Fülszöveg: 

REID ​ALEXANDER igazi híresség, az élete nyitott könyv. Minden kapcsolatát, minden egyes hibás döntését vadidegenek elemezgetik. A legutóbbi bakijával sikerült totálkárosra törnie a kocsiját, tönkretett egy házat, és még kórházba is került. A PR-csapata mindent bedob, hogy valahogy mentsék az imidzsét, de egy dolog biztos: ebből a kutyaszorítóból csak úgy szabadulhat, ha megdolgozik érte.

Dori Cantrell igazi emberbarát, tökéletes ellentéte mindennek, amit Reid képvisel. Amikor Reid a vádalku miatt az ő felügyelete alá kerül a közösségi szolgálaton, a lányt kicsit sem hatja meg a fiú hírneve és a közelsége, így hamarosan Reid egyetlen vágya lesz, hogy lerántsa a magas lóról, és bebizonyítsa, hogy ő is csak ember.

Miközben számolják a napokat a közösségi szolgálat végéig, Dori minden erejével küzd Reid ördögi vonzereje ellen, Reid pedig kénytelen szembenézni azzal, mi mindent vesztegetett el a benne rejlő lehetőségekből. Csakhogy Dorinak is megvan a maga titka, amit mélyen elzárt egy végzetes éjszakáig, amitől fenekestül felfordul az egész világa. Végül minden reményük az őszinte kapcsolatra és a megváltásra egyetlen döntés függvénye lesz: hogy képesek-e valóban bízni egymásban.

Szerintem: 

Ez az a trope, amit már annyira unok, hogy kb. az egész könyvet átmorogtam magamban. A filmsztár és az átlaglány románca, megspékelve azzal, hogy

Reid Dori kedvéért lesz majd jófiú. Persze. Mindent eldob és megváltozik egy lány miatt.

De már az alaphelyzet is. Mondanám, hogy ezt a filmet már láttam. Adott a sztár, aki részegen kárt okoz, ezért önkéntes munkára kell mennie. Ott aztán beleszeret a szép, hétköznapi lányba, akiért változtat az életén. Annyi a különbség, hogy Webber happy endben utazik: abban a filmben nem volt happy end. A lányról ugyanis kiderült, hogy halálos beteg és tényleg addig éltek csak boldogan, amíg meg nem halt, ami gyorsan bekövetkezett. Itt viszont Reid megkapja a lányt és eldönti azt is, hogy helyrehozza az évekkel korábban hozott döntését. Vagyis, a Brooke-tól született fiát nem hagyja többé figyelmen kívül.

Annak kellett volna elvinnie, hogy a két fiatal miképpen marja egymást flörtölve, de ezt akkor tudtam élvezni, ha különben szeretem a szereplőket. A helyzet viszont az, hogy egyiküket se kedveltem meg. Dori ugyan határozott, jólelkű, de olyan idegesítő is mellette. Érzelmi téren bizonytalan, tele van megfelelési kényszerrel és a végére még az is kiderül, hogy egy titokban elvégzett, 15 éves korában megesett abortusz miatt rossz embernek tartja magát. Kérdem én, mi lett volna az alternatíva? Senkinek nem lenne jobb, ha kamaszanya lesz úgy, hogy az apa képben sincs és ő is gyerek még.
Reid esetében pedig túl nagy a fordulat. Bár, még mindig inkább róla olvastam szívesebben. Vele nem kapunk zsákbamacskát, tudjuk mi fáj neki, a lehetőségei és a fájdalmai hogyan formálták ilyenné. Bár én nem hiszem el, hogy Dori miatt kellene így megváltoznia, és reálisan nem is gondolnám, hogy annak a kapcsolatnak van bármiféle jövője, az legalább ki van kerekítve.
Talán úgy fognám meg, hogy Reid jobb lesz a történet végére, mint az elején. Dorit meg egyre jobban leírtam magamban, de ezek az önkínzó hősnők mindig is az agyamra mentek.

Lenne késztetésem arra is, hogy rühelljem a kötetben és igazából az egész sorozatban, hogy milyen témát visz végig. Mert nem mostanában olvastam az előző kettőt, de határozottan emlékszem rá, hogy az átívelő téma a tini szülőké. Az előző főszereplő fiúnak is kamaszként lett gyereke, csak ők megtartották. Itt pedig azt látjuk, hogy Dori abortuszra ment, Reid meg hagyta, hogy Brooke maga döntsön és örökbe adja a kicsit. Azt túlzásnak érzem, hogy egy sorozat összetartozó szereplőinek ugyanazon élethelyzetben és konfliktuson kelljen átrágni magukat.

Cselekmény nem sok van benne különben, lelki gyötrődés annál több. Váltott szemszög, és nem csak Dori lelki szemetesét, de Reid lelki világát is agyon-vissza magyarázza Webber. Kamszregény, az ezzel jár, de még így is sokalltam.

Lehetnék kedvesebb és kereshetnék pozitív dolgokat is a kötetben, de a helyzet az, hogy idegenkedtem a történettől, az alap-klisétől, a szereplőktől is. Ez most nagyon nem esett jól nekem, szenvedtem is, amíg a végére értem.