Fülszöveg: 

A második világháború végén a varrónőből lett egykori kém, Sira Quiroga babát vár, és végre békés életet él brit diplomata férjével, Marcusszal. A sorsnak azonban más tervei vannak vele, és a nyugalom átmenetinek bizonyul. Férjét Jeruzsálembe helyezik át, ahol a házaspár belekeveredik a politikai fenyegetések és az erőszak világába. Végül az Izrael állam megszületését megelőző feszültségek elérik a forráspontot, és tragédiába csapnak át a King David Hotel szörnyű bombázása során. Sira arra kényszerül, hogy újra feltalálja magát, ezért Angliába utazik, ahol megküzd az anyósa ellenségeskedésével, miközben új küldetést vállal a brit hírszerzésnél, és új identitást vesz fel. Livia Nash lesz, akinek fedőfoglalkozása újságíró a latin-amerikai BBC-nél.

Sira hamarosan Madridba utazik, ahol találkozik a félelmetes Eva Perónnal – és elbűvöli őt. Később egy tangeri küldetésben vesz részt Barbara Hutton amerikai örökösnővel. Útja során árnyakkal találkozik a múltjából, akik mind arra törekszenek, hogy tönkretegyék őt – köztük egykori szeretőjével, Ramiróval, aki évekkel azelőtt elhagyta, amikor még nincstelen fiatal varrónő volt.

Végül Marokkóban telepszik le kisfiával – és a fényes, rejtélyes Tanger városában, ahol minden elkezdődött, az élet az öröm és a beteljesülés ígéretét kínálja Sira számára.

Szerintem: 

Az első kötetet, az Öltések közt az időt és a belőle készült sorozatot is nagyon szerettem. Így nem kis elvárás volt bennem – amit sajnos

most nem ugrott meg Duenas. Bár, azt is hozzá kell tennem, hogy jobban tetszett volna a Sira is, ha az előző kötet annyira nem lopja be magát a szívembe.

Először is, Sira még mindig egy nagyon szimpatikus és nagyon szerethető hősnő. Marcus mellett, feleségként folytatja az életét, aki az első gyermekét várja. De közben is tevékeny és kitart a férje mellett, ha minden sejtje azt is sikítja, hogy meneküljenek Palesztinából. Nem adja fel, amikor Marcus egy bombatámadásban életét veszti és özvegyen marad egy kisfiúval. Nem adja fel, amikor az anyósa Londonban megnehezíti az életét. Mindig talált értelmes célokat, tevékeny, és hogy szóljon másról is a regény, természetesen megint megtalálják majd kémkedési feladatokkal is.

Igazából az volt a bajom a regénnyel, hogy ezek mik és mi Sira feladata. Először Spanyolországba kell mennie, hogy egy újságírónak kiadva magát nyomon kövesse Eva Peron európia utazásának spanyol részét. Egyszerűen nem értem, miért kellett ehhez Sira. Vagy, mit figyelt meg, miről jelentett. Kb. semmit nem csinált, amit egy egyszerű sajtós ne tudott volna. És azt sem látom, hogy bármilyen szinten fontos lett volna a munkája.
Az talán új információ volt számomra, hogy Anglia milyen kölcsönöket kapott az argentinoktól a II. világháború alatt, de nem mondanám körömrágóan izgalmasnak, hogy az angol királyi pár fogadja-e Eva Peront, és az asszony milyen ruhát készül felvenni.

Ezt követi a feladat, hogy Marokkóban mérje fel a házat, ahova Barbara Hutton beköltözik. Itt legalább azt értem, miért volt fontos a munkája: a biztosító felmérhette független forrásból, hogy az asszony híres smaragdjai mennyire lesznek biztonságban, milyen összegre érdemes biztosítani őket.

Duenas marad a történelem mellett, Sira körül ismert és a korszak nagy asszonyai jelennek meg, de amit a volt varrólány csinál, az annyira súlytalannak és jelentéktelennek érződik végig. Nekem nem volt tét a történetben, nem volt miért izgulni. Nincs az a veszély sem, mint korábban. A nácik kivégezték volna korábban – mit kaphatna azért, mert felméri egy villa őrségét vagy a bejárást a házba? Semmit.

A magánéleti szálak sikerültek a jobban. A boldog házasság, az anyósával való viszonya, majd a kisfia iránti mély szeretete. Ahogy visszatér a történetbe Ramiro, zsarolni kezdi és a gyerekét fenyegeti, legalább megjelennek a tétek. Mondjuk, most minden szempontból Sira van nyerő helyzetből, de kicsit jól is esik, hogy lehetősége van megfizetni azért, amit a férfi tett vele még a történet elején az előző kötetben.

Duenas jó érzékkel ábrázolja a szereplőit, ha azokat túlzottan nem is mélyíti el. Nagyon elkapta, hogy Eva Peron hogyan építette fel és adta el magát, miért volt annyira megosztó életében, majd halálában is. Az angol lady sznobságát, amit akkor is tart, ha már semmi sem indokolja azt. Nagyon durva, ahogy lady Olivia kb. megtűrt, lenézett nőként kezeli Sirát, miközben ő pontosan tudja és titkolja a menye elől, hogy mindent Sira örökölt Marcustól, tulajdonképpen a lady a nincstelen, és ő a megtűrt vendég a házban.

A stílusa talán kissé merev és száraz. Ahhoz képest, hogy micsoda tragédiák vannak benne, milyen érzelmek csapnak fel, a szöveg megmaradt semlegesnek és tényszerűnek. Nem is regényesnek, inkább krónikát idézőnek tűnt tőle. A történet ettől még jó, de pl. a szerelmi szál így keveset nyújt. Az ki sem jön a történetből, hogy Sira és Nick mikor és hogyan találtak egymásra, semmi szenvedély nem érződik közöttük.

Vagyis, van egy nagyon szerethető hősnő, egy történelmet/történelmi személyeket és korrajzot is felmutató cselekmény, ami kissé szárazan és minimális feszültséggel lett megírva. Tényleg nagyon hiányzik belőle az igazi veszélyérzet…

Idézet: 

Nem, nem az a bátorság, hogy az ember komolyan elhatározza, hogy eltűnik, elmenekül a problémák elől. A gyávaság ellentéte épp abban gyökeredzik, hogy kitartok amellett, akinek szüksége van rám: szorosan mellette állva, mindent megosztva, támogatva őt.

Hát azt te is tudod, hogy a pénz nem minden, de ha nincs, az nagyon fáj.