Fülszöveg: 

Beköszöntött ​a nyár Niflheimen. Nőnek a zuzmók, a hatszárnyú denevérizék épp kirajzanak, Mickey Barnes pedig meglepő módon még életben van – javarészt annak köszönhetően, hogy a kolónia parancsnoka abban a hitben él, hogy kúszómászó szomszédaiknál van az antianyagbombájuk, és csak Mickey tartja vissza őket a bevetésétől. Valójában viszont Mickey már csak egy egyszerű telepes, aki a reaktormag helyett nyúlketreceket takarít. Nem érzi rossznak az életét.

De hamarosan minden el fog romlani.

Most még meleg van, de közeleg a tél, és a kolóniát fűtő antianyag fogytán van, ezért a parancsnok vissza akarja szerezni a bombáját. Ha Mickey hajlandó elvégezni a küldetést, kockára teszi vele az egyetlen biztosítékot, ami eddig életben tartotta. Ha nem vállalja el, talán az egész kolóniát halálra ítéli. Eközben a kúszómászóknak is megvannak a saját problémáik, ezért nem hajlandóak csak úgy visszaadni a bombát. Mickey így ismét két faj sorsát tartja a kezében, és ha nem jár sikerrel, minden véget ér számára.

Szerintem: 

Sikeres lett, szerettük és jön a film is. Avagy, nem meglepő, hogy Mickey visszatért, hogy újabb űrkalandra tarthassunk vele. Azt még eldöntöm, milyen irányba is vitte tovább a történetet Ashton.

Az biztos, hogy

nem ismételte magát. Az alap konfliktust, a klónozást és a véletlenül egymás mellé került éneket most kivette a képletből. Itt az nem téma, hogy Mickey attól féljen, dobják a hullalyukba, hogy egy másik énje vegye át a helyét. Visszavonult. Vagyis, a kialakuló helyzetet önerőből, annak lehetősége nélkül kell megoldania, hogy lenne ’repeat’ gomb a halála esetére.

A rész kalandja is mondhatni, következik a korábbiakból. A bomba, amivel Mickey a szabadságát megvette, kellene. Ha jön a tél, nélküle megfagynak és éhen halnak. Vissza kell szereznie, és így megint kapcsolatba kell lépnie a kúszómászókkal, csapatot kell vezetnie és egy küldetést végre kell hajtani. Lineáris, kevesebb a meglepetés. Inkább érzem hagyományos sci-finek, amiben egy csapat űrhajósnak fel kell fedeznie egy idegen bolygót a fajaival, és valahogy életben kell maradniuk. Bolygó felfedezés, alkuk és harc a helyiekkel. Poénkodjak azon, hogy űr-western? Inkább nem.

A cselekmény pörög, akad benne egy-egy fordulat, de különben ismétlődő elemek is. Pl. többször is annyi csak a csapat vészterve, hogy Berto a házi készítésű sárkányrepülőjével visszarepül a bázisra és segítséget hoz, vagy legalább a többieknek elviszi a híreket. Hogy is fogalmazzam meg? Szórakoztató a történet, csak éppen egyszerűbbnek érzem, mint amit vártam. Egy példa: a csapat végig találgatja, hogy igazából miért kell visszaszerezni a bombát. Ugyan Marshall megmondta, hogy az antianyag kell, hogy az erőművet táplálja, de hisznek is neki, nem is. Vártam volna valami poént, hogy igazából mi a terv, ha már annyira összeesküvés-elmélet van a levegőben. De nem volt. Marshall megmondta nekik az igazat.

A szórakoztatás. Ashton a Mickey7-tel meg tudott nevettetni. Mickey stílusát meg is hagyta, ahogy ő végig narrálja az eseményeket, abban megmaradt a szórakoztató faktor. Bírtam, ahogy Nasha agresszióját folyamatosan nyesegeti, vagy: ahogy Bertót szekálja, gyakran azért, mert 2 éve otthagyta egy gödörben meghalni. Néha még helyzetpoén is összejön – a kúszómászók összehoznak egy mechát, hogy tudjanak kommunikálni. Berto hangján szólal majd meg, amin mindenki röhög, ő meg tagadja. A fekete humor elem viszont lényegesen kevesebb, de azért is, mert a cselekményből kikerült a ’Mickey bármikor öngyilkos küldetésre megy’ elem. Még ha nem is vicces halálai voltak, inkább rémálom okozók, azért abban a szituációban az első rész hozott valami sötét humort. Itt az nincs.

Növelte a szereplők számát. A küldetésre egy kis csapat indul el, és a kiemelt szereplők mellett másokat is megismertet a kolóniáról. Még mindig Mickey a középpont, de sokkal karakteresebbek lettek a társai. Le is döbbentem, hogy Nasha mennyire ’először lövök, aztán kérdezek’ típus. Berto viszont korábbi lényéhez képest szimpatikusabb, most nem volt késztetésem, hogy kúszómászók általi felfalatásáért drukkoljak. Sőt, kifejezetten menő lett a sziklamászása vagy a sárkányrepülése. De jókat vigyorogtam a nyúlgondozó Jamie-n is, vagy Marshall húzásain.

Még azon is csak bólogattam, amikor a helyi szörnylények állapítják meg az emberekről, hogy micsoda szörnyetegek. Hát igen. A becsület és az adott szó megtartása nem éppen emberi tulajdonság, ahogy majd tapasztalnia kell a bolygó őslakosainak is. Azért ez persze nem az emberi viselkedés és bűnök tárháza, de sokat mond, ha egy pókszörny nevez szörnyetegnek. És Mickey még messze a jobbak között van erkölcsileg.

Szóval, vesztettünk is az első részhez képest, kaptunk helyette mást. A szórakozásom megvolt, ha azt a fajta új hangot, jó ötletet, amit elsőre kaptam, most nem is érzékeltem újra. Ez egy szórakoztató sci-fi kaland humorral.

Idézet: 

– Kötöttünk egy megállapodást. Elárultatok minket. Most újabb megállapodást akartok kötni velünk, és elárulni a másik fészket. Ez nem lehetséges. Ilyen sosem történt.
– Tényleg? A mi népünk egyfolytában ezt csinálja.
A kúszómászó megborzong.
– Ti szörnyetegek vagytok.

Minden sétatávban van, ha van elég időd.