Eddig mindig azt hitte, hogy általában a világ nyomasztja. De nem a világ nyomasztotta, hanem az emberek. A világban, úgy tűnt, lehet élni. (Süskind: A parfüm)

Egyszer már minden történetet elmeséltek. Magunknak meséljük őket, ahogy azok, akik valaha éltek. És akik élni fognak. Csak a nevek változnak. (Sanderson: Tündöklő szavak)

Bárki mondta is, hogy pénzért bármi megvehető, igaza volt. Azt azonban kicsit kevesebb ember tudja,hogy a neten minden elintézhető.
Mondom, minden. (Hidasi: Keresés)

Ez az emberiség sajátossága. A legjobb dolgokból is tudunk fegyvert formálni. (Borbás: Zárva)

Az emberi természet nagyjából mindenütt egyforma, Sir Henry. (Christie: Holttest a könyvtárszobában)

– Nem kellett volna ezt csinálnod! – szólalt meg végül. – Varázslatot. Az apámon.
– Jobban örültél volna neki, ha megölöm? – kérdezte Nick.
Harvey szóhoz sem jutott.
– Igen? – faggatta Nick. – Csak mert megtehetem.
– Nem! – rivallt rá Harvey. – Nem akarom, hogy megöld az apukámat. Ő az apukám! Miért is… miféle kérdés ez? (Brennan: A káosz leánya)

Nem a megélés, a feldolgozás az, ami kegyetlenül nehéz. (Hidasi: Keresés)

– Milyen az ellátás? – kérdezte látogatója.
– Uram? Hiszen egy világló börtönben vagyok!
Dalinar szája mosolyra húzódott.
– Én is úgy látom. Nyugodj meg, katona! Ha utasítottalak volna, hogy egy hétig őrizz egy szobát, akkor megtetted volna?
– Igen.
– Akkor vedd úgy, hogy ez a kötelességed! Őrizd ezt a szobát!
– Gondoskodom róla, hogy illetéktelenek ne lophassák el az éjjeliedényt, uram! (Sanderson: Tündöklő szavak)