Börtönös, sorozatgyilkosos, nyomozós.

Helen Grace börtönbe került, az ítéletre várva. Háromszoros gyilkossággal vádolják, és mindenki ellene fordult. Egyedül Charlie hisz még neki, aki minden erejét bevetve, a felettesével is szembemenve igyekszik előkeríteni Robertet. Közben Helen börtönében egy nőt brutálisan meggyilkolnak. A testnyílásait bevarrták, ráadásul kiderül az is, hogy terhes volt. Helen képtelen csak szemlélni az eseményeket, titokban megkezdi a maga nyomozását, miközben a börtön drogkirálynője rászáll, hiszen nem tetszik neki a rendőrnő kérdezősködése. Helen kihasználja, hogy a szenzációra éhes Emilia Garanita lefizetett egy őrt, akitől most ezzel zsarolva kiszedheti a nyomozáshoz szükséges információkat. Míg Charlie a nevét igyekszik tisztázni, Helen élete egyre nagyobb veszélybe kerül, ahogy közeledik a gyilkoshoz.

Ebben a sorozatban már voltak nagyon kemény történetek. Nem egyszer tettem le úgy egy részt, hogy komolyan sajnáltam sok szereplőt. Úgy tudott brutális lenni, hogy nem volt bestiális. Ez a mostani rész azonban sok szempontból kilóg a sorból.

Egészen eddig lehetett úgy olvasni a Helen Grace regényeket, hogy a sorrend nem volt meghatározó. Ha Helen magánélete alakult is folyamatosan, minden részben más eseten dolgozott, és lehetett külön kezelni az eseményeket. A Bújócska viszont egy az egyben a Szegény kisfiú folytatása. Komolyan hátrányt szenved az, aki annak ismerete nélkül kezd bele ebbe a részbe.

Mert a cselekmény mozgatója Charlie szálán, és Helen jelenlegi helyzetének magyarázata is abban a kötetben van meg. Charlie ered Robert nyomába. Ez a szál a laposabb, kevésbé érdekes. Nem annyira akciódús, több benne az intézményi politika is. Ráadásul, amilyen zseniálisan megoldott mindent Robert, nagyon kisstílű, amire most lesz képes. Nekem nem is tiszta, hogy lehet valaki az egyik részben zseni, a másikban meg ez? Mindegy, nem ez a regény legfőbb kérdése, sem a vezető szála.

Helen Grace viszi a fő vonalat, aki még a börtönben is belebotlik egy megoldásra váró sorozatgyilkosságba. Azért jár a piros pont a szerzőnek, ahogy ilyen börtön környezetben is logikus, hiteles nyomozási ívet mutat be. Ugyan most az is nehézség, hogyan szerezzen Helen forrásokat, mégis, az egésznek a dinamikája és a rendőri munka jellege megmaradt. Szórakoztató, miközben értelmes is.

A karakterábrázolást most nem viszi túlzásba Arlidge. Mivel minden fejezetet más elbeszélő mond el, úgy lehet érezni, hogy mindenki lelkébe belelátunk kicsit, de fejlődési ívek most nincsenek. Mindenki a megszokott formáját hozza. Mivel sokakat már megkedveltem, annyira ezt nem is bánom.

Olvasmányos, jó krimi, de így a hatodik részhez érve volt már eredetibb és jobb is.

Értékelés (Bújócska) – mint krimi: 80% eddig ez a történet kapcsolódik legerősebben az előzményekhez. Sodró, lendületes, pörgős cselekménye van, de az esetek nem olyan döbbenetesek és meglepőek, mint a korábbi részekben. A karakterek rajza is halványabb, ha a különböző nézőpontok variálásával úgy is tűnik, hogy mindenki mélyítve van. Szubjektíven: 75% szeretem ezt a sorozatot, ha ez egy gyengébb rész is volt. A börtön zárt környezet, így egy logikus, pörgős cselekményt kapunk, de lehetetlen olyan megkapónak lennie, mint más ügyeknek. Helen nevének tisztázása is meglepően szimplán megtörtént.