Kosztümös, nyomozós, emberkereskedelmes, társasági.

Bécs, 1899 szilvesztere. Miközben az egész város az új évezredet köszönti, Gustav von Karoly szerelmi bánattól szenved. Még jó barátja, a nyomozó Rudi sem tudja felvidítani. Mindkettejük meglepetésére szinte eléjük zuhan egy férfi: a Stephansdom építőmestere, aki a lezárt északi toronyból esett le. Öngyilkosság, vagy a férfit meggyilkolták? Rudi vezeti a nyomozást, de a halott szabadkőműves tagsága miatt a szintén páholytag Gustav is az ügyön dolgozik a páholy megbízásából. Hamarosan egy olyan összeesküvésre bukkan, melyben lánykereskedelem, illegális orvosi kísérletek és újabb holttestek kerülnek elő. Miközben az ügy szálait gombolyítja fel, szembe kell néznie zavaros családi helyzetével, és megpróbálja a törött szívét is kikúrálni.

A Monarchia Krimik második kötetét jelenti ez az epizód. Ugyanazok a főszereplők, minimális folytatása az előző részben történteknek, és egy újabb esemény, mely bűnügyi nyomozást igényel.

Ahogy a Szép halottak esetében is, ez a krimi elsősorban a történelmi korával, a korszak jellegzetes szereplőivel hívhatja fel magára a figyelmet. Mert nem az eseten van a hangsúly, még kevésbé a nyomozáson, hanem a szokásokon és gondolkozáson, ami a kor sajátja. Finoman megragadja azokat az irányzatokat, melyekből a világháborúk majd kinövik magukat. Árnyalja, milyen lehetett egy monarchia uralma alatt élni, ahol mindenki valamilyen véleménnyel van az uralkodóról és családjáról. Különösen jót mosolyogtam Gustav féltestvérén, aki Sissi egyik udvarhölgye volt, és még mindig a császárnétól tanultakat majmolja, és úgy alakítja az életét, hogy mindenben neki feleljen meg a halála után is.

Nem úgy krimi ez a történet, mint valamelyik tévés nyomozás. Itt is van bűneset, amit kinyomoznak, de Gustav módszerei messze eltérnek a megszokottól. Úgy is éreztem, hogy szerencséje volt, mert igazából mindig a megfelelő pletykát hallja, ami elvezeti ahhoz, aki a gyilkoshoz viszi még egy kicsit közelebb. Nincsenek nyomelemzések, nincsenek hagyományos értelemben vett kihallgatások, egyik új infó visz csak a másikhoz.

Akció se igazán van a regényben, a végső csata és üldözés is összecsapottnak hatott nekem. Mégse unalmas a könyv, mert az a társadalmi, arisztokrata hangulat és kapcsolatrendszer benne van, amit ma már csak elképzelni lehet.

A háttérben meglepően összetett különben a bűnügy, az érdekes is, előremutat történelmileg és a korszakot is jellemzi, csak nagyon semmilyen, ahogy Gustav minderre rájön.

A karakterek jellegzetesek, nem fejlődnek. Mindenki ugyanolyan a kötet elején, mint a végén. Eljátssza a maga szerepét, de semmi több.

Egyszer érdekes volt, de nem volt igazi élmény. Okosabb lehetett volna a krimi vonal!

Értékelés (Haláltánc harangszóra) – mint történelmi krimi: 55% a történelmet díszletnek használja, nem történelmi események a téma, de a korrajz hitelesnek hat, és betekintést nyújt a monarchia nemeseinek világába. Az életképek, a leírások hangsúlyosabbak, mint maga a bűnügy, ami szinte magától oldja meg magát. A karakterek is jellegzetesek. Szubjektíven: 40% nagyon hiányzott nekem a krimi. A sorozat első része is inkább a korszakra koncentrált, de abba volt valami fűszer. Ez sokkal szimplább, ha egyes részeiben érdekes is. Ahogy előremutat a történelmet tekintve, ahogy egy korszak gondolkodását és társadalmi normáit megfogja.