Visszaemlékezős, bécsi, szerelmes, felnövős.

A fiatal Magdaléna még nem járt a szülővárosa határain túl. Ám az iskolában minden írópályázatot megnyert, így az első helyekből szép összeget sikerült összeszednie. Az édesapja ötlete volt, hogy a nyelvtudását csiszolni a pénzből utazzon ki Bécsbe egy nyárra. Egy otthonba jut neki szállás és az ellátásáért cserébe dolgozhat is ott. Magdaléna kiment, és egyre bővült az élete köre. Ahogy szabadnapjai lettek, felfedezte magának Bécset. Az egyik barátnőjének fiútestvérében szerelemre is lelt. Ugyan látszólag semmi közös nem volt a vegyész Gerhard és az író Magda között, mégis eljegyzés lett a dologból, melyet csak a kitörő háború tudott elszakítani.

Szabó Magda fiatal éveiről sokáig készült írni, a közönsége is nagyon várta a Für Elise folytatását, mely az írónő lánykorát dolgozta volna fel. De maga Szabó Magda is utalt rá más könyveiben, hogy nem szeret erről az időszakról írni vagy beszélni. Így hiába minden sürgetés, várás és ígéret, csak nem akart a mű megszületni. Ugyan a bevezető és egy fejezet elkészült belőle, de a téma tologatása és a halál miatt kész már soha nem lesz.

A kiadó azonban úgy döntött, hogy rekonstruálják, mi lehetett volna. Mivel a két meglevő fejezet nem kiadható, egyéb anyagokkal dúsították fel a történetet. Felkértek más írókat, hogy írjanak hozzá. Karafiáth Orsolyát például, aki egy újabb fejezetet tett hozzá, külső elbeszélővel, más szemszögből, más tartalommal, mégis szervesen a témába maradva.

Belekerült egy interjú az írónővel, aki Bécsben mesélt magáról, a terveiről, és az emlékekről, amiket aztán már nem tudott regényben megírni.

De a kötet részét képezi egy Murber Ibolya tanulmány is, mely a várost hívatott közelebb hozni az olvasóhoz. Ha egy bécsi útikönyvet nem is helyettesít, de megteremti azt a miliőt, amibe az írónő is beleszeretett lányként, és amiért Bécs lett a menekülő városa az életében.

A gesztust tudtam is értékelni, tényleg leképezett valamit, hogy mi lehetett az, ami végül nem került megírásra. De mégse tudom igazán szeretni a Magdalénát, mert túlzottan töredékesnek éreztem végig. Nincs egy történeti ív, amire a különféle részleteket felhúzzák, nehéz logikát találni abban, miért így követik egymást a részek.

Arról nem is beszélve, hogy nincsen sok cselekmény. Ez mondjuk a Szabó Magda történetekre is igaz, de ő mindig beletett valami olyan lelki mélységet, amivel tudta pótolni a kevesebb cselekményt. Lélekben sok volt, ami történetben kevés. Ezt ez a kötet nem tudja megtenni, és nem is nagyon próbálkozhat ilyen mélységekkel. Egy verset tettek bele – de hogy érhetne fel egy vers azzal a lélektani mélyutazással, amit Szabó Magda meg tudott írni?

De ha már a hiányérzeteimnél tartunk, egyet még muszáj megemlítenem. Volt egy rendelkezésre álló forrásanyag, amit bele is tettek a kötetbe. Egy Szabó Magda novellát, az interjút, más munkákat. De ezeket többször beidézik máshol is, kiegészítve az ott megírt szöveget. Engem ez kifejezetten zavart, mert utána egyben is benne voltak ezek – így olyan érzésem volt, mintha be akarnának csapni azzal, és nem mellesleg lapszámot is növelni, hogy ugyanazt a novellát belenyomják kétszer, csak egyszer részleteibe, egyszer egészben.

A gesztus és az ötlet dicséretes, de a kivitelezésért nem voltam oda. Jobb szerkesztést!

Magdaléna - Mint memorandum: 60% összeszedetten egészít ki egy kezdeményt, sokszínű töredék.

Szubjektíven: 30% az ismétlések zavartak, és történetszerűen jobban tetszett volna.