Angyalos, keresős, változós.

Raziel utolsó emléke, hogy veszekszik Mihály arkangyallal. Nem tetszett neki, hogy Mihály legszívesebben kitörölné az embereket a teremtésből. Most női testben, emberként találja magát a Földön, és az utóbbi 200 évről nincsenek emlékei. Egy Kendra nevű lány fogadja be, és Raziel megpróbál túlélni. Mire megszokná a testét és az emberi létet, Uriel keresi fel és bízza meg egy feladattal: a Tudás Könyve az emberekhez került, vissza kell szerezni! Mielőtt az abban leírtaknak hála Mihály elszabadít egy vírust, ami végez az emberiséggel. Ha sikeres lesz, visszakapja a szárnyait. De egyedül nem boldogul, így kényszerű szövetségbe tömörül egy Belader nevű démonnal. Míg együtt nyomoznak a könyv után, Raziel kénytelen azzal is szembenézni, hogy nagyon is emberi érzelmeket kezd táplálni a démon iránt.

Lana Millan azon női szerzők közé tartozik, akik könnyed, szórakoztató női regényeket írnak. Közel áll ahhoz, amit strandkönyvnek becézünk, annál talán egy fokkal humorosabb a stílusa, és kevésbé romantikus. De nagyon közel van hozzá – az előző regénye is, de a Raziel is ilyen majdnem strandkönyv.

A történet magvát nehéz kifejteni. Egyszerűen nincs benne olyan mélység, amely tanulságul szolgálhatna. Raziel nem tanul az emberektől, de angyalnak is elég béna embertestbe zárva. Nincs jó és rosszról igazi mondandó. Amit ki tudtam belőle szedni, hogy az emberiség az utóbbi 200 évben rohamléptekben fejlődik. A regény szemlélete ezzel pozitív, a technikai haladástól nála többé vált az emberiség. A hit helyét átveszi a tudomány. De ennek semmilyen vetületét nem bontja ki a szerző, legfeljebb humorizálásra használja.

Amivel eljutottunk oda, hogy kár is az okos mondandót keresni a történetben. Csak szórakoztatni akar, és nem többé tenni az olvasót. Vissza is kanyarodtunk oda, miért lehet akár strandkönyvként is felfogni.

A cselekmény, a karakterek, de az egész regény is erre van kihegyezve. Az eseményeket látszólag pörgeti a szerző, történnek dolgok, de sajnos az események igazából nem haladnak. Éppen csak előbbre tartanak a kötet végén a szereplők, mint az elején. Érzem is, hogy minimum trilógiának van szánva, de már most alig van cselekmény, ami ezt indokolná.

A szereplők nagyon tipikusak, szinte papírmasé figurák. Az emberi mellékszereplők maximum két vonással jellemzettek, de az angyalok se jártak jobban. A főszereplők ennél egy kicsivel árnyaltabbak, de csak azért, mert Millan szerelmi szálat kezd el komponálni, amihez a démonnak jobbá kell válnia.

A szerelmi szál különben is a negatívumok listájára került nálam. Egyrészt, ez a legnagyobb klisé. Másrészt, nem indokolt. Egyik szereplő esetében se tudnám megmondani, mi tetszett meg neki a másikban. Csak kellett a vonzalom, hogy legyen szerelmi szál.

A regény humoros, mindenbe bele van nyomva egy kis nevettetés. Szituációk, vagy beszólások, de valaminek lennie kell minden oldalon. A nagy akarásnak erőlködés is a vége, nagyon erőltetett! Itt áll, hogy a kevesebb több lett volna.

A mitikus ötleteit inkább nem is minősítem, elég kidolgozatlan ilyen téren a kötet.

Ha nem is fájt olvasni, majdnem. Nem az én humorom, és hiányzott egy jobb cselekménysor.

Raziel - Mint humoros: 50% könnyed, szórakoztató, de a cselekmény lassan halad. Klisés karakterek.

Szubjektíven: 40% a humora helyenként tetszett, de leginkább erőltetettnek éreztem.