Angol, vidéki gyilkosságos, családi titkos, nyomozós.
A Maxie család teljes létszámmal a vidéki házukban tartózkodik. Az apa súlyos betegségben haldoklik, a család nőtagjai ápolják és spórolnak, hogy a birtokot is fenntarthassák, és Stephen orvos lehessen. De már nem boldogulnak maguk, a leányotthonból fogadnak be egy lányt a fattyával kisegítőnek. Sally azonban egyre többet enged meg magának a kárukra, és mindennek a fejében Stephen még a kezét is megkéri! Mielőtt kitörhetne a botrány, a lányt holtan találják az ágyában. Megfujtották. Az esetet Dalgliesh felügyelő kapja meg, aki sorra hallgatja ki a család tagjait és a vendégeiket. Közben Sally jelleme is egyre tisztábban kirajzolódik előtte. A sok kis részletből pedig eljut a megoldáshoz, a gyilkoshoz.
Az angol krimi királynője Agatha Christie. Nem tudom, lesz-e olyan, aki még az életemben képes lesz elvenni tőle ezt a címet. Az egyik, aki trónkövetelő lehet, az angoloknál nagyon népszerű P.D. James. Nálunk annyira nem ismert az írónő, de a 21. Század Kiadó nagy elánnal gondozza az életművét, lehet, hogy itthon is változni fog a helyzet.
Az egyik, kint nagyon népszerű sorozata a Dalgliesh felügyelő esetek. Nagyon nem lepek meg senkit ilyen előzmények után, hogy ez a sorozat – pontosabban a nyitó kötet, hiszen arról írok éppen – jobban nem is folytathatná Agatha Christie örökségét.
A vidéki, angol kisvárosi hangulat egy az egyben olyan, amilyet Christie is előszeretettel ábrázolt. A család rajza, akik a felső középosztály tagjai, akár Poirot egyik esetében is szerepelhettek volna. Ahogy a nagy, vidéki kúria is kifejezetten angol krimis.
Abban is egyeznek, hogy itt is van egy nyomozó, akire sorozatot lehet alapozni. Ugyan személy szerint még nem éreztem most olyan erősnek a nyomozó jelenlétét, de már megvannak a kis alapok, amire kifejthető a karaktere és a személye. Ráadásul ő is annak a módszernek a híve, amit Poirot is előnyben részesített. Nem a tárgyi bizonyítékok a döntőek, hanem az emberek viselkedése, állításai, hazugságai. A sok kis megszerzett információ, amiből a szürke kis agysejtek összeállítják a megoldást.
Ebből adódóan a regény tempója sem gyors, a viszonylag hosszú felvezetés után a kihallgatások és beszélgetések sora következik, melyeket egy nagy fináléban, egy klasszikus – detektív felfed minden titkot és leleplezi a gyilkost – nagyjelenetben tetőzik. Gondosan fel van építve minden elem, hogy eljussunk a nagy leleplezéshez. A hosszabb felvezetés sem funkció nélküli: előfeltevéseket, koncepciókat alapoz, miközben a szereplőket is megismerteti. A kihallgatások meg gondosan mérik az információt.
A rejtélyek, a személyiségek, az emberek jelleme az, ami fenntartja a dinamikát, mert itt bizony nem pörögnek az események. Meglepően jók a karakterek, és kifejezetten stílusos, ahogy az áldozat jelleme feltárul. Olyan élénken, hogy látom magam előtt.
Igényes regény, a borítója is nagyon eltalált. Tetszett, csak most van kedvesebb zsánerem.
Értékelés (Takard el az arcát!) – mint krimi: 90% Agatha Christie hagyományait követő, klasszikus krimi. Nem a cselekmény pörgésével, akciókkal, hanem kihallgatásokkal és beszélgetésekkel viszi előbbre a cselekményt. Erőteljes hangulata, emlékezetes, kifejezetten emberi szereplői vannak. Logikus, gondosan szerkesztett, hangulatos. Szubjektíven: 70% tetszett, csak éppen a pörgős thriller mostanában jobban fekszik nekem. De: jók benne a karakterek, imádtam, hogy emberiek sok gyengeséggel és jellemző gyarlósággal. Az is üdítő volt, hogy az áldozat sem egy angyal.
