Fülszöveg: 

Képzeletbeli ​falu Mexikóban. Egy csapat gyerek az öntözőcsatorna zavaros vizében oszladozó, felpuffadt holttestre bukkan, amelyről kiderül, hogy a boszorkány hírében álló füvesasszonyé, aki az 1978-as hurrikán idején elhunyt anyjától örökölte a tudományát, és akihez a falubeliek gyakran fordultak segítségért ügyes-bajos dolgaikban. Meggyilkolták. A gyanú két fiúra terelődik, akiket néhány nappal azelőtt egy szomszéd a boszorkány házánál látott egy magatehetetlen testet cipelni. A bűntényben érintett szereplők mesélik el a történetüket szívszorítóan nyers, megejtő erővel.

Szerintem: 

Ez annyira nem hagyományos krimi volt, hogy

nem is nagyon tudom, mennyire szabad annak nevezni. Van egy nagyon erős, modern oldala, ami nekem már a szépirodalom felé közelíti.

A történet alapja maga, krimis: van egy mexikói kisváros, nagyon vidék, ahol egy nőt megölnek. A holtteste a folyóba kerül, ahol gyerekek találnak rá játék közben. Ki tette és miért?

A szerkezet innentől tér el attól, mint amit megszokhattunk. Nem lineárisan mondja el a nyomozás történetét, nem is kell nyomozni. Fogja a történet szereplőit, és az ő történetüket ömleszti ránk. Kicsit olyanok, mint egy-egy nagy monológ, amely az adott szereplő szemszögéből mondja el a történetét. Nem csak a bűnüggyel kapcsolatban, hanem az életét, hogy került ebbe a helyzetbe.

Már a nyitány a Banyáé, ahogy itt nevezték. Így a bűnügy kezdettől ismert – hogy a környék gazdag emberének szeretőjét hogyan akarta kisemmizni annak családja, miképpen maradt mégis a házban, lett boszorkányként hírneve, majd egy lánya is, aki folytatta a szakmát. A Banya, akiről mesék terjengtek: a szabados életviteléről, a rejtegetett vagyonáról.
Majd jönnek sorra a történetek: a lányé, aki feljelentette a gyilkost. A két gyilkosé, vagyis két környékbeli drogosé, elvesztegetett lehetőségek sorával maguk mögött. Az utolsó ügyfélé, aki egyben az egyik gyilkos szeretője is volt. Mind egy-egy külön életrajz, amelyeket a Banya személye és meggyilkolása köt össze.
Ha szerkezetet kellene rajzolnom, akkor olyan, mint egy vastag folyó, ami szétválik sok kis párhuzamos, külön érre, amelyek majd saját farkába harapó kígyóként visszatérnek a kezdetekhez, az egy folyóhoz. Így a sok történet mond el egyet, a lehető legtöbb színnel.

Amitől viszont több, hogy az egyes szereplők túlnőnek magukon, egy egész társadalmat és egy tragédiákkal teli világot mutatnak be. Mélyszegénység, erőszak, drogok, nemi visszaélések. Elég nehéz lenne olyan bűnt találni, amit ebben nem követtek el. A borzalmas meg, hogy ezek a mindennapi élet részei, a megszokott történetek. Ahogy a babona beleeszi magukat a fejükbe, és egyszerre függenek és gyűlölnek. A Banya, majd a Lány is a falubeliek életének része, segítenek rajtuk – mégis megvetik őket, pletykálnak róluk, miközben kellenek nekik és kihasználják őket. A fiúgyerek mindig a lány elé kerül: akkor is, ha a lány dolgozik, segít, míg a fiú csak bajt kever, elveri a pénzt és megveti őket, míg szembe hízeleg. A nevelés eszköze a verés és a megalázás több téren. A lányokat korán megrontják, és vagy szülik egyik gyereket a másik után más-más férfinak, hátha egy majd velük marad, vagy szajhának állnak. A nevelőapa megerőszakolja a kiskamasz nevelt gyerekét, de úgy rendezve, hogy még a gyerek hiszi bűnösnek magát. A homofób meleg egyszerre verne agyon és lopna meg minden sorstársat, míg a legjobb barátját a saját szexuális játékszerének akarja. Még tudnám ragozni, itt minden élet és történet tele van tragédiával, erőszakkal, visszaéléssel.
Ha ez alapján képzelem el a vidéki Mexikót, akkor nem csodálkozom, hogy annyian mennek illegálisan az Államokba.

Kissé szenvedtem azzal, hogy nem volt benne szimpatikus szereplő. Áldozatok és elkövetők gyűjteménye, és mindenkire igaz, hogy szerencsétlen. Tele vannak konfliktusokkal, problémákkal. Ezek egy része a helyzetükből fakad, az országból, amely veszni hagyja őket és pusztulni, de akkor is borzalmasak.
Nem is tudom eldönteni, ki a legrosszabb.
Ugyanakkor meg van valami történetbe ragasztó is – hiába tudtam undorodni a szereplőktől, érdekelt mi lesz velük. Mint egy katasztrófa – tudod, hogy nem lesz jó vége, de azért csak bámulod.

Sűrű a nyelvezete is. A szereplőkre szabott, kifejező és mélysége van. Itt a más nyelvi regisztereknek is van értelme, pl. a káromkodás sem öncélú. Nem véletlenül használok annyi vízzel kapcsolatos jelzőt, a szövegre is lehet. Ez a kötet áramlik, körbe sodor és a mélybe ránt.

Szokatlan, más, mint amit általában olvasok, de most ezt is értékeltem benne. Jó értelemben tudta tágítani a horizontom.