Háborús, akciós, űrkalandos, kiképzős.

A Földet sikerült megvédeni, de a veszély még nem múlt el. A csatát nyerték meg, nem a háborút. A nyurgák beássák maguk a Marsra, és ha nem tudja az emberiség sikeresen visszafoglalni a bolygót, esélyük sincs a Földön. Katonában, felszerelésben is hátrányban vannak, hiába találnak ki újabb és újabb technikákat a gyilkos űrlények ellen. Szükség van a renegátok elrabolta felszerelésre, és a kémhálózat a nyomukra bukkant. Andrew Grayson egyike azon keveseknek, akiknek megfelelő tapasztalata van a fronton. Tisztté nevezik ki, és felkérik a felderítésre a renegátok ellen. Grayson és pilóta neje újra szolgálatba áll, és a kiképzések vezetése után újra a harcok sűrűjében találják magukat.

Marko Kloos ma már saját jogon akció sci-fi sikerszerző, de máig nagyon bírom a történetet, hogyan lett belőle író. Tanfolyamon tanulta a szakma csínját-bínját egy másik sci-fi sikerszerzőtől, akinek ráadásul van egy olyan regénysorozata, ami cselekményben is sok hasonlóságot mutat Kloos történetével. Ha azt is megsúgom, hogy az a sorozat a Vének háborúja? Igen, Scalzi tanítványa volt Kloos.

Aki már csak azért is dicséretet érdemel, mert kötetről kötetre javul. Az első része a Frontvonalaknak még annyira nem feküdt, hogy komolyan gondolkodtam rajta, hogy félbe is hagyom. De nem szívesen hagyok félbe sorozatot, adtam még egy esélyt és nem bántam meg. Most már várom az újabb részeket.

A Renegátok képes arra, hogy egyszerre remek sorozatkötet és önállóan is megállja a helyét. Annyi ismétlés van benne, hogy értsen az is mindent, aki most ismerkedik a regények világával. Ugyanakkor, aki folyamatosan olvassa, folytatólagosan kapja az eseményeket, és már ki van jelölve az irány, a következő rész miről fog szólni. Az, hogy egyszerre folytatás, előkészítés és még önmagában is jó szórakozás, remek ajánlólevél a kötetnek.

Változatos a cselekmény. Grayson kezdeti élete, ahogy kiképző lett, egyfajta előkészítés, de még ez a rész is érdekes. (A kiképzések alapból is tetszenek nekem, de ez szubjektív.) Hiszen közben a szerző el tudja mesélni a Föld helyzetét, terveket és mélyítheti a szereplőket. Nagyon bírom, hogy Andrew Grayson nem egy kesergő alkat. Pedig ő is vesztett sok mindent, de nem merül bele az önsajnálatba. Gáz, ami a kezével történt, de nem ragad ebbe bele, igyekszik a legtöbbet kihozni abból, amije van.

Majd jön a kemény akció, űrbetétekkel. Amikor elindulnak a Renegátok ellen. Itt már nincs helye érzelmeknek, katonai helyzeteket kell megoldani. Kloos már remekül képes visszaadni egy csatát – kiemeli a fontos szereplőkkel történteket, miközben a művelet egészére is nyújt rálátást. Értettem, mi történik és élveztem is, noha a csatajelenetek többségét nem szeretem. Itt nem ez volt a helyzet.

Ugyan a technikai hátteret most is sokalltam kissé, de már megszoktam. Kloos azzal teremti meg a hitelességét, hogy részletekbe menően és sokat ír a felszerelésről. Abból is látszik a fejlődése, hogy ezek mellett már izgalmas, érdekes cselekményt is pörget, és nem veszi el a szereplőktől a rivaldafényt a harci felszerelésük.

Alapvetően pasis, tesztoszteronnal teli szöveg és sztori, de szerettem én is.

Kloos: Renegátok – Mint sci-fi: 80% önálló kalandként, de folytatásként is működik. Adrenalinnal teli, izgalmas.

Szubjektíven: 75% még sokallom kissé a harci eszközöket, de különben szerettem a kötetet.