Fülszöveg: 

Sao Jün, Kína Orgyilkos Testvériségének utolsó túlélője ugyan bosszút állni érkezett vissza hazájába, ám rá kellett döbbennie, hogy ennél jóval nagyobb a felelőssége: ha ő nem állítja meg a Templomos Rend ármánykodását, annak beláthatatlan következményei lesznek. Kitartó küzdelemmel eljutott az összeesküvés vezetőiig, itt már azonban minden egyes lépéssel vigyáznia kell, mert a templomosok immár azokat fenyegetik, akiket valaha is szeretetett.

A jelenben Sao Jün leszármazottján, Lisa veszedelmes kettős játékba kezd: ismét alámerül az Animusba a templomosok központjában, hogy újraélje őse emlékeit és választ kapjon az őt gyötrő kérdésekre, ám elhatározza, hogy nem segít a rendnek céljaik elérésében. A kérdés csak az, sikerrel járhat-e ebben…

Szerintem: 

Most sem lett sokkal izmosabb ennek a

mangának a története. Még mindig ráírnám, hogy elsősorban akció. Assassin’s Creed, mi más lenne? De azért van valami keret már.

Talán ez a legnagyobb mássága, hogy a jelen történetszála is erősödik. Lisa már nem csak simán befekszik a gépbe, és nézi az őse emlékeit, hanem figyelmeztetik Kagami doktornő terveire, és a lány is terveket kezd el szőni. Azon még mosolyogni is tudtam, hogy már felismeri a környezetében élőket a múltbéli emberek szerint. Mari barátnője egyértelműen egyezik Sao Jün gyerekkori barátnőjével, Csi Csie-vel.

A fő szál azonban továbbra is visz minket Kínába, Sao Jün küldetésére. Egyik akcióból megy a másikba: meggyilkol egy ellenük dolgozó vezetőt, igyekszik megmenteni a mestere életét, vagy éppen betörésre készül a császári palotába. Itt nincsenek érzelmek, összeesküvések – egyik kalandból megy a másikba.

Talán ennyiből is érezni, hogy nyílegyenes és egyszerű ez a történet. Hajsza az ereklye után. Hiányzik is valami csel, tervezés belőle. Még az sem tudja izgalmasabbá tenni, hogy két idősíkot egyesít és mesél két történetet. Egyikben sincs olyan nagy pillanat, amire felkapnám a fejem, hogy hoppá, mi is történt itt.

Az akciójelenetek viszont a helyén vannak benne. Sao Jün képzett harcos, és bármilyen helyzetbe is kerül, felméri, megoldja. Pluszokat tesznek bele az olyan jelenetek, mint a beavatkozó szerzetesek.

A rajzai egyeznek az előző kötetekkel. Jól áll neki a fekete-fehér is, szépnek mondható alakok vannak benne. Ezt jól esett lapozni, nézni a képeket, ha a történettel szemben vannak is hiányérzeteim.

Majd meglátjuk, a következő kötet merre felé viszi el, valami még nagyon kellene bele.