Szerelmes, zenés, hírnévvel megküzdős.

Liberty csendesen él vidéki magányában: szülei halála óta elmagányosodott, dolgozni is tud otthonról: borítókat tervez. Egy reggel a kertben egy részeg, undorító alakra bukkan, aki letarolta a motorjával a kerítését. Elég bunkó a viselkedése is, de nincs szíve a sorsára hagyni. Ágyba dugja, megreggelizteti. Lesz is döbbenet, amikor az új szomszéd már a saját házából megborotválkozva, tisztán kerül elő: istenien helyes, és olyan pillantásokat vet a lányra, hogy szinte lángra kap a levegő is. Killian roppant élvezi, hogy csinos szomszédjának fogalma sincs, ki ő. A Kill John gitárosaként és énekeseként a srác 7 éve világsztár, minden nő a lába elé veti magát. Kivéve Liberty, aki egyre jobban megtetszik neki. Amikor kiderül, hogy a zene is közös szenvedélyük, már csak az a kérdés, a lány vele tart-e a világába.

Annyira tipikus new adult regény, hogy mintapéldányként is mutogathatnám! Csak azért nem teszem ezt, mert vannak olyanok, amelyek sokkal jobban keverik az arányokat. Amelyekben nem csak a szerelmen van a hangsúly, mint ebben a történetben.

Mert hiába is szépítem, az Idol alig több egy nyálregénynél. Fejből fújjuk már, de azért a recept újra: a szereplők találkoznak, a kezdeti ellenszenvet hamar legyűri a kettejük közti vonzalom és szexuális feszültség. Egymásra találnak, boldogok együtt, de egy félreértés miatt minden veszni látszik. Ekkor az egyikük tesz egy nagy, romantikus gesztust, amire a másik megbocsát és boldogabbak lesznek, mint valaha. Új elemként hozzátenném, mert nem minden sztori tartozéka, de majdnem mindé egy utóhang. Pl. pár évvel később. Ilyenkor történik meg az eljegyzés, vagy esküvő, vagy első gyerek, vagy már boldog családként mutatják őket gyerekekkel együtt. Különben ez az elem itt is megvan, de nem mondom meg, melyik változattal! Igazából nem is számít, jó nagy a happy end, ez a lényeg.

A new adult azzal tud több lenni a nyálregényeknél, hogy kötelező jelleggel egy drámát is magába kell, hogy foglaljon. Ez lehet a szereplők tragikus múltja, egy őket ért bántalmazás, vagy valami hasonló. Callihan is használ egy ilyen elemet, szereplőként: Liberty gyászolja még mindig a családját. Killian meg szenved a hírnév árnyoldalaitól. Azt kell mondanom, egyik miatt se rágtam le a körmöm. Ráadásnak Liberty lámpalázával, amit aztán Killian segít neki legyőzni és beviszi a sztárok világába… annyira mondvacsinált módon van az összes megírva, hogy valósággal fájtak.

Túlírtnak is érzem, a cselekmény szinte semmi, mégis több száz oldalas a regény. Azok a részek, amelyek túlmutatnának a romantikán, meg ki vannak spórolva. Ott van Liberty karrierje, ahogy feltörekvő popsztár lesz. És mit látunk belőle? Hogy mivel a srácok turnéznak, a lány a saját dolgaival foglalkozva nem tud velük tartani, hiányoznak egymásnak. Most komolyan? Semmi dalszerzés, PR, akármi? De Killian hiányába majd belehal?

Olvasni mondjuk könnyű, gyorsan darálhatóak a fejezetek, de semmi extra nincs benne. Ha egy másik, teljesen átlag new adult regény mellé teszem, nincs olyan stíluselem benne, ami miatt felismerném a szerzőt.

Arról nem is beszélve, mennyire jellegtelen az összes mellékszereplő.

Mivel a zenekarnak még 4 szingli szexi srác a tagja, sajnos, biztos a folytatás.

Idol - Mint new adult: 60% elsősorban szerelmes, tipikus szereplőkkel, minimálisan drámáznak.

Szubjektíven: 35% a dráma erőltetett, a történet klisés, tipikusan illik a nyálregény sémába.