Ha rajtam múlna – folytatta Scrooge dühösen –, minden idiótát, akinek ajkát elhagyja a „Boldog karácsonyt!”, a saját karácsonyi pudingjában főznék meg, és mangyaltüskével keresztüldöfött szívvel temetném el. Úgy bizony! (Dickens: Karácsonyi ének)   Ember – mondta a szellem –, ha van szíved, és…

Csak addig jó megszabadulni a többi birkától, míg vonítani nem kezdenek a farkasok.   Ha az ember apró és retteg – márpedig, hiába is tagadnám, nekem ez az alapállapotom –, nincs rendjén, ha azt akarja, hogy valaki, aki nagyobb nála, előálljon minden válasszal, és mindent kézben tartson, ha csak…

A holnapból az lehet, amit én akarok, vagyis évtizedek óta először örömmel nézhetek elébe. Ahelyett, hogy rettegnék tőle, most egy magamnak tett ígéret is lehet. Egy esély, hogy bátrabb, vagy éppen kedvesebb legyek, hogy helyre hozhassam, amit elrontottam. Hogy jobb lehessek, mint amilyen ma…

Az életben nincs csalás, csak siker, és a kudarc ezerféle íze.

Azt mondja, hogy egy jó szakács olyan, mint egy művész: korszakai vannak.   Azt mondta, nem kell vele foglalkozni, hogy mit gondolnak rólunk a hülyék, koncentráljunk inkább a többiekre, mert miattuk éri meg emberekkel foglalkozni – mesélte Adél.   Magyarországon nem azzal foglalkozol, amihez…

Néhány pohár bor mellé egy rejtély. Társasági élet egy kis vérrel kombinálva. Jó móka. (Osman: A csütörtöki nyomozóklub)   De a kudarc a siker szülőatyja lehet, ha az ember tanul a hibáiból. (Koontz: Kötődés)   Mert sohasem volt a hatalomnak olyan formája, ami ne vont volna maga után számtalan…

A gonoszság mindig ostoba és fantáziátlan. A teremtés nehéz. A rombolás, a gonoszsag mindíg könnyű és unalmad, a bűnök és kegyetlenségek egyazon listája újra és újra. (Koontz: Az éjszakai ablak)   De hát ilyen a politika. Tele van képmutatással, hamis mosolyokkal és henteskésekkel az ember…

Mindig van kiút minden helyzetből. Lehet, hogy durva az a helyzet. Lehet, hogy úgy érzed, mintha elvesztetted volna a talajt a lábad alól. De mindig van kiút. (Moyes: Áradó fény)   A szavak azelőtt a házi feladatot jelentették számára, a kötelességet, de a könyvekben a szavak varázslattá válnak.…

Eddig mindig azt hitte, hogy általában a világ nyomasztja. De nem a világ nyomasztotta, hanem az emberek. A világban, úgy tűnt, lehet élni. (Süskind: A parfüm)   Egyszer már minden történetet elmeséltek. Magunknak meséljük őket, ahogy azok, akik valaha éltek. És akik élni fognak. Csak a nevek…

– Ugyan már! Mért nem tudnak a festők olyasmit festeni, ami szép, és öröm nézni? Miért törekszenek mindenáron rútságra?– Vagyunk néhányan, mon cher, akik furcsán értelmezzük a szépséget. (Christie: Öt kismalac)   A maga módján az ember egy fantasztikusan burjánzó, dzsungelszerű terrormúzeum.…