Nyomozós, összeesküvős, családi, milliomos vállalatos.

Carmine Delmonico a gyilkossági osztály vezetője, egyben szenvedélyes nyomozó, aki nem nyugszik, amíg van megoldatlan rejtély. Az a nap olyan, amilyennek nem szabadna lennie. Egy kisvárosban hogyan történhet 12 gyilkosság egyszerre? Látszólag nincs közöttük összefüggés, de Carmine ösztöne mást súg. Itt bizony egy elme talált ki egy tökéletes bűntényt, de a 12-ből ki lehetett az igazi célpont? Volt köztük milliárdos, egyszerű utcalány, egy családanya és egyetemista fiatalember is. Ahogy sorra ismeri meg az áldozatok történeteit, egy egyre hihetetlenebb történet kezd kibontakozni, amiben zsarolás és kémkedés is szerepet kap. Közben Carmine otthonában is marad megoldandó feladat: fél éves kisfiának végre nevet kellene adnia, és lánya mostohaapjának összeomlását is kezelni kellene.

Mindig örvendetes, amikor egy sorozat új része jobb, mint az előző. Itt pedig ez a helyzet alakult ki: a Túl sok a gyilkosság egy ötletes krimi lett, ami kifejezetten jól szórakoztatott!

Talán azért is, mert, ahogy a cím megsúgja, jó pár eset van, ami megoldásra vár. Nincs idő merengeni és töltelék fejezeteket beleerőszakolni a cselekménybe, mert így is sok mindennek kell belekerülnie. Meg kell ismertetnie 11 családot,11 helyzetet, amiből gyilkosság lett. Ugyan McCullough rangsorol, és nem egyforma súlyúak a nyomozások, de jó érzékkel mindig kapunk egy-egy új darabkát az összképhez, miközben egy-egy áldozatot jobban megismerünk.

Sikerül elérnie, hogy emlékezzem a különféle emberekre. Az előző regénybe belevesztem, a kórházban ki kicsoda. Itt simán követtem, melyik áldozat melyik és milyen körülmények között érte a vég. Lekötött végig, és nagyon bírtam, ahogy egy-egy esetre megoldást talált, és azt beillesztette a nagyobb képbe.

Ami teljesen új szintre vitte a regényt. A laza krimi feszültebb kémtörténetté kezdett válni, de szerencsére eléggé krimi maradt, hogy lekössön. (És ne szálljon nagyon el a hitelestől.)

Jó a történetben, hogy Carmine magánemberként is jelen van benne, és bírom a családját. Desdemona anyaként sokkal szimpatikusabb, jól állt nekik a család Sophiával kiegészülve. Most az is jól esett, hogy Carmine magánemberként boldog és jól van. A skandináv krimiknek köszönhetően annyira divatba jöttek a zseniális, de különben sebzett és boldogtalan nyomozók, hogy az életével elégedett Carmine nagyon kilóg a sorból, de ez most jó.

Mások az arányok is, mint az előző kötetben. Ott sokkal több volt a lassú rész, leírás, félrevezető karakter. Itt pörögnek az események, sokkal jobban eltalálta a karakterábrázolás és leírások arányát az igényeimhez mérten.

Olvasmányos, gyorsan pörgethető kötet, ami most szórakoztat, irodalmi mélységet szerencsére nem próbál beletenni a szerző. Így mélyebb tartalma sincs, de nem is hiányzott belőle.

Sok hatást kevert benne össze az írónő: volt szinte horror medvecsapdával, egy kis humor, vérfagyasztó üldözés úszással és babával… ez is tetszett benne. Sokféle.

Még egy része ki van adva magyarul, nagyon remélem, hogy az is ezen az úton halad tovább, akkor minden bizonnyal tetszeni fog!

Túl sok a gyilkosság - Mint krimi: 90% mozgalmas, fordulatos regény, amibe a bűnügy mellett a nyomozó is fontos.

Szubjektíven: 95% pörgős, jól kitalált ügyekkel, bírtam a szereplők motivációit és a kirakóst.