Merényletes, politikai, tárgyalós.

Hitler vezette Harmadik Birodalom egyesült Ausztriával, és Prága felé is ki van adva az ultimátum. A világ a háború szélére sodródott, amit az angol politika nagyon el akar kerülni. Chamberlain és kabinetje minden eszközzel a békére törekszik, tárgyalnának, és az olaszok bevonására is hajlandóak. Közben a német vezetésen belül alakul egy kis csoport, akik meg szeretnék buktatni a kancellárt. Ha a megfelelő körülmények felállnak, a teljes hadsereget maguk mellé tudnák állítani. Próbálnak az angolok felé jelezni, de ennél direktebbnek kell lenniük. Hartmann egyetemi barátja, Legat az angol politikában dolgozik. Őt vonják be, hogy a müncheni tárgyalások sikertelenségével biztosítsák a puccshoz szükséges körülményeket. Vajon sikerrel járnak, vagy a figyelmeztetés hiábavaló?

Robert Harris nem elsőkönyves szerző nálunk sem – ahogy most belenéztem az életművébe, rádöbbentem, hogy elég sok mindent olvastam tőle. A Pompeji volt a kedvenc, a Szellemíró, ami nagyon nem jött be. Az Enigma érdekes volt. De a szerző jó, a München is tetszett, úgyhogy most beszerzem a Ciceró trilógiát is tőle.

De egyelőre maradjunk a Münchennél! Aminek a megjelenése még jókor is van időzítve. Akit érdekelt, már megnézhette A legsötétebb órát, vagy elolvashatta a könyvet. A München tökéletesen passzol hozzá, kiegészíti azt a történetet, csak sokkal olvasmányosabban! A legsötétebb órában ostorozzák azt a béke-politikát, ami Chamberlain kormányát jellemezte. Itt olvasható, miért! Mi volt ez a politika, hogyan hitette el Hitler a terveit a világgal.

Harris eléri, hogy izguljunk a cselekményen, noha mindenki tisztában van azzal, hogyan alakult a történelem, hova vezette Hitler Németországot. Mégis, szinte a végéig fenn tudja tartani a feszültséget, hogy sikerül-e a merénylők terve.

Kémes, de még olvasmányosan, ahogy felépül a szervezet és szervezkednek a politika sötétebb oldalán. Nem egy klasszikus kémregény, de így sokkal jobb is. Nekem a politikai hangulat tetszett benne, ahogy élővé teszi azt a korszellemet, ami akkor a levegőben lehetett. Mert ma már nehéz megérteni, hogy engedhették, hogy Hitler így erőre kapjon, és mondhatni, az orránál vezette a Nyugatot. Ez a regény kicsit bevisz a kulisszák mögé, hogy mi volt a politikai döntések mögött.

Ad nekünk két emlékezetes karaktert is. Jó, inkább egyet. Legat szerepe kevesebb, sajnos, nem tudott jelentős lenni. De az embert jól bemutatja, karaktert ad a figurának a szerző. Paul von Hartmann a sokkal izgalmasabb és jelentősebb figura, a német szervezkedő. Szerettem, hogy Harris nem egy hőst fest le nekünk (mint a Tom Cruise film anno a maga Hitler elleni lázadó németjét), hanem egy embert, aki esendő, hibázik, de igyekszik helyesen cselekedni. Talán ezért is volt fájdalmas, hogy egy utalásból meg lehet tudni, mi lett Hartmann sorsa. Mondjuk úgy, nem ért szegény jó véget. Bár lehet, hogy ő nem értene egyet. Mert neki volt egy ügye, amiért érdemes volt meghalni is.

És ezért jó még ez a regény: mert olvasmányos, történelmileg is ad az olvasójának, miközben szórakoztat és elvek vannak benne, amelyek ma is fontosak. Hány ember mondhatja ma el magáról, hogy van egy ügye, amiért érdemes meghalni is?

München - Mint történelmi: 85% jó karakterek, feszültséggel teli történet a végeredmény ismeretében is.

Szubjektíven: 75% életre kelti a történelmet, és nagyon illik A legsötétebb óra elé. Tetszett!