Droidos, űrkalandos, idegen bolygós.

A jövő világa veszélyes, és az egyes kutató csoportokban vállalni kell a veszélyt, ha más bolygókon kutatnak. A biztosító társaságok igyekeznek valóban biztosítani, és olyan elvárásaik vannak, mint a biztonsági androidok alkalmazása. A dr. Mensza vezette kis csapattal is van egy ilyen droid, akiről nem is sejtik, hogy messze nem átlagos. Harci gép, tartják tőle a távolságot, miközben titkon a gép feltörte a vezérlő paneljét, és sok mindent kiiktatott. Mint a feltétlen engedelmeskedést a parancsoknak. Arra használja a nyert teret, hogy a közös szerverről sorozatokat töltsön le, filmeket nézzen. Magát titkon Öldöklőnek nevezi, és vigyáz az embereire. Amikor rejtélyes szörny támad a csapatra, és más emberek is veszélyt jelentenek, a túlélésük kulcsa Öldöklő, akiben felfedezik az emberséget.

Nem szeretem, amikor egy regényt vagy filmet azonnal valamivel összehasonlítunk, vagy hivatkozási pontnak használunk. „Akinek tetszett a Holtodiglan, ezt a regényt is szeretni fogja!” Az azonban kétségtelen, hogy a hasonlóságok miatt be fognak ugrani művek, amelyekkel rokoníthatunk. Így működik a kategorizálás. A Kritikus rendszerhiba nálam akaratlanul is hozott be ilyen képeket: a Westworld, a Terminátor és a Rövidzárlat jutott eszembe róla, bármennyire is nem szeretem, amikor ilyeneket méregetek össze egymással.

A felsorolásból látszik is, hogy ez egy sci-fi, amiben robotok vannak – hiszen ez azonnal közös a fentiekben. Ha ennél kicsit mélyebbre megyek, és már elemzem a Kritikus rendszerhibát, akkor kiegészítem azzal, hogy az öntudatra ébredés és a harci kalandok kellenek még a zsánerképhez.

Imádtam, ahogy a mélyebb tartalmat beágyazta az írónő egy kalandos, akciós történetbe. Mert ez izgalmas is: ahogy a semmiből ott egy szörny, Tremors stílusban. (Tessék, megint ezt csinálom, éljenek az utalások!) Ahogy megtámadják őket, ahogy próbálnak életben maradni. Ez egy küzdelem, ami az akcióival is olvastatja magát, pörgős cselekménye van, szórakoztató.

De ezen túl ott van benne Öldöklő, aki narrálja az eseményeket. Aki egy android, de egyben hatalmas figura is. Egyszerre robot is, de emberi részei is vannak. És megint utalok: olyasmi humora van, ami bejönne Deadpool karakterének is. Karaktere van, döntései, miközben a környezete igyekszik tárgynak nézni őt. És ez a dilemma ott lesz velünk végig: Öldöklő egy berendezés, vagy egy személy? Mi a feltétele az emberségnek? Lehet valami élő, ha nem szerves az alapja? És megint utalok: Dan Brown, Eredet. Abban kapunk egy képet arról, hogy a fajunk hogyan fejlődhet, mi lehet az evolúció  következő lépcsőfoka. És ez is ebbe az irányba mutat: szerves testünk már most technológiával építgetjük, a határok tolódnak ki.

És azért okos ez a könyv, mert aki nem akar ezen töprengeni, nem kell neki. Simán élvezheti a cselekményt és Öldöklő humorát.

Martha Wells stílusa olvasmányos, szórakoztató. Hiteles akkor is, amikor Mentőexpedíció után szabadon elindulnak a bolygó felderítésére, amikor harcolnak, de amikor Öldöklő lelkébe is betekintünk. Néhol mesélősebb, néhol szükségesen tárgyilagos, okosan végigvezet a cselekményen.

Sorozatnyitó különben, érdeklődve várom is, hogyan tovább. Mert ez korrekt, zárt sztori.

Kritikus rendszerhiba - Mint sci-fi: 90% egy kalandos történet és egy elgondolkoztató kérdésfeltevés az emberségről.

Szubjektíven: 95% bírtam a főhős androidot, tetszett a kalandos rész is, plusz jól van megírva.