Nyomozós, piromán gyilkosos, művészetes, kincskeresős.

Marija a legutóbbi nyomozás után válságba került: biztos, hogy nyomozó akar lenni? Szentpétervárra, a nagyanyjához vonul vissza gondolkodni. Egy helyi újgazdaghoz betörnek, és ellopják a 16. századi holland csempéit, amit a kemencére vett. Marija szívességből elvállal egy kis nyomozást, és a gazdag megrendelő fizeti, hogy Belgiumba is követhesse a nyomokat. Közben Andrej fájóan hiányolja a lányt, de mondani nem meri neki. Így inkább elmerül a gyilkossági ügyeibe: egy holland turistát, majd egy antikvárium tulajdonost gyilkoltak meg. Mindkét esetben gyújtogatás is volt, ami egy hírhedt, de már börtöntűzben elhunyt piromán felé vezet. Andrej a szálakat követve rádöbben, hogy Marija is ugyanezen az ügyön dolgozik Belgiumba. A csempék egy kincshez vezetnek el, és valaki gyilkolni is hajlandó értük.

Darja Desombre sorozata ezzel a harmadik részéhez érkezett el. Még mindig jó krimit ír, és a sorozatok fontos szabályát is be tudja tartani: megtartja mindazt, ami népszerűvé tette a regényét és a szereplőit, de meg is újul, hogy ne csak önmagát ismételje.

Először talán nézzük, mi maradt változatlan.

1: a pörgős cselekmény. Desombre nem ír hosszas leírásokat, kilométer hosszú, sehova nem vezető párbeszédeket. Célirányosan, tempósan pörgeti az eseményeket. Fejezeteiben mindig történik valami döntő esemény – ez néhol egy új nyom felfedezése a nyomozók eszének köszönhetően, máshol akciódúsabb jelenet.

2: művészettörténet, kultúra történet is fontos szerepet kap a nyomozásban. Ezúttal a zsidók reneszánsz kori üldöztetése és annak következményeit ismerhetjük meg jobban a történelemből, miközben Marija elmerül a holland festészet és csempék rejtelmeiben is. Desombre jó abban, hogy informatív, ismeretterjesztő tud lenni, de érdekesen és izgalmasan. Nem szárazan tényeket közöl, hanem a nyomozás izgalmait beleviszi az ilyen leírásaiba is.

3: több elbeszélő használata. Pontosabban a mindentudó elbeszélő fejezetenként más emel a fókuszba. Marija, Andrej is megkapja a maga fejezeteit, miközben egy más szereplő (elkövető, áldozat, egy ideig homály fedi) is hangot kap némileg ritkábban. Érdekesebb, színesebb így a történet, és a két szál közelítése jó játék.

4: emlékezetes szereplők. Marija és Andrej alapvetően a már megszokott karakterek, akiket én már az első kalandjuknál megkedveltem. Ugyan más élethelyzetben vannak, így a karakterük tud fejlődni is, de a mélyebb jellemzőik változatlanok. Szimpatikusak, rendesek, de nem hibátlanok. A bűnözői oldal némileg színesebb, de hát a mesteri bűnöző elme kifejezetten jó terep az íróknak. Desombre tett a történetbe csavart is, és okosan lep meg azzal, hogy ki és mit, miért tett. A piromán karakter különösen jól lett felvezetve, ahogy Andrej nyomozása megvilágítja a férfit és egy pszichopata születését végigköveti.

És amiben újat tudott hozni a regény: szétszedi a szerelmespárként is működő párost. Fizikailag, de ügyben is másfelé mozognak. Így mindketten magukban is kell, hogy rendezzék az érzelmeiket, és egy teljesen más dinamikát kaphatott a regény. Ugyan én szeretem ezt a párost együtt, így volt egy kis hiányérzetem, de annál jobb volt a végén az újratalálkozás.

Nem ez volt a kedvenc részem a sorozatból, de szerettem. Korrekt krimi, ami tanít is valamit.

A flamand csempék titka - Mint krimi: 90% érdekes, pörgős, eredeti karakterekkel és kicsit ismeretterjesztő is.

Szubjektíven: 80% művészettörténet és krimi – tetszett. Szereplők különválasztása – nem.