Nyomozós, családi titkos, egyetemi életes.
Cordelia Gray félig-meddig szánalomból vállalta el, hogy a rendőrségtől menesztett Bernie partnere lesz a magánnyomozói vállalkozásában. Éppen betanította a férfi, amikor Bernie tudomást szerez a betegségéről, és öngyilkos lesz. A céget a lányra hagyja. Cordelia próbálja fenntartani a céget, ezért is vállalja el sir Reginald felkérését, akinek a fia rejtélyes körülmények között otthagyta az egyetemet, beállt kertésznek, majd öngyilkos lett. A férfi tudni akarja, miért. Cordelia a helyszínre látogat, beszélget a fiú alkalmazóival, látja a dolgait. Érzi, hogy ez gyilkosság volt és nem öngyilkosság. Az egyetemre is elmegy, ahol a fiú barátait és szerelmi életét térképezi fel, míg a ki részletekből összeáll a nagyobb kép.
P. D. James nem véletlenül az angoloknál örvend nagy népszerűségnek. Annyira tipikusan angol történeteket ír, a rájuk jellemző stílusban, hogy valósággal predesztinálva van az angolszász siker. Ahogyan a Dalgliesh sorozat is Agatha Christie nyomdokain halad, ezt teszi a Cordelia Gray sorozat is.
Igaz, ezzel a hősnővel és a témával James már modernebb, mint a nagy előd. Nem is egyszerűen a női egyenjogúság kérdéseit feszegeti, hanem a társadalomban végbement változás, a megváltozott női szerepek kapnak nála helyet. Cordelia már egy modern nő, aki maga választja a szakmáját (meg is kapja párszor, hogy nem nőnek való – de ennek ellenére itt már elfogadják e szakma képviselőjeként, és megbízást is kap magánnyomozóként) és a klasszikus női szerepekben is másként van jelen. Ő már nem feleség és anya akar lenni elsősorban, képbe kerül a házasság előtti szexualitás és a párkapcsolatok.
Ugyan a nyomozás tárgya, Mark fiatalember volt, de az ő kapcsolataiban is ez a minta mutatható ki. Mások az erkölcsök, mint egy Agatha Christie regényben, ha a stílusa nagyon hasonló is ahhoz az írónőnek.
Ezt a társadalmi vonalat gyakran fontosabbnak éreztem, mint a nyomozást. Ami nem nyűgözött le, ha őszinte akarok lenni. Nem logikai úton építkezett, hanem megérzések alapján. Ami nekem kevésbé tetszik. Ahogy egy nagyon szimpatikus, erőteljes nyomozó karakter kellene, de Cordelia nem az. Így is eljut a megoldáshoz, ami különben érdekes lett, és ez is társadalmi helyzetben, változásban alapszik, csak éppen az maradt rejtély: mégis, miből jött rá? Nagyon csak megérzések voltak, ami most ebben a formában kevés volt.
James ebben a regényében is nagyon erőteljes karaktereket tudott megalkotni. Kissé visszás módon Cordelia maradt jobban árnyékban, de Mark szülei és baráti társasága valósággal életre kelt a lapokon. Érdekes, sok regényben találni tisztán jó vagy rossz karaktereket. James ezt pont ellentétesen csinálja: nála a szürke a legmeghatározóbb árnyalat, neki tisztán jó vagy rossz karakterei nincsenek. Mindenki ember, hibákkal és vétkekkel.
A másik sorozata jobban tetszik az írónőnek, de volt ennél rosszabb könyve is. Elment.
Értékelés (Nem nőnek való) – mint krimi: 75% klasszikus angolszász krimi, Agatha Christie hagyományait követve. A karakterei jól mélyítettek, az ügyet is a személyiség és az indíték alapján oldja meg a főszereplő. Gyorsan pörgethető, rövid és párbeszédekkel teli fejezetei vannak. Stílusában nagyon angol. Szubjektíven: 60% egyszerűen nem szeretem, amikor a nyomozónak van egy megérzése, és arra alapozva megoldja az ügyet, minden bizonyíték nélkül. Érdekes volt, humora is volt, de ezt most hiteltelennek éreztem.
