Háborús, királyi udvaros, nemesi előjogos, harcos.

A kis Béla herceg rajongva szereti német édesanyját, Gertrúdot, akit nem csak szépnek, de angyalinak is lát. Így a kérésére beleteszi a port Melinda udvarhölgy poharába, majd értetlenül szemléli, anyja öccse miért megy a nő után. Ő csak a következményeket fogja fel: a németek miatt morgolódó magyar urakat, akiknek Melinda tönkretétele elég, hogy kitörjenek. A fiú az anyja teteme mellett fogad bosszút. Majd éveken át szemléli, ahogy apját csak a mulatság érdekli, országa a nemesek játékszere, még a hatalmát is elaprózta. Amint ő ül a trónra, más világ következik. Visszaállítja a királyi hatalmat, de megszilárdítani nincs ideje. Az országra törő tatár mindent lerombol. Próbálja újjáépíteni, de a nemesek erősödnek, és István fia is ellene fordul. Egy újabb tragédia közeleg?

Milyen képet kaptam az iskolában Béla királyról? Pozitív képet. Ott az volt kiemelve, hogy újjáépítette az országot a tatárjárás után. Nem arról tanultunk, hogy mennyire volt Muhi az ő hibája. Nem azt tanultuk, milyen politikát folytatott a tatárok előtt és után. Hanem, hogy az ő neve lett az újjákezdés, és Margit lányát apácának adta.

Hunyady József egy egészen más Béla királyt fest meg nekünk. Már szinte romantikus eposzt, amelyben minden nagy eszmének buknia kell, a történelem ismétli magát, és melyben a hős, bár sok tekintetben elbukik, mégis nemesen felmagasztosulva léphet le a színről. Hamisítatlan romantikus történet, Jókai örököseként elbeszélve.

A kötet érdekes mód nem az alapján bomlik két nagy egységre, hogy a tatár hogyan dúlt az országban. Hiszen Béla karakterét nem ezzel az eseménnyel akarja bemutatni, sokkal mélyebbről indítja el, ami nekem még tetszett is.

Logikusan, ugyanakkor a romantikára jellemző érzéssel és kalandokkal ecseteli, hogyan alakult ki a kisgyermekből a keménykezű király. Az anyja iránti mély szeretet, amit a nemesség iránti bosszúvágy és gyűlölet követett. Az apja iránti megvetése, majd a felesége iránti nagy szerelme. (Mondanom se kell, az is tipikusan romantikus regénybe illő szál. Miután megfogadja, hogy soha nőre se fog nézni, az apja ide hozatja a menyasszonyát, akibe első látásra beleszeret.)

Muhi inkább azért érdekes, mert ezek után már nem rettenthetetlen Béla. Megtörik, lesz egy réme, amivel mindenre rá lehet venni. A tatárok. Szimbolikus is, ahogy a halálát Hunyady megírta. A Tatár Császárt (egy megvadult bika neve) feltartotta és megállította, de belehalt. Mint Béla Magyarországa és a tatárjárás. A horda megállt ki, de a régi rend visszahozhatatlan lett a tatárok elvonulása után is.

Romantikus, és végzetszerű az is, ahogy István fia az apja ellen fordul, és most Béla a másik oldalról éli meg a konfliktust, ami az ő apja ellen is meg lett vívva. Ez megint olyasmi, amit a történelemkönyvben nem találtam, de sokkal tragikusabbá teszi a király alakját.

Hunyady itt mély karaktereket is próbál létrehozni. Több karaktere is több egyszerű jó vagy rossz figuránál. De tény, hogy Béla alakja fölöttük áll.

A nyelvezet most szinte mai, csak néha van annyi archaizálás, ami még színesít és nem zavar.

Nagyon nem egy boldog történet, de így maradandóbb. Szépen tragikus.

A második honalapító - Mint történelmi: 75% széles tabló, romantikus vihar, egy fájdalmas életút, a történelmen túl.

Szubjektíven: 70% más, mint az iskolai oktatásban Béla király. Tragikusabb. Sajnáltam.