-  A másik nő - a General Press thrillere

- A Kapitány lányai - Gabo történelmi regénye

- Agathe - a Jelenkor regénye, pszichés dráma

- Kétszáz éves szerelem - a Jaffa történelmi, női története

- Hazudós - a Menő könyvek ifjúsági novellagyűjteménye

- A szent sziget - a Gabo krimije

- Fiú a küszöbön - a Gabo krimije

- Fogócska - General Press thrillere

- Testvérlélek - a Noran Libro kortárs, drámai, szerelmes kötete

- A fiú, aki követte apját Auschwitzba - Álomgyár történelmije

- Könyvmolyképző újdonság: A pasim tönkretett hírneve - YA

Április

1. Anonymous: Fedőneve: Jégmadár - kémregény 5/5

2. Cowell: Így fejtsd meg a tűzkő titkát - gyerekkönyv 5/4

3. de Recondo: Váltóláz - kortárs 5/5

4. Doherty: Odisszea - történelmi kalandregény 5/3,5

5. Rácz-Stefán: Túl szép - YA 5/5

6. Adrian: Az éjfél fogságában - természetfeletti szerelmes: 5/2

    Harper: A természet ereje - krimi 5/4

7. Tóibín: A blackwateri világítóhajó - kortárs 5/3

    Gaura: Embertelen jó - fantasy 5/5

14 pipa, jöhet a 15. hét!

Természetfelettis, kalandos, halálos, szürreális.

A vámpírok lettek a vezető faj a Földön. Ám nem számoltak azzal, mi lesz, ha az emberek a kihalás szélére kerülnek – éhezés. Pár tudós azon dolgozik, hogy megoldást találjon a helyzetre. A gépüket azonban tesztelni kell, és nem minden vámpír lesz boldog attól, ami abban a laborban megszületik. (Az áttörés) Bori egyre jobb abban, hogy vámpírok vérét gyűjtse be, hogy aztán a tudósok tanulmányozhassák őket. A cél egy IQ-vámpír DNS-ének megszerzése lenne. Már felfigyelt a csoport a lányra, és figyelmeztetésképpen meghívják a vámpír színházba. Borit azonban nem kell félteni. (Démoni színjáték) Az árus soha nem azt árulja, amire esetleg lenne kereslet. De állhatatosan kijár, próbálkozik. Nem érzi, hogy az átok, melyet előző munkaadója rámondott, törhetetlen és örök. (Színes tangák)

Gaura Ágnes nevét hallottam már korábban is, a Bori regényekkel szemezek egy ideje. A vámpíros téma azonban lelomboz, a paranormális romantikus történetek lejáratták szegényeket. Így Bori előtt bemelegítés gyanánt egy novellás kötetre esett a választásom.

Nem is bántam meg!

Szeretem a kötet változatosságát. Ahogy mindig van valami természetfeletti elem is, egy kis plusz csavar, de ezt egyszer humorral, máshol szürrealista valósággal vagy éppen drámával keveri a szerző.

Érdemes a kötet felosztását is figyelni, mert a különböző fejezetek jól reprezentálják, mire számítsunk az adott részben. A korábbi Gaura olvasók tippre a Boriverzum darabjaira hegyezik a foguk, és azt a stílust keresik minden darabban. De ki kell élvezni, mennyi minden más is van mellette!

Ok, nekem is Bori és a vámpírok voltak a kedvenceim. Nagyon bejön a humora, a karakterek is, meg az egész felvázolt univerzum is. Nem fogom megúszni, hogy ne kezdjek el Gaura regényekre is vadászgatni. De tudtam értékelni a Moszkva téri történetek fantasy képekkel dúsított világát is. Az jutott róla eszembe, hogy minden nap elmegyünk mellettük, már észre sem vesszük, mi van köröttünk. De van, aki megáll és ihletet merít. Aki tud segíteni abban, hogy majd legközelebb te is feltedd magadnak a kérdést: milyen története lehet annak az embernek? Ezek tragikusabb, példázatosabb szövegek, de pont ettől szépek.

Lépeget zsánerek és formátumok között is. Elbeszélések, hosszabb-rövidebb novellák, de még egypercesek is akadnak a kötetben. Szerettem őket, és eszembe juttatta, mennyire szerettem az Örkény egyperceseket is. Itt meg szórakoztató, természetfeletti egypercesek vannak, melyek között akad olyan is, ami mellett meg kell állni, és megfejteni, mi is a poénja.

Mert az lesz mindenben, egy végső csavar, egy bevitt ütés, amire nem is számítasz.

Különben zsánerek között is lépeget a szerző. Alapvetően fantasy kötetnek mondanám, de akad itt azért horror beütés is bőven. Plusz, ott az egyedi humora, amit néha olyan mesterien olt tragédiába, hogy azt oktatni lehetne. A zombi angyalok… sok elmebeteg dolgot olvastam már életemben, de erre felszaladt a szemöldököm. Még most is kísért a kép az agyamban, ahogy egy angyal zombiként hörög és oszlik…

Bori meglevő rajongóinak, de mindenki másnak is érdemes kipróbálnia. Ötletes, stílusos, jó.

Gaura: Embertelen jó – Mint fantasy: 85% sokféle történet kapott helyett a kötetben. Van humora, ötlete, stílusa.

Szubjektíven: 90% Bori fan leszek? A világa, a karakterei bejönnek. De más jó sztori is akad.

Családos, elköszönős, sérelmes, érzelmes.

Helen el kellett, hogy szakadjon az anyjától és a nagyanyjától. Érezte, ha nem teszi meg, kénytelen lett volna annak a feleségnek és anyának lenni, aki lenni akart. Még így is érzi, hogy a tanult magatartás miatt néha ellökné a férjét, de küzd ellene. Megvan a maguk élete, a szeretett férfival és két kisfiukkal. Most mégis haza kell mennie, és szembenézni a múlttal, a felmenőivel. Öccse, Declan haldoklik, és a betegágyánál összegyűlik a család. A nőnek eszébe jut, amikor apja betegsége idején a nagyanyjánál laktak a testvérével, hogyan viselte már akkor az anyja viselkedését. Régi sérelmek, sebek fakadnak fel, hogy esélyt adjanak a gyógyulásra, új kapcsolatok kiépítésére.

Az ilyen regényekből lehetne kortárs drámát faragni, ami mehetne a színpadra, majd akár filmesíteni is lehetne. Színészileg nagy kihívás lenne, a drámára érzékenyek szeretnék, mindenki más meg végignézni sem bírná. Augusztus Oklahomában, eszembe jutott erről a történetről. Mindkettőben egy család belső dinamikája, régi sérelmek feldolgozása a téma, amikor összegyűlnek egy halálos betegség miatt. A történet, a konfliktusaik teljesen mások, de a típus egyezik.

Ez egy lélektani dráma, amiben nagyon mélyre megyünk Helen lelkében. Aki bizony sérelmeket, régi érzéseket őrizget, és most kénytelen mindezzel szembenézni. Ennyi évvel később még neki is nehéz átlátni az érzéseit, a logikáját. Bár, a logika rossz szó jelen esetben. Attól jó lélektanilag, és nehezen olvasható nekem, hogy nem az észre kell hagyatkozni. Itt vegytisztán érzelmekről van szó, amelyekben nem lehet logikát találni. Néha éppen ellentétesek azzal.

Az alapkonfliktus, hogy Helen elvágta magát az anyjától és nagyanyjától. Miért tette ezt? Homályos emlékek, régi érzelmek a magyarázat. Amelyek torzulnak, változnak az évek alatt, így még nehezebb tisztán látni.

Cselekménye nem is nagyon van a történetnek, Helen érzelmi útja van a középpontban. Amikor kicsit belelátunk Lily lelkivilágába, érdekes, hogy ugyanezeket a dolgokat egy másik személy hogyan élte meg. Amit az egyik hatalmas sérelemként egy évtizede őriz magában, a másik félnek, lehet, hogy fel sem tűnt.

A maga zsánerében erős ez a kötet, és nekem mégsem tetszett. Konkrétan, untam. Mivel eseménysor nincs, Helen sérelmeit, fájdalmait kellett olvasnom. Nem nyavalyog, de közel áll hozzá, ami eleve húzta az idegeim.

Tóibín jó a karakterábrázolásban, intellektuálisan itt is tudtam értékelni az általa megrajzolt jellemeket. Helen elmenne Ferrante egyik hősnőjének is. De, röviden, nekem nem voltak szimpatikusak ezek az emberek. Még Hugh és Helen fiai voltak a legszerethetőbbek, a felnőttek mintha életeket meghatározó drámákat faragnának semmiségekből. Ez irritált.

Az is furcsa volt, hogy van olyan név, hogy Manus. Tudom, ennek semmi köze a regény minőségéhez, de engem mindig megakasztott, amikor azt olvastam, hogy Manus éppen mit csinál. Vagy, ha csak megszólították a gyereket.

Tóibín stílusa: pipa. Mély karakterábrázolás: pipa. Dráma: pipa. Mégsem tetszett.

Tóibín: A blackwateri világítóhajó - Mint kortárs: 70% érzelmileg szép, líraiak a képei és a szövege, lélektanilag erős.

Szubjektíven: 20% cselekménye alig van, untam. Nem volt szimpatikus a hősnő sem.

A történet két idősíkon játszódik.

Elena története: a cseh lány már gyerekként eltökélte, hogy sikeres sportoló lesz belőle. Keményen dolgozott, hogy tornászként megállja a helyét, és az olimpia volt az álma. De ahogy kezdett kamaszodni, rá kellett ébrednie, hogy soha nem tartozhat a legnagyobbak közé.

Ám oroszok keresik meg, egy visszautasíthatatlan ajánlattal. Dolgozzon nekik! Elköltözhet Prágába, ahol a legnevesebb egyetem diákja lesz. A családja otthon mindent megkap, kényelmes lakást és életet. Elena elmegy, és kettős életet kezd élni. Az egyetem helyett igazából fecskének képzik. Ők olyan szép lányok, akik gazdag és politikailag befolyásos férfiak feleségei lehetnek. Rajtuk keresztül pedig a szovjetek irányíthatják a férjeket és a világpolitikát. Műveltté, széppé teszik őket, a szexre is kiterjed a képzés. Elena viszonyt is kezd a fiatal tartótisztjével, ekkor még azzal álltatva magát, hogy az érzelmei igaziak.

Az első munkája Párizsba vezeti. Kreáltak neki egy múltat: az olimpiai csapattal jutott ki Nyugatra, itt maradt, és divatmodell lett belőle. Egy fogadáson fut bele egy gazdag, befolyásos francia család fiába. El kell csábítania, elvetetnie magát vele. Könnyeden megoldja. A férfi a tenyerén hordozza, családot terveznek, jó életük van. De pont ezért nem maradhat. A férfi nem lett politikailag ambiciózus, így nem maradhatott egy fecske férje. Mondvacsinált ürüggyel elválnak, a férfit titkos ügynökök fenyegetik meg, hogy végeznek vele, ha Elena után megy,

A nő Kanadába kerül, ahol régi barátja és iskolatársa mellé helyezik. A két fiatal egymásba kapaszkodik, össze is házasodnak, és együtt terveznek. De az oroszok megint jönnek. Elena már meg sem lepődik, hogy a testét is elveszik, az életét is összezúzzák. New Yorkba kell mennie, és egy újabb gazdag férfit fogni.

Egy autógyáros felesége lesz, akiben megvan a politikai ambíció is. Elena kislányt szül neki, de továbbra is az oroszok tesznek vele, amit csak akarnak. Amikor az apja is azt szeretné, hogy szabad legyen, végeznek a férfival. Elena szabadulni akar. A férjét sose szerette, aki rendszeresen csalja is, hanyagolja is. Sokáig tart, de elválhat. Így is a markukban van már a férfi. (Van egy orosz fattya, akivel zsarolhatják.)

Az exnek indulni kell a választáson, mint amerikai elnök. Nem akar, de nincs választása. Még csak nyerni sem akar. De ez már nem az ő döntésük, csak a bábosok játékszerei.

A jelenben Grace, Elena szellemírója életrajzi regényt írna a nőről, aki erre kidobja. Grace nyomozni kezd, bejárja Elena útvonalát. Beszél a családjával, a volt szerelmekkel és összerakja a képet. De, az egyetlen férfi, akit a segítőjének hisz, ügynök. Meg is ölik, Grace is folyamatos veszélyben van. Kénytelen megalkudni: nem ír meg semmit, cserébe megkapja a kényelmes életet.

A végén Elena keresi fel, és titkos alkut kötnek. Írnak egy regényt, és mindent lelepleznek.

Természetben elveszős, nyomozós, csapatépítős.

Aaron Falk és társa, Carmen sürgős hívást kapnak. Ők dolgoznak a Bailey család vállalatát lebuktatni akaró csoportban, és az informátoruk a cég egyik fontos alkalmazottja, Alice volt. Alice, aki részt vett egy vállalati csapatépítésen, és most nyoma veszett. 5 nő, munkatársak, együtt indultak el a vadonban, hogy mindössze térképekkel, minimális élelemmel 3 nap alatt megtegyenek egy túrát. A nők elvesztek, jóval később kerülnek elő, de csak négyen. Állítják, Alice már korábban elment, nem tudják, mi történt vele. Falk és Carmen nyomozni kezdenek, a nő és az elveszett bizonyítékaik után is. A négy nőből mindenkinek lehetett indítéka és ideje végezni Alice-szel. De mi történt a vadonban igazából?

Az Aszály volt az első Jane Harper regény, amelynek most megkaptuk laza folytatását is. A nyomozók a régiek, az eset új. Most úgy érzem, ez volt az érdekesebb a kettő közül. Átívelés sincsen, így az is nyugodtan olvashatja, aki most ismerkedik a szerző köteteivel. Talán érdemesebb is ezt venni előre, ha még nem olvastátok az Aszályt, mert, ahogy említettem, ez a jobbik történet.

A cselekmény alapvetően két idősíkon játszódik, melyek nagyon közel állnak egymáshoz. Egyszer, látjuk a nyomozókat, ahogy a csapattréning után igyekeznek rekonstruálni az eseményeket, és felmérni, ki és hogyan árthatott Alice-nek. Másrészt, visszamegyünk pár napot, és lekövethetjük azt is, mi történt ezen a túlélő próba csapatépítésen.

A két idősík közül nekem az utóbbi tetszett jobban. 5 nő összezárva, egyre reménytelenebb körülmények között, olyan titkokkal, melyek hatással vannak egymás életére és mindennapjaira. Ahogy nő a feszültség, jönnek elő a titkok és konfliktusok, egyre élesebb a helyzet. Nem véletlenül az került a csúcspontra, ami. Ennyi feszültségnek robbannia kellett.

A jelenbe tett nyomozás inkább annak az útja, ahogy a múltból megismert titkokra rájönnek a nyomozók. Ügyesen szerkeszt Harper, összerímelnek a sötét titkok, amelyek a két szálon összeérnek. Azzal különösen jól el is játszik, hogy olvasóként mi jobban össze tudjuk rakni az eseményeket a két idősík ismeretében, mint a szereplők egyből. Amikor Alice nagyon haza akar menni, és hívni a lányát, mi a jelenből tudjuk, hogy megtudta, illetlen képek kerültek ki a lányról a netre. Egyszer egyik, másszor a másik idősík ad plusz infókat. Így figyelni kell, összerakni az eseményeket, és élvezni a kibontakozó képet.

Van benne meglepetés, mert bármennyire is ártatlannak látszanak egyes szereplők, sötét kis titkai mindenkinek vannak. Logikusan, de érzelmileg is hitelesen építi fel hősnőit a kötet, és ütközteti is őket egészen a töréspontig.

A jelen viszi a krimi ágat, ahogy említettem, ezt éreztem szegényesebbnek. A nyomozók, a gondolkodásuk és tetteik is kevésbé megragadóak, mint az 5 nő a vadonban. Akiknek valahogy túl kellene élni, thrilleres kalandregényes a hangulat, miközben pszichésen is egyre nehezebb a helyzet. Pörögnek az események, de nem rohanva, érthetően.

A szerző stílusa kevésbé tetszett. Talán, mert a főhőse komorabb, és ezt a hangulatot kiéreztem a szövegből is. Nyersebb, kevésbé mesélős, mint amit igazán szeretni tudok.

De összességében ez egy korrekt krimi, jó pszichés helyzetekkel és feszültséggel.

Harper: A természet ereje – Mint krimi: 75% több idősíkon vezetett, logikusan felépülő, karakterekre is figyelő krimi.

Szubjektíven: 70% kevesellettem a nyomozást, de a szálak jól keverednek, jó a szerkesztése.

Erotikus, nyomozós, továbblépős, vámpíros, szerelmes.

Jenna mindent elvesztett, amiért érdemes volt élnie. A férje és a kislánya egy autóbalesetben vesztek oda, amit ő túlélt. De a munkáját képtelen volt tovább végezni, ott kellett hagynia a rendőrséget. Már csak a halál maradt neki. Amikor egy szörnyeteg elragadja, és tényleg élet-halál között kell választania, mégis élni akar. Idegen harcosok mentik meg, és segítenek neki a gyógyulásban – még akkor is, ha senki nem is sejti, a gonosz Dragos mit változtatott a testében, a DNS-ében. Brock, aki egyszerre harcos és gyógyító, teljesen a nő hatása alá kerül. Míg ájultan hevert és gyógyította, létrejött a kapocs. Ahogy pedig a nő felébred, nyomoz és aktív tagja lesz a Rendnek, Brock a szívét is egyre jobban elveszti. De nyílhat igaz szerelem a sok tragédia után, amit túl kellett élniük?

A kérdés természetesen költői. Könyörgöm, ez egy paranormális szerelmes, erotikus regény! Vajon lesz benne igaz szerelem? Igazából az lenne meglepő, ha nem jönne össze a pár. Ha történne egy nagy tragédia, vagy szerelmes helyett véres irányba mennének el az események. Erre az ötletre rá is pörögtem, de nem kellene. Mert itt ilyesmiről szó nincs.

Annyira tipikus paranormális szerelmes regény ez a kötet, amennyire csak lehet.

Egyrészt, van egy világa, benne a természetfeletti elemmel, de ez végig háttérben marad. Mivel sorozat sokadik kötete, biztosra veszem, hogy korábban már alapozott a szerző, de a lényeg innen is lejött. A vámpírok ufók, akik a Földön telepedtek le, és az embereket gyilkolók harcolnak a védelmezőkkel. Ufó vámpírjaink csak bizonyos, jelölt nőkkel alkothatnak párkapcsolatot. Érzek benne ötletet, már ezt leírni, hogy a vámpírok ufók, elég abszurd. De ennyi – ezt leszámítva minden a szerelemről szól.

Elvileg Jenna nyomoz a másik vámpírok után. Mit látunk belőle? Hogy Brock olvadozik, milyen erős a szerelme, miközben félti is. Jenna komoly változásokon megy át, senki nem tudja, mit csináltak vele. Mi jön le belőle? Brock számára teljesen mindegy, mert szereti a nőt. A vámpíros vonal csak terelés, hogy egy pár összejöjjön. Még csak normális közös kalandjaik sincsenek, csak ágyjeleneteik.

Lenne egy tippem, hogy a most mellékszereplőként feltűnő egyéb vámpírok és párjaik története volt a korábbi részekben. Mert a lényegi cselekmény, a vámpír háború nem halad semerre, csak összejön Brock és Jenna. Mondanom se kell, nekem nem is tetszett a könyv. Untam.

A karakterek laposak, tipikusak. Brock semmiben sem különbözik pl. egy Ward vámpírtól, talán kevésbé harcos, de ugyanaz a karakter. Ő is, Jenna is jellegtelenek. Alig van tulajdonságuk, csak a vonzalmuk egymás felé. Sok tekintetben túl hibátlanok is, főleg Brock. Van egyáltalán rossz tulajdonsága? Szerintem nincs. Jenna is csak azzal büszkélkedhet, hogy korábban munkafüggő és maximalista volt.

Egy mellékszereplő volt, aki egy fokkal érdekesebb volt. Hunter, a vámpír, aki a Rendhez csatlakozott, a tökéletes gyilkos. Szótlan, hideg, hírből sem ismeri a szerelmet. Ennek ellenére fogadnék, hogy az egyik kötetben majd az ő életébe is besétál egy nő…

Nagyon nem az én világom, a színpadul szolgáló világ jobban érdekelt, mint a rajta szereplők.

Adrian: Az éjfél fogságában – Mint természetfeletti szerelmes: 50% van egy komplex világa, benne tipikus szerelmekkel.

Szubjektíven: 20% van ötlet benne (vámpírok, mint ufók), de nyálas erotikus, nem akarom!