Agorafóbiás, bűnügyes, fenyegetett, leskelődős.

Dr. Anna Fox elvileg tudja, hogy elvesztette a férjét és a lányát. Szenved is a tünetektől, mint az agorafóbia, depresszió, alkoholizmus – de időnként hallucinálja a szeretteit, beszélget velük. Ez tartja életben, míg unalmát netezéssel és a szomszédok megfigyelésével üti el. Most az új lakók keltik fel a figyelmét: a komor Alistair, a ragyogó Jane és a kamasz Ethan. A fiú és anya át is lépnek hozzá, megkedveli őket. Így sokként éri, amikor az ablakból látja, hogy Jane-t megölik, leszúrják. Rohanna segíteni, de az agorafóbia miatt az utcára érve rosszul lesz. Később hiába mondja el a látottakat, senki nem hisz neki. Őrültnek nézik, hiszen Jane itt van, él. Anna hiába mondja, ez a Jane nem az, akit ő megismert. Az igazság nyomába ered, amiben benne van, hogy tényleg kezd megőrülni. De mi van, ha szörnyűség történt a szomszédba?

Thriller, női, de van benne valami, ami miatt mégse zárnám be ilyen keretek közé. Jól ki van találva, okos, és sok mindennel nagyon jól eljátszik.

Egyrészt, a feszültséget megteremti, és a végsőkig fokozza. Lassan indul talán, de kell is az a látszólagos nyugalom. Anna, a környék, megismerjük, mielőtt az események beindulnak. És itt kifejezetten fontos az alapozás, mert Anna tragédiája alapból hordoz egy olyan feszültségblokkot, amit kimondatlanul is érzünk. Minden fenyegetettség, minden újabb sokk hozzátesz és meg is kérdőjelez.

Ahogy a Lány a vonaton esetében megkérdőjeleződött a valóság a hősnő alkoholizmusa miatt, itt is folyamatosan üti ki magát Anna. Ő még gyógyszereket is szed rá, halmozott a helyzet. Tesz tőle meggondolatlanságokat – most se értem, minek fekszik le az albérlőjével, de szerintem a karakternek se volt tiszta – és rásegít arra, hogy magát is megkérdőjelezze. A szerző játszik velünk: mi se tudhatjuk, mit hihetünk el.

Beteg Anna, beteg a helyzet is. Mit titkol a Russell család? Finn felváltva bontogatja a két rejtélyt: ahogy Anna családjának végzete kiderül, azzal megalapozza Anna figuráját, és szimpátiát, tőlem szánalmat is ad neki. A Russell vonal, arról nem is akarok többet mesélni. Mert még emésztem kicsit én is. Jó szokásomhoz híven megint elméleteket gyártottam, mi történhetett. Volt nekem is tippem a gyilkosra és az indítékra.

Egyiket se találtam el.

Ami valahol jó, egy thriller ilyen ütős csavarral az igazi. Valahol meg kattog az agyam, mert a cselekményben utólag keresem, miből kellett volna rájönnöm vagy legalább gyanakodnom. Nagyon akarok ilyet találni, mert akkor logika is lesz, és hívhatom a regényt okosnak. Szeretném, ha az lenne! Talán, volt egy érzésem, egy valami nem stimmel, de ezen még tényleg elmélkednem kell.

Finn korrektül is ír. Cselekmény és érzelmes, félős részek jól kiegészítik egymást. A nyavalygás a számomra legelrettentőbb elem egy regényben, és Anna tud úgy nyavalyogni, hogy ne menjen az agyamra. Annyira.

Ha hiányérzetem van, az a több nyom az igazi tettes felé – tényleg nagyon vadászom a nyomokat, de egy rossz érzés annak számít? Az thrillerbe nem fáj, hogy nincs tanulság.

Korrekt darab, jó hangulattal, erős csavarral. Műfaj kedvelőknek ajánlott!

Nő az ablakban - Mint thriller: 85% a hangulata végig feszített, fenyegető. Ütős a csavar a végén, jó a lélekrajz.

Szubjektíven: 80% sokalltam Anna szenvedését, de különben jó könyv. Izgalmas, pörgős.