Fülszöveg: 

Bán Mór nem kisebb célt tűzött ki maga elé nagyszabású történelmi regénysorozatával, mint hogy színes, mozgalmas tablóba foglalja a Hunyadiak dicsőségben és tragédiákban egyaránt bővelkedő korszakát. Az utolsó keresztes hadjárat véres bukásának idején került a világtörténelem színpadára a Hunyadi család. A havasalföldi kun kenézek leszármazottai vérrokonuk, Vlad fejedelem rettenetes bosszúja elől menekülnek Erdélybe, ahol Zsigmond magyar király szolgálatába álltak. A valós történelmi tényeken alapuló, kalandos sorozat első kötete hamisítatlan történelmi olvasmány: romantikus, végig feszültséggel teli. Igazi nagyregény, amilyet a magyar történelem ezen alig ismert korszakáról talán még soha nem olvashattunk.

Szerintem: 

Történelmi regény, de olyan kis misztikus színezettel, hogy nem kicsit várom, merre és meddig fog elvezetni minket a szerző. Mivel a mese vége elvben Mohács, lehet itt

3 generáció is…

De, a jelen. Az egyik legnépszerűbb történelmi regény elbeszélői móddal meséli el Bán Mór a Hunyadiak történetét. Már a történtek után vagyunk, és életük egy szereplője mondja el egy fiatalnak a történelmet, de nem a terjesztett meséket, hanem amiket megélt vagy első kézből hallott. Így Mohács után visszamegyünk, legalábbis az elbeszélésben Luxemburgi Zsigmond idejébe.
Minimális a visszacsatolás – pár fejezetenként a fiatal pap, Dénes, aki az öreg meséjét hallgatja, kiakad. Ő jobban szeretné a pátoszos, nagy mesét, nem az emberek és hibáik sorát. Az öreg meg nevelgeti, miközben ragaszkodik hozzá, hogy az igazat és ne a meséket mondja el neki.
Hitelességet teremt, közel hozza a szereplőket és az elbeszélő által lehetőség van a szereplők külső, de érzésekből megfogott jellemzésére. Nem véletlenül népszerű ez a forma.

A Hunyadiak története pedig a híres János nagyapjával kezdődik. Hogy kerül a család a magyar királyságba, a királlyal való kapcsolatuk és egyáltalán, hol, miként élnek. Mibe születik bele a gyermek.
Nagyon hamar meg is lesznek pörgetve az események és a történelmi helyzetek, összecsapások és Zsigmond politikája mellett kalandregényes formában érkezik Hunyadi János története. Egy nagy szerelem elvesztése miatt szenved, Brankovics Mara a szultán háremébe került és nem lehetett a felesége. János így önpusztító, kicsapongó életbe kezd, aminek legmélyebb pontjaként megöli az egyik legjobb barátját. Vezeklése közben megismerkedik a halott barát húgával, szerez egy nagy vetélytársat, akit ráadásul fel is szarvaz, szinte nyilvánosan. Vagyis, akad benne minden: szerelem, nagy barátság és szövetség, de éveken át tartó komoly viszály alapjai is megvannak. Kalandregényes.

Sikerült a könyvben azt a pontot eltalálni, ahol van történelem, de személyes történet is. Nem tudom megmondani, a tényekhez mennyi köze van annak, ahogy Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet pár lettek, de itt kapunk hozzá egy regényes, majdnem románcba is illő mesét. Jó volt olvasni.

A szereplőket annak ellenére fekete-fehérnek érzem, hogy a jók sem hibátlanok vagy bűntelenek. János igencsak elkapatott ifjúként lépett színre, és bőven vannak elítélhető húzásai. Ahogy szerelmi bánatában még a barátjának tartott ifjú menyasszonyával is viszonyt kezd, még a nászéjszakán is ő van előbb a lánnyal, mint a férj. Aminek aztán a nő fizeti meg, nem is kicsit, az árát. Olyat se sűrűn kapunk történelmi regényben, hogy a friss férj először megerőszakolja a neje szolgálólányát, majd közvetlenül utána és mellette a feleségét is. De lehetne szedegetni az ilyen darabokat: ahogy az apjával bánt, ahogy a halált kergette. Igaz, így tud fejlődni is. Az egyéni vágyak, az önzés helyére majd az lép, hogy felismerje, többet ér, ha valaki egy célért, pl. a hazáért él. A végére már egy más földesurat kapunk, mint amilyen ifjú harcos volt korábban.

Jól ellenpontozza a szereplőket egymással. Szinte mindig van két alak az életében, akik egymás ellenpárjai és más-más irányba húznák a férfit. A legjobban a két nő mutatja: a Szilágyi-lány, aki előre vinné; Barbara, akivel a fertőben osztozhat csak. De a baráti körben is megfigyelhető ez a kettősség.

Különös színt adott neki, hogy egy vérbosszú miatt a Dracul-család a Hunyadiak nyomában jár. Ez simán elkísérheti a szereplőket akár végig is, másból tudom, hogy Mátyás korában is volt egy Vlad, akivel volt konfliktus. Szóval, érdekes és jópofa ötlet ez, ha azt még igyekszem megérteni is, hogy ez a család milyen készségekkel bír. Azért remélem, nem mágia és vámpír-téma lesz, de majd kiderül. A vadászat a Hunyadi-gyerekek ellen viszont működik, hatásos.

Olvasmányos, értelmes, könnyű benne haladni. Vannak kifejezetten erős képei, mint a csatamező a sok holttal a viharban, az egészen belém vágott. Vagy a hollók, már most visszatérő motívum és lehetne nézni, mikor mit jelentenek. Ugyanakkor az eposzi jelzők már most idegesítenek, mint a szép öreg.

Egyelőre azonban nagyon felkeltette az érdeklődésem és pozitív az összkép. Sokkal több minden tetszik benne, mint ami esetleg zavarna. Talán már a tévésorozatot is el merem kezdeni, a regényekkel meg haladok tovább.

Idézet: 

Mert jegyezd meg, édes fiam, az igaz sokszor fáj. A hazugság édes és könnyű.