Nyomozós, iskolai mészárlásos, memóriás, bosszúállós.
Amos Decker élete kétszer fordult ki a sarkából: az első alkalommal profi sportolóként ütközött, és olyan agysérülést szenvedett el, mely után többé képtelen volt felejteni. Karriert váltott, rendőr lett, és családot alapított. Másodszor egy munkanap végén arra ért haza, hogy minden szerettét lemészárolták a saját otthonukba. Majdnem Amos is öngyilkos lett. A tettes nem lett meg, Amos teljesen leépült. Elvesztette a házát, az állását, csövesként várta a halált. Másfél év kellett, hogy valamennyire összeszedje magát. Volt társa, Lancaster keresi fel azzal, hogy egy idegen vallomást tett, bevallotta Decker családjának kiirtását. Decker erre tér vissza, és miközben próbálja megfejteni, Leopold vallomása igaz-e, egy mészáros a helyi középiskolában rendez ámokfutást. Nincs semmilyen nyom. Amos beszáll, és elkezd összefüggéseket meglátni. Egy zseniális, de őrült elme őt hívja játékra, melynek része a mészárlás, a családja megölése, és még nem végzett a listájával.
David Baldacci szerencsére a magyar könyvpiacon is jó ideje jelen van. Az Európa Kiadó kezdte gondozni az életművét, az elején puha borítókkal és a filmesítések nyomán (kit lep meg, hogy az Államérdek jelent meg nálunk először, amiből Eastwood forgatott filmet?). Majd egy egységesebb dizájn és a kemény táblák kora jött el, sűrűbben kiadott kötetekkel. A polcon is jól mutatnak, és a Puller sorozatot is megszerettem.
Az Emlékek börtönében, ez a kötet egy új kezdetet jelent. Búcsúzunk az Európától, és a General Press vette át a szerző regényeit. Az Amos Decker sorozattal nyitnak – a regény olvasása után jó kezdetnek tudom minősíteni – és az új Puller regénnyel folytatják, ami meg ígéretes folytatás a regény olvasata nélkül is (bírom azt a sorozatot).
Talán bután hangzik, de kinek tiszta, Amos milyen rassz képviselője? Szeretem, hogy Baldacci nem veszik bele a leírásokba, a lényegre szorítkozik és pörög, de azért ezen közbe-közbe elgondolkoztam. A neve, Amos, hogy amerikai football játékos volt, valahogy feketének gondoltatja velem. De nem egyértelmű.
Igazából Amos Decker karakterében ez nem is lényeges, hanem az elméje, ahonnan a regény a címét is kapta. Baldacci olyan hőst ad nekünk, aki tökéletesen megfelel a zseni nyomozókról alkotott elméletemnek. A munkában ő a legjobb, de a magánéletében sok a probléma. Decker személyisége is érdekes, és a családja elvesztése olyan trauma, amelyet soha nem fog kiheverni, és tragikussá teszi az alakját.
Baldacci így teremt újabb amerikai hőst. Mert Decker felülemelkedik ezeken, helytáll és elkapja a rosszfiúkat. (Akiket jól árnyal ebben a kötetben, a Decker ellen harcoló elme van olyan zseniális, és olyan sebzett is, mint hősünké.) Szó szerint is, hiszen a Baldacci regényekben ugyannyi a tényleges akció is minimum, mint az elméleti munka.
Összetett a sztori, ütős a csavar, határozottan tetszett ez a sorozatnyitó-kötet!
Értékelés (Emlékek börtönében) – mint krimi: 95% de ahogy a szerzőtől megszokhattuk, az akció jelzőt is odatehetném a krimi mellé. Nyomoznak, következtetnek, bizonyítékot gyűjtenek, miközben az elkövetővel folyamatos a fogócska. Fordulatos, tempós, izgalmas regény, emlékezetes szereplőkkel. Szubjektíven: 90% Amos Decker beállhat az emlékezetes Baldacci hősök közé. Nekem kicsit a Teve Klub Oliverét idézi, és nagyon bírtam a zseni – sebzett ember összetételt. A krimi része is jó, az akció is, és bejön Baldacci lényegretörő, minimálisan leíró prózája.
