmes thrillerhez. Kicsit kalandregényes, kicsit bűnregényes, kicsit krimi. Igazán egyik sem, csak van benne ebből is kicsi, másból is. Általában szeretem a mixeket, de ezt a regényt nem éreztem elég karakteresnek. Talán jobban tetszett volna, ha jobban elmerül valamelyik zsánerben.

A cselekmény mozgalmas, de ugyanakkor unalmas is. Történnek az események ugyan, de nincsen semmi meglepetés vagy csavar. Nem éreztem benne feszültséget. Abszolút hidegen hagyott, a végére ki szerzi meg az aranyat. Még annyira sem érdekelt, Cari elmenekül-e újra, vagy Schneider levadássza és megszabdalja. Van, aki meghal – semmi érzelmi hatás.

Nem volt súlya az eseményeknek. Végig az volt az érzésem, rossz úgysem történhet. Cari miatt nem kellett aggódni. Az elejétől érezni, hogy ő lesz az, aki felülkerekedik bármilyen helyzetben, így miért is izgultam volna miatta? Valahogy az is olyan érdektelen, hogy megszerzik-e az aranyat. Nincs látványos heist movie, ásnak, kutatnak és ennyi.

Nem szívesen írom ezt, de így érzem: hiába van mozgalmas cselekmény, ez unalmas.

Hiányoztak az emlékezetes szereplők. Cari a múltja miatt lehetne érdekes, de nem az. Túlélő, és ennyit tudtam meg róla. Harris leírja, milyen borzalmakon ment keresztül, de semmi nincs benne, ami érzelmet váltana ki belőle vagy belőlem. Így ez csak egy felsorolás, a súlyossága ellenére nem érzem ki belőle a borzalmát.

A reklám beígért egy újabb megátalkodott, sötét lelket, de hol van Schneider Lecterhez képest? Megenné reggelire, szó szerint. Harris csak belenget egy figurát, aki lehetne emberi iszonyat, de nem írta azzá. Ahogy a horrorral teszi: belengeti a szabdalásokkal, de nem írt bele ilyesmit. Van egy svéd történelmi krimi, az 1793. Abban ott van az emberi torzók és készítésük minden borzalma, azzal a könyvvel jobban jár mindenki.

Röviden: hatalmas nagy csalódás, hiába jó Harris stílusa most is.

 

Harris: Cari Mora - Mint krimi: 45% mozgalmas cselekmény, egy csomópont köré rendezve. Olvasmányos.

Szubjektíven: 30% csalódás. Hol egy emlékezetes karakter? Hol a meglepetés? Szinte untam!

Miller: 300 és Xerxes

11_24_300.jpgHáborús, birodalmas, történelmi, vezetős.

A Perzsa Birodalom egyre terjeszkedik, megszámlálhatatlan vagyon ura és rabszolgák tömegeinek parancsol a királyuk. A görög városállamok megsértették őket, amikor a partvonalukon segítették a görög városok lázadását, a megtorlás nem maradhatott el. A sereg megindul, de vereséget szenved. Dareiosz után fia, Xerxes is megindul Hellász ellen pár évvel később. Leonidász spártai király terve működhetne, de a lefizetett vének nem engedik háborúba a sereget. A király 300 testőrével mégis elindul, és hősies önfeláldozással időt nyer a görög seregeknek. Xerxes hazatér, és így is a birodalom egyik legnagyobb ura lesz. Idővel érkezik a földjére egy görög hadvezér, aki hasonlóan nagy hódító terveket forgat a fejében: a későbbi Nagy Sándor elkezdi a hódítást.

Frank Miller neve legalább akkora ismertségnek örvend a képregényes körökben, mint Alan Moore neve. Hosszan tárgyalhatnánk, milyen ikonikus karaktereket adott a világnak, vagy élesztett újra legendás karaktereket. Sin City talán a legismertebb Miller munkái közül, de az ő sötétebb tónusú Batman történetei is klasszikusak lettek.

A 300 is az övé, amely a film miatt világszerte lett ismert és szeretett. A film és a képregény dicséretét is hosszan tudnám írni. Rövid, de nagyon jól szerkesztett kötetről van szó. A konkrét cselekmény, a harcok és árulások krónikája is emlékezetes. Hiszen tele van idézhető egysorosakkal, hőssé váló egyedi karakterekkel.

Miller nagyon elkapta a spártai szellemet: a halált is üdvözlő, rendíthetetlen harcosokat, akiknek a becsület és a helytállás a minden. Az érzelmek ki nem mutatása, a keménység és a kegyetlenség jellemzi őket. Leonidász főszereplőként minden erény letéteményese, aki nem csak a csatatéren veszélyes, de stratégaként is megállja a helyét.

Érdekesnek találtam azt is, amit a spártai államról megtudunk. Hogyan küzdenek már itt azzal, hogy régi szokások és hagyományok béklyózzák a megteendő lépéseket. A korrupcióról nem is beszélve. Hiába, van, ami soha nem változik…

Tetszett, ahogy az egész egy mesemondó történetévé van alakítva, azt is kimondva ezzel, mekkora szerepe van a meséknek és a legendáknak. Érezni is a szóban elmondott legendák örökségét a cselekményben és a szerkezetben.

Grafikailag is ok, főleg az olyan csapatmozgásoknál tetszett, mint a Halhatatlanok vonulása, vagy a spártai falanx mozgása. Dinamikus. Nem mondható szépnek, de korrekt.

Ha valamibe belekötök, az a demokrácia védelmének túltolása. Miller nagyon a szánkba rágja a tanulságot, már hiteltelenül sokszor kerül elő a téma egy-egy szónoklatban.

Amennyire szerettem ezt, a Xerxes annyira nem jött be. Látszik is az átlagolt összponton, ez húzta le őket. Nincs 11_24xerxes.jpgegységes cselekmény, epizódok vannak kiemelve 100 évnél többől. Egyes részei még érthetetlenek is – hogyan halt meg Xerxes? Mi lett Eszter történetének a vége? Ellent mond magának, több verziót is megmutat, zavaró volt ez így.

Igaz, volt egy-egy jó epizód. Marathón. Aiszkhülosz karaktere, simán ő volt a kedvencem.

A grafika különösen nem tetszett. Perzsa hatást akart mutatni? Fájdalmas. Nagy Sándor is…

Ahogy a filmeknél is: az első, a 300 remek. A folytatás nem lett az.

 

Miller: 300 és Xerxes - Mint képregény: 60% a 300 stílusos, jól kitalált. A Xerxes szétszórtabb, egyedibb grafikájú.

Szubjektíven: 60% a 300 egy jól felépített történet korrekt rajzokkal. A Xerxes nem az.

SpoilerZóna

  • Escobar: Auschwitzi bölcsődal

Az amerikaiak és szovjetek győzelme egyre biztosabb, ami látszik abból is, hogy már az óvoda is alig kap r2_23.jpgellátmányt. Helene igyekszik érte harcolni, de aggasztja az is, hogy Mengele vitet el gyerekeket, akik nem kerülnek vissza. Szörnyű pletykák terjednek, miket művel orvosi céllal Mengele. Az ikrek különösen érdeklik, és Helene saját ikrei miatt duplán aggódik.

Megindul a likvidálás nagyobb méretekben. A pletykákból tudják, akiket elvisznek, nem áthelyeznek, megölik őket. Helene nagyfia, a 13-14 éves Blaz lát egy esélyt a szökésre, a szennyvízelvezetők, WC-ken keresztül, de az anyja nem akar így próbálkozni a kicsikkel. A munkája és Mengele jóindulata miatt hinni akarja, hogy nekik nem eshet bajuk.

Majd jön a parancs, áthelyezik őket. Helene döbbenten látja, az 5 gyerekét vinnék, őt r1_22.jpgmeg hazaengednék. Mengele közli, a gyerekeknek mindenképpen menni kell. Cigányok. Konkrétan megmondja a nőnek, milyen halál és szenvedés vár rájuk. Helene így is a gyerekekkel tart, hogy együtt haljanak meg, nem megy el.

Az indulás előtt Blaz, akit félrevon. Ad neki némi felszerelést, elköszön, és elküldi, a szökésre, amit korábban mondott. Neki kell túlélnie és emlékeznie a családjukra.

(A szerző az utóhangban leírja, igazából nem élte túl Blaz sem. Anya és 5 gyermeke a gázkamrákban végezték be.)

  • Bauer: A látó

r3_26.jpgEdie elrablója Ang, egy fiatal kínai bevándorló. Az otthoni hagyományokat akarta követni: elhozta a kislányt, jól bánt vele. A szüleinek írt egy levelet – a saját nyelvén, kínai jelekkel – melyhez minden pénzét is hozzácsatolta. Megírta, hova menjenek a kislányért, vagy úgy tekinti, elfogadták a lányért kínált vételárat, és Edie lesz a felesége. Amikor a rendőrök üldözni kezdik, Ang menekül. Rosszul esik és meghal. Edie nincs meg.

Anna lassan teljesen kikészül a látomásoktól, amelyet érzések is követnek. Amikor Edie, az eltűnt kislány komoly szomjúsággal küzd, Anna valósággal vízbe fullad, annyira szomjas és csak inna. A csapot is nyitva hagyja, James arra jön haza, hogy a házat elöntötte a víz. a felesége annyira retteg és kikészült, hónapok óta először hagyja a férfinak, hogy átölelje. James másnap panaszt is tesz a rendőrségen, hogy r4_22.jpgMarvel nyomozó beszélgetései lassan végeznek a feleségével.

Anna képtelen megnyugodni. Hallja, hogy a férje munkahelyén, a szomszédos autószervízben betonoznak. Odarohan, le akarja állítani. A beton már ömlik, de a nő állítja, van ott egy ajtó. James a kedvéért belegázol a száradó betonba, és kifeszegeti a valóban ott levő ajtót.

Marvel nyomozó közben Anna történeteiből kirakja az eseményeket. Ő is arra jut, hogy Ang ott kellett, hogy rejtegesse a gyereket a munkahelyén. Kell ott lennie egy rejtett ajtónak. Ő is r5_18.jpgodarohan.

James egy gyerekkel sétál ki a betonból: Daniel az, a saját fia. Amikor 3 hónapja Daniel kiment játszani, Ang rászólt, a gyerek játéka elromlott és sírva fakadt a kicsi. Ang félt, hogy Daniel miatt James megharagudna, így bezárta a műhelybe, amíg lenyugszik. De a szégyen miatt egyre halogatta, hogy hazaengedje.

Marvel áthelyezést kap vidékre. Mielőtt elmegy, még látja az újraegyesült kis családot. Boldogan mennek kijavítani a betont, ahova hónapokkal korábban Daniel lábnyoma beivódott. Marvel nem tudja, Anna valóban látott-e dolgokat, vagy csak hallotta a falakból a fia sírását. Nem is számít.

Bauer: A látó

Eltűnt gyerekes, nyomozós, látomásokat kapós, gyászolós.

James és Anna házassága haldoklik. 3 hónapja a kisfiuk kisétált a házból és nyoma veszett. Az asszony egészen beleőrült a kis Daniel elvesztésébe. Mániásan takarít, bezárkózik, a férjét is kizárja az életéből. Már nem is érnek egymáshoz. Ám egy hirdetés felkelti a figyelmét: egy látó, aki a holtakkal tud kapcsolatba lépni, itt fog fellépni. 11_23a_lato.jpgAnna biztos akar lenni benne, hogy Daniel még él, a látó nem érheti el, így titkon elmegy. Tanfolyam is van, az emberek hogy nyissák meg az elméjük a látomások felé. Anna egyre különösebb tüneteket produkál, és biztos benne, látomásokat kap. Marvel nyomozó eleinte szkeptikus, de aztán rádöbben, Anna lehet a kulcs egy kislány megtalálásához, akinek már egy éve nyoma veszett. Ám az asszony lassan megőrül – meddig mehet el a céljaiért a nyomozó és a gyászoló anya?

Különös és talán különleges regénnyel is folytatja Belinda Bauer köteteit a Lettero. Thriller, ismerős alaphelyzettel és karakterekkel, de van benne egy olyan plusz, ami miatt ez más, mint amit megszoktunk.

Ami legjobban megfogott benne, ahogy a természetfelettit kezeli a szerző. Használja folyamatosan, hiszen látomások alapján nyomoznak, és a logikát meghaladó elemek vannak a történetben végig. Ám úgy van megírva, hogy legyen mindenre logikus magyarázat is. Nem lehet eldönteni, hogy mi is történik igazából. A jeleket összerakta a tudatalatti? Vagy valóban, valami misztikus is közrejátszik az eseményekben? Maguk a szereplők is folyamatosan kételkednek, küzdenek a hittel. Annyira nyitva van ez hagyva, hogy minden olvasó maga döntheti el, melyik megoldás a neki tetsző. Lehet magyarázatot találni, lehet hinni is.

A második legerősebb pontja Anna személye. Bauer nagyon mélyen belemegy abba, hogy a gyász és a megszállottság mennyire képes egy embert kifordítani magából. Anna minden fájdalma és őrülete is ott van a lapokon. Nagyon átélhető és érezhető, még akkor is, ha egy-egy érzése nem is értelmes. (A férje okolása a történtekért, noha nyomorult James nem tehet semmiről.) Nehéz olvasni is attól, hogy ennyire erős a kínja, de hiteles is.

Végül, ami kivételesen tetszett: az elkövető motivációja. A Gyilkos elmék tévésorozatnak volt egy leágazása, mely egy olyan egységről szólt, akik külföldön bajba került amerikaiak esetein dolgoztak. Ott mindig valami helyi specifikum, kulturális szokás volt az indíték. Ugyanezt megkaptam itt is, a regényre szabottan. Nagyon tetszett, ahogy eljátszik azzal a szerző, hogy egy más normarendszert követve egy másik közösség mennyire bűnnek látja azt, amit a másik tesz. Meghatároz minket, hol és miben nevelkedtünk. Ha máshova kerülünk, nem vagyunk hajlandóak alkalmazkodni, azzal komoly tragédiák születhetnek. Valahol mindkét félt hibásnak éreztem: az idegent, aki nem képes a helyi normákat elsajátítani, és a befogadót is, akiben minimális késztetés sem volt arra, hogy a másikat megismerje és kiismerje, amíg látszólag minden rendben van. Nekem ez az üzenet jött le: nincs baj a más kultúrákkal, de ha együtt élünk, meg kell ismernünk a másikat!

Nincs ennek a történetnek pörgő cselekménye, de sok mással ki tudja váltani. Nem csak Anna, Marvel nyomozó portréja is jól sikerült. Érzelmileg erős. Érdekes a téma – természetfeletti megközelítése. Gyorsan és kellemesen megvoltam vele.

 

Bauer: A látó - Mint thriller: 80% beleélős, érzelmileg hatásos és jól felépített. A csavar is megkapó a végén.

Szubjektíven: 70% néhol haladhattak volna jobban az események, de a karakterek tetszettek.

Stevenson: Nimona

Jó és rossz szembenállós, kiforgatott szerepes, varázslós.

A világon kétféle lovag van: a jók és a rosszak. Lord Ballister Bitangfő hősnek készült, a Lovagügyi Intézet egyik legjobb diákja volt. Ám elég volt egy baleset, elvesztette az egyik karját, az intézet menesztette. Nem maradt választása: a rosszak oldalára kellett állnia, aki egykori jó barátjával és lovaggá lett Aranypőccel vívja a csatákat. Rendszeresen veszít, amíg fel nem tűnik a még gyerek Nimona, aki a csatlósa akar lenni. Bitangfő felveszi, és 11_23nimona.jpghirtelen megváltoznak az erőviszonyok. Nimona alakváltó, és nagyon beleveti magát a gonoszok életébe, Bitangfő szigorú erkölcsi szabályai sem hatják meg. Ketten együtt rájönnek, hogy a Lovagügyi Intézet milyen sok szennyet rejteget, és igyekeznek leleplezni őket. Talán ideje a világnak is átgondolni, ki a jó és a rossz ebben a történetben!

Nem minden történet a kiadónál lesz sikeres. Sőt! Nem egy olyan világsiker van, amely a neten kezdte meg hódító útját. Ott indult Cassandra Clare, a Szürke50 és a Miután is. Ok, nekem is feltűnt, hogy a romantika van túlsúlyban a listán… De azért vannak más típusú történetek is, amelyek online szedtek össze annyi rajongót, hogy aztán egy kiadó is felfigyeljen a szerzőre és munkásságára.

Ilyen volt a Nimona is.

Egy modern zsánert ötletesen használó képregény, amely alapvetően a Jó és a Rossz örök harcát helyezi a középpontba, a ma divatos zsánerrel: az antihős lesz a főszereplő. Átértékelteti az olvasóval, ki a történetben az erkölcsös és az elvetemült. Vagyis, Deadpool és Venom, az Öngyilkos Osztag és sokan mások neve mellé most fel lehet írni Bitangfő és Nimona nevét is.

Már a nevükön is látszik, hogy ez azért nem annyira komolyan vehető történettel rendelkezik. Közelebb álla mesékhez, mint az akciófilmekhez és a világmentő kalandokhoz. Sok benne a humor, némi fekete is, de nem az a döntő. Ezt akár nyugodt szívvel gyermek is olvasgathatja, ha azért pár poént remélhetőleg még nem is ért meg.

Egyet ki kell emelnem, amit nagyon beleláttam, de nem vagyok meggyőződve, mennyire van igazam. Bitangfő és Aranypőc kapcsolata – jó barátoknak vannak írva iskolás korukban, de nagyon olyan megjegyzéseket és gesztusokat tesznek, mintha ennél melegebb lenne a helyzet.

E képregény sajátossága, hogy egyszerre tartalmaz modern elemeket és idézi meg a középkort. Új is, hagyományos is. Alapvetően egy korábbi korszakra emlékeztet a helyszín és a társadalom: a céhek, a lovagok, a sárkány. De a szereplők beszédében sűrűn előfordulnak olyan elemek, amelyek maiak. Sikerül ezt is szórakoztatóan írni, noha ez akár idegesítő is lehetne. Kétlem, hogy a középkorban Hófehérkén viccelődnének, de a mai agyammal értem.

Amit nem bírtam megemészteni: a grafika. Vannak olyan képregények, amelyeket rondának látok, még akkor is, ha pontosan látom, mennyi munka van benne. A pokolból, az Esernyő Akadémia… Nimona ezeknél rosszabb, mert ez simán gyerekrajznak tűnt. Direkt ilyen, de akkor is utáltam. A Monstress és szépen rajzolt/festett társai sokkal inkább a fogamra valók.

Összességében van benne humor, kellően mesés és ötletes, miközben pozitív értékeket hirdet, de a külcsín sokat levon az értékeiből nálam.

 

Stevenson: Nimona - Mint képregény: 75% ötletes és humoros, egyszerre hagyományos és modern. Rajzai rondák.

Szubjektíven: 55% a humorát szerettem, vannak jó beszólások is benne, de a rajzok… fájt.

McDonald: Kárhozat

A holló jele 3.

Világmentős, mágiás, speciális csapatos.

Évek teltek el, hogy Galharrow meggyőződött róla, Ezabeth lényének egy része életben maradt a fényben. A nő bátyjával egy terven dolgoznak, hogy kiszabják őt a fényből, és újra köztük lehessen. Galharrow ezért képes volt mindent hátrahagyni, a nőt is, aki szerette, és akit szerethetett volna. A Kárhozatba távozott, ahol gyűjtötte 11_22karhozta.jpgmagába a kinti világ mocskát, ami lassan átformálta a testét is. Nagy árat fizet érte, hogy erősebb legyen. Mikor az égitestek együttállása közeleg, a világ újra hadrendbe áll. A Mély Királyai készülnek lecsapni az emberiségre, amit a Névtelenek igyekeznek megakadályozni. Galharrow is újra küldetésen jár, miközben a saját célját sem téveszti szem elől. Háborút vív a Peremen, újra szembenéz egy régi ellenséggel, miközben Ezabeth lebeg a szeme előtt.

Ed McDonald regénye nagy sikernek örvend. Trilógia is lett belőle. Maga az univerzum pedig annyira tág, hogy még akár több történet is van benne. Ha nem is ezekkel a szereplőkkel, de a Peremen és a Kárhozatban még bőven van lehetőség.

Egy ponton emlékeztet a Trónok harcára: abban a történetben látszólag az a lényeg, ki szerzi meg a Vastrónt. Pedig egy sokkal fontosabb és nagyobb háború, amiről mindennek szólnia kell: az élők a holtak ellen. Ez az, amiben hasonlít rá ez a sorozat. Itt látszólag Galharrow küzdelmeit követjük, aki hű a társaihoz és a szerelméhez. Aki azért dolgozik, hogy életben tartsa, akik fontosak a számára. De az igazi küzdelem nála nagyobb: a Mély Királyai és a Névtelenek harca a hatalomért. Vagyis, az emberiség sorsa: a Mély Királyai elpusztítanák őket, a Névtelenek védelmezik őket.

Amiben ez a záró kötet erős, a cselekményszálak további bonyolítása, majd az elvarrása. Sok minden történik benne, mozgalmas elejétől a végéig. Börtönbeli szenvedésektől, magas mágián át egy nagy háborúig és árulások során át minden akad benne. Izgalmas, változatos, pörög a történet.

Ami volt már jobb is: maga a szöveg. Bár az első részben bántott, hogy vagy nagyon fennkölt, vagy nagyon mélyen van a nyelvezet, már a második résszel beállt középre, ami most is jellemzi a kötetet. Nem fáj a fülem a nyelvi durvaságoktól, de azok a szép, lírai részek sincsenek, amelyeket jól esett olvasni. Nem tudom, melyik a jobb. Elviselni a nekem nem tetszőt is, cserébe gyönyörű részeket kapni, vagy az átlagos végig.

McDonald most is remek karakterekkel dolgozik. Olyan hőse van, aki külsőre durva és vannak megkérdőjelezhető tettei is, de belül nemes lélek lakik. Saját erkölcsi rendszere van, és sok fájdalma. Vezekelni akar. Korábban a durva, zsoldos énje többször előkerült, már inkább látom benne a jó embert, mint az anti hőst.

A Névteleneket találtam még izgalmasnak – szívesen olvasnék olyan regényt is, amelyben ők a főszereplők. Most olvashattuk egynek a születését, de bőven lenne még kérdésem az életükről és céljaikról. Szarkaláb lett az a figura ebben a kötetben, aki nagyot esett a szememben. Ő azt az elvet képviseli, hogy a cél szentesíti az eszközt. Amiket ezért ő tesz, hiába van a nagyobb jóért, túl nagy árat fizetnek érte – természetesen nem Szarkaláb, mások.

Jó zárás volt ez, izgalmas és kalandos, méltó a sorozathoz.

 

McDonald: Kárhozat – Mint fantasy: 75% a cselekmény változatos és akciódús, minden szálat jól elvarr.

Szubjektíven: 70% végig vártam egy nagy poént, de az nem volt. Kevesebb a líra is benne.

süti beállítások módosítása
Mobil