Reagálós, bosszúállós, etikai kérdéses.
Paul Benjamin sikeres könyvelő, aki békében él a feleségével New York városában. Ugyan a barátok már menekülnek ki vidékre, de Paul hisz abban, hogy reformokkal, segítő kézzel egy élhetőbb város lesz ez még egyszer. Ám akkor megtámadják a feleségét és a lányát. Esther belehal a sérüléseibe, Carol pedig katatón állapotba zuhan. A rendőrség képtelen előkeríteni a tetteseket. Paul egész világképe átalakul, bosszút és igazságot akar, amit a törvény nem tud megadni neki. Rányílik a szeme, milyen emberekkel van tele az utca, és mennyi szörnyűség éri mindennap az embereket. Megérik benne a gondolat, hogy változtatni kell, ha kell, erővel. Miután egy este őt is megtámadják, próbálják kirabolni, fegyvert vásárol, és az utcákat kezdi járni. Valakinek rendet kell teremtenie, ez akár ő is lehet.
Valahol szomorú, hogy ez egy nagyon nem mai regény, de az általa feszegetett kérdések most is nagyon aktuálisak. A nagyváros tele van veszélyes helyzetekkel, és döbbenetesek az olyan megállapítások, mint a bántalmazott lányé, aki csak sétált hazafelé este, megtámadták, megerőszakolták, és még ő hibáztatta magát, amiért este sétálni merészelt a parkban.
Brian Garfield egy olyan ember szemszögén keresztül mutatja meg nekünk a hideg realitásokat, akit klasszikus értelemben jó embernek neveznénk. Tisztességgel dolgozik, felnevelte a lányát, kiállt az emberi jogok mellett és a pozitív szemléletben hitt. Segíteni kell, nevelni, és nem büntetni. De akkor az ő életébe is betoppan a kegyetlenség, és kénytelen újraértékelni mindent.
Garfield átélhetően, hiteles lelki képet rajzolva mutatja meg, ahogy a hit megingása, a kétségek elvezetnek egy új meggyőződéshez. Anélkül, hogy megpróbálnánk kitalálni, melyik a helyes út, lelkileg erős a regény, mert arra késztet, hogy Paul kérdéseit mi is feltegyük. Nem érzem úgy, hogy választ tudna adni a problémákra, de felveti a kérdéseket, és arra késztet, hogy mi keressük meg a válaszokat. Vagy legalább egy jobb utat.
A lelki részeken túl ez egy akcióregény is, mert Paul aktivizálja magát, és megkezdi az utcák megtisztítását. Nem olyan kalandjai vannak, mint lenne egy komolyabb akcióregényben, nincsenek nagy küldetései (a filmet ugyan még nem láttam, de fogadnék, hogy ott kevésbé véletlenszerű ügyeket kezd el megoldani a karakter), de a cselekményt feldobja, és pörgeti Garfield az ilyen betétekkel.
Külön érdekesnek találtam, ahogy próbálja megmutatni, hogyan reagálnak erre az emberek. Lesz, aki Paul mellé áll, van, aki szembehelyezkedik. Ha összesítenem kellene a véleményeket, szerintem Paul mellé teszi a többség a voksát. Talán maga az író is. De a kisördög azért suttog a fülembe, a trilógia végére Paul mindennek az árát megfizeti.
Annyira bőven tetszett, hogy a Bruce Willis filmnek is adjak egy esélyt. Érdekes volt.
Értékelés (Bosszúvágy) – mint thriller: 70% nem kevés társadalomkritika is van benne, ami elnyomja egy ponton a thriller vonalat is. Egy jótét lélek útja, aki nem lát kiutat, csak az erőszakot. Az önbíráskodás kérdéseit feszegeti. Az eleje a lelkizősebb része, a végére már szinte akcióregény. Paul karaktere a kiemelt, érdekes, hogy folytatódik a sztori. Szubjektíven: 75% a lelki része fogott meg benne, ahogy a harag átformálja az ellentétére Paul figuráját. Az akciórészek gyengébbek. Az egész regénynek van egy nyers, realista színezete, amit kicsit szokni kellett, de kellően tempós és a lelki részeket mozgalmas cselekménnyel variálja.
