Fülszöveg: 

– Miben segíthetünk, Alex?
– Ok…. Huh. Mondom, csak elkezdeni nehéz. Kikészít a suli, meg hogy az apám folyton a nyakamban liheg. Otthon elég gáz a szitu, csajom meg persze hogy nincs, akihez átmehetnék. De ha ez még nem lenne elég, letöltötte magát egy elpusztíthatatlan app a telefonomra, ami azt állítja, hogy én lettem Hádész, az alvilág ura. Tiszta őrület, de már kezdek hinni neki. Az a legdurvább, hogy azóta olyan alakokat látok, akik nem is léteznek. Mégis jobban megértenek, mint bárki a suliból. Állítólag élet és halál ura lettem, de én csak azt érzem, hogy egyszerre két világ súlya nehezedik rám. Gondolom zártosztály…
– Nyugodjon meg, Alex! Javasoljuk, foglaljon mielőbbi időpontot a Psziché Lélekközpontba, szakképzett pszichológusaink közel 3000 év tapasztalattal állnak rendelkezésére.

Szerintem: 

Hol is kell letölteni hozzá az ajándék novellát? Mert az is KELL nekem! Annyi minden benne van ebben a regényben, amit imádok, hogy igazából nem meglepetés, hogy ennyire rákattantam. Még akkor is, ha mellé tudom tenni, mi honnan ismerős.

Eleve, mitológia átdolgozás. Ki van találva benne egy rendszer, hogy

halandók kapnak 400 évre isteni hatalmat és feladatokat. Hádész munkakörét éppen most kapja meg egy érettségi előtt álló, komoly és családi problémáktól szenvedő 18 éves, Alex. Megjegyzem, ha Hádész személyéhez is hasonlítani kell, ez a családi apa-gond is közös. Hádészt felfalta kisgyermekként az apja, Alex meg egy részeges asszony- és gyerekverő mellett nőtt fel, aki a fia videótékás keresetét is elitta. Az Alvilág felépítése, Hádész képességei, a mellé tett mitológiai alakok – nagyon sok minden, és ötletesen épül a görög mítoszokra. Ami meg az egyik gyengém, a Percy Jackson-sorozat is a kedvenceim között van.
Azt ugyan nem értem, abban mi a rendszer, ki a tényleg halhatatlan, és kinek az isteni hatalma öröklődik és kapják halandók. Mert pl. a Dioszkuroszok önmaguk maradtak, ahogy Nüx és a szörnyek, mint Médea és Medúza is. Vagy csak a főistenek vannak ilyen cserélős rendszerben? Mindegy, a szórakozásom szempontjából mindegy, csak keresem a kákán a csomót.

Erről jut eszembe – ízléssel van válogatva, melyik történetet szedik elő. Ebben is szépen benne van, hogy a görög istenek kegyetlen és kíméletlen banda voltak. A büntetések, ahogy az emberekkel és lényekkel bántak. Még ki is van mondva, hogy mennyire rossz berögződés, hogy a szépséggel társítjuk a jóságot. Alex itt jó leckét kap abból, hogy gyakran a külső nem jelent semmit. A csontváz dodó, Kerberosz, Medúza lesznek pl. a segítők és kedvesek, míg mondjuk Árész hollókkal akarta felzabáltatni őt is, a spártaiakat meg a saját sárkány gyermekeit is, csakhogy Alexnek keresztbe tegyen. De, korhatárosak maradnak a történetek. Azt elmesélik részleteiben, Arakhné hogyan lett, ami. Medúza kapcsán azonban nem lett felemlegetve, hogy ő önhibáján kívül lett szörny. A tematikába menne, ő is istenek áldozata. Csak a korhatáros részbe nem nagyon férne bele, hogy megerőszakolják, és még őt büntetik meg érte azzal, hogy a hajából kígyók lesznek és kővé válik, akire rátekint.
A lényeg, ízléssel, ötlettel és tartammal használja a görög mitológiát.

A kettes, hogy nekem nagyon bejön ez a játékba oltott fejlődés. Nagyon rákattantam a Solo Levelingre is, de korábban ott volt az Erebos is. Az úgymond játék-könyvek és filmek közel állnak hozzám, és itt mindig érdeklődve vártam, mit fejleszt Alex képességein az app, milyen üzeneteket küld, stb. Ő azért nem halad olyan tempóban, mint a Solo Leveling hőse, de így is teljesen kerek és működik. Vagyis, ez is abszolút tetszett.

Az írónő humora és a betett popkultúra utalások nekem is megvannak, a regény alapján hasonló is az ízlésünk. Amiket Alex olvas, pl. a Horrorstör – ez az a regény, amelyben az IKEA bútorai horrorestet tartanak – a regény nem nevezi meg, de ráismerni, én is bírtam. Vagy, a Kansas-dal és vele a Supernatural-utalás és kedvencelés. Én is a Winchester-srácok fanja voltam és a pokolkutyás utalás is megvolt. Vagy, amikor sereget idéznek meg és Leonidász és a spártai 300-ak kerülnek megidézésre. Alexnek beugrik a 300 című film, nekem is. A szerző ötletességét mutatja rajtuk túl, hogy érkeznek velük a sárkányok és a sárkányfog vetemény, ami viszont az Iaszón történetéből lehet ismerős. A lényeg, nagyon otthonos és szeretett számomra a regény világa. Még abban is, hogy pl. kiket idéznek meg, amikor a könyvtárba szellemet kell győzködni – Tolkien és Szabó Magda.

Kalandos és humoros egyszerre a kötet, ami jól össze tudja hozni a humort és a veszélyes helyzeteket. Nem akarom az egész regényt beidézni, de eszméletlen, mik elő nem fordulnak benne. A vízipark, a támadó raklap ásványvíz, a Drakula-kastély és a népi énekesek… Végig izgalmas, ötletes, meglepő és egyszerűen jó volt olvasni.

Hadd nézzem, dícsértem-e mindent, amit akartam. Jó a sztori, tele van jó ötlettel és sok olyan elemet használ Solo Levelingtől Tolkienen át görög mitológiáig, amit szeretek. Humoros, de dráma és feszült is tud lenni.

A szerethető szereplők, ez még visszavan. Személyiséget kapnak, és fel van építve, honnan hova tartanak. Sokuknak vannak rejtett fájdalmaik, amiket egyeseknek már volt ideje feldolgozni, mások meg azon vannak. Pl. Alex rengeteg jó tulajdonsággal bír, és gyötrelmes, hogy mit tett vele az apja, ez milyen nyomokat hagyott benne és miket kell tennie, hogy mentse magát. Azt hiszem, a traumából felépülés és továbblépés a gyengém, mert a másik ilyen kedvencem Kerberosz. Aki megszökik, amikor az előző Hádész romlott hússal akarta etetni, akivel kutyául bántak az előző gazdik, de Alexnek kész bizalmat szavazni, visszatér és ott van Ekhidné üzenete – Ne kelljen megint csalódnia! Ok, amúgy is a kutyák a gyengéim és a hűségük… jó, nem kezdem el. A kutya az ember legjobb barátja és pont.

Visszatérve az első mondatomra, most megyek ajándék novellát beszerezni. Annyira szerettem ebben a világban időzni, hogy örömmel megyek Halloweenre is velük, de én egy újabb regényre is vevő lennék…

Idézet: 

– Azt tettük, ami a legjobb neked és az Alvilágnak. Ha lett volna más lehetőség… – kezdte a lány.
– Mindig van más lehetőség.
– Persze, a mesében. A való életben legtöbbször a rossz és a még rosszabb közül tudsz választani.

– Á, a jó öreg kaszás! – Thanatosznak kellemes, lágy hangja volt. – Komolyan miszlikbe akarod aprítani a főnökömet? Tudod, hogy ezt nem hagyhatom.
– Románia az én területem – a kaszás hangja továbbra is kútmély volt, de ingerültség vegyült bele.
– A terület igen, de a mi világunkhoz tartozó lényeket csak nekem van jogom elragadni. Megint csak félig figyeltél oda a továbbképzésen?
– Te meg elhagytad valahol az egyenruhádat.
– Én legalább nem nézek ki úgy, mintha egy ZS kategóriás horrorfilm stábjában dolgoznék. Csuklya? Most komolyan? És egy kasza? Mi ez, mezőgazdasági horror?
– Te meg úgy nézel ki, mint egy esélyegyenlőségi hivatalnok.
– Ez most sértés volt? – Thanatosz tűnődve lepillantott az ágyékkötőjére. – Én nem látom a problémát.
– Pedig majdnem kilátszik.

Van egyáltalán Sátán a görög mitológiában?
Ja, tényleg.
Én vagyok az.

Tényleg az hiszed, hogy az istenek megengedik, hogy kijavítsd a mítoszokat? Még ha meg is tennék, az emberek nem fogadnák el az új, igaz változatot, mert ők abban akarnak hinni, hogy aki szörnyetegnek néz ki, az belülről is az, és aki szépnek született és fényesen mosolyog rájuk, abban megbízhatnak. Nem az igazságot akarják, hanem a könnyű és kényelmes megoldást.

– Pszichopátia egy kicsit elragadtatta magát. – A mellette álló csuklyás az égre emelte a tekintetét. – Ki akarta vágni a szívedet. Még saját szikét is hozott.
– Mindig van nálam.
– Kifényezted.