Túlélő, betegséges, kapcsolatos, felépülős.

Charlie 17 éves, és a kórház előtt találnak ájultan, több sebből vérezve, haldokolva. A lány egy ideig a klinikán van megfigyelésen, majd átkerül egy speciális segítő klinikára. Mert Charlie magának okozta a sebeit: vágta magát, egyre mélyebben és hosszabban. A klinikán barátokat szerez a többi önsebző között, és az orvosok képesek lesznek lassan visszahozni őt. Amikor egy gyerekkori barát befogadja, reményt ad neki, Charlie jobban is akar lenni. Munkát szerez, saját lakást, darabonként építi fel újra magát. Még a szerelem is rátalál Riley személyében, aki valaha tehetséges zenész volt, mára a drogok rabja, de amikor jól van, ragyog. Charlie meg akarja őt menteni, észre sem véve, hogy újra a szakadék szélén táncol. De állnak mellette, ő is erősebb már, képes lesz a jó döntéseket meghozni.

Gondolkodtam, milyen műfaj alá soroljam be. Az ifjúsági, a young adult, a new adult, vagy, amit elkereszteltem magamban fájdalmas kamaszosnak? Ráillene mind, de kicsit több is, így végül konszenzusra jutottam. Leginkább YA, amiben erős a drámai szál.

Ez egy olyan könyv, ami többször is összetör, de mindig ad annyi reményt és erőt is hozzá, hogy olvassunk tovább és higgyünk. Nem mese, nem nagy romantikus történet, de nem is az a realitás, ami földhöz csap és minden érzelmedet megöli. Vannak benne jó dolgok, jó végkifejletek is, de tragédiák is. A kulcs az, hogy a szerző az egyensúlyt megtalálta köztük. Mindig fáj annyira, hogy megérintsen, hogy elhiggyem, az életben is megtörténhetnének így az események, de soha nem viszi be a végső csapást. Riley is eljut olyan mélyre, hogy el lehessen kezdeni felrángatni. Ellis sem marad a szobanövény állapotban, és ha már soha nem is lesz a régi, valami elkezdődik az ő számára is. Charlie is, akármilyen mélyen van, folyamatosan van arra reménye és esélye, hogy jobbá tegye a dolgokat és tud is élni a lehetőségekkel.

Ez pedig egy jó üzenet. Hogy túl lehet élni, lehet jobban lenni. Csak küzdeni kell, és segítséget kell kérni, ha akkora a baj. Mert ha nem is hisszük el, de léteznek olyan emberek, akiknek számítunk, akik mellénk állnak és segítenek. Csak kommunikálni kell!

Sokat ad a regénynek, hogy én-regény. Az elbeszélő maga Charlie, és Glasgow élethűen át tudja adni az ő érzéseit és döntéseit. Szó szerint belehelyez minket a hősnője világába, és nem is ereszt onnan. A lány fájdalmai, gondjai kicsit a mieink is lesznek. Amivel értékes beszéltető könyv is lesz, hiszen eléggé olvasmányos és populáris ahhoz, hogy egy kamasz is nyugodtan olvashassa, és utána meg lehessen vele beszélni a hasonló helyzeteket és problémákat. Mert Charlie halmozottan hátrányos helyzetben van, minden fel van nagyítva, de ennek kapcsán lehet beszélni arról is, ami a mindennapok kérdése.

Észrevétlenül nevel rá, hogy fordulj segítségért, ha az életed egymagadban túl nehéz, és vedd észre, ha valakinek kell a segítő kezed. (Nem véletlen az sem, több hasonló kötetben is láttam, hogy a végén ott vannak a segélyvonalak és szervezetek, akik segítenek, ha ilyen helyzetbe vagy, és nem tudsz kihez szólni, fordulni. Díjaztam is, hogy a kiadó ezt aktualizálta kis hazánkra.) Szórakoztató regény, ha drámaian is, és nevel is. Soha rosszabbat!

Olvasmányos, tartalmas, szerethető karakterekkel. Számomra átjött, adott ez a regény.

Lány, darabokban - Mint YA: 90% fordulatos, személyes, jól elbeszélt, átélhető és tanulni lehet belőle.

Szubjektíven: 80% nagyon bele tudtam élni magam, drukkoltam a szereplőkért. Felemelő.