Utazós, élményes, görög, kulturális.

Az írónő és férje Görögországba utaznak pihenni. Athénban kezdenek, és az Akropolisz csodája után múzeumokat is megtekintenek. A benyomásokat, érzéseket gyűjtő írónő jót szórakozik Apollón szobrán, akit jóképű, de üres szépfiúnak talál. A benyomásait ki is mondja a szent helyen. Nem sejtette, hogy ezzel magára vonja az isten haragját, és a szép görög nyaralásba nem kevés kellemetlenség is vegyül majd. Apró balesetek, esések, de az utazással kapcsolatos komolyabb gondok is akadnak, pl. egy tönkremenő bőrönd, amit egy buszos kiránduláson nem lehet megjavíttatni, a párnak meg nagyon be kell osztani a pénzét, így újat venni sem egyszerű. De mindezeken túl csodás helyeket ismerhet meg, és szívja magába az ókori görög élményt.

Ma már vitázik azon az irodalom, hogy Szabó Magda mennyire számít klasszikusnak, akit a szépírók panteonjába emelhetünk, vagy inkább szórakoztató irodalom művelőjeként emlékezzünk rá, és tiltsuk ki az irodalmi nagyságok köréből. Van egy olyan gyanúm, hogy ezt a vitát az utókor fogja eldönteni, de ha számít bárkinek is a szavazatom, én beengedném a nagyok közé az írónőt. Nagyon messze van a ponyvától, amit ő letett az asztalra.

A Zeusz küszöbén nem klasszikus szépirodalom, de nem is útikönyv. Ugyan egy görög nyaralás a témája, de senkinek nem ajánlott ezzel a kezében felfedezni az országot. De azt nem zárom ki, hogy ne ezzel hangolódjon valaki a nyaralására. Ez önellentmondásnak tűnik, de nem az.

Szabó Magda egy mixet hozott létre – nem útleírás, amelyben részletesen bemutatja az úton látottakat. Nem az a lényeg neki, hogy hol és mit látott, annak milyen története és legendái vannak. De nem teljesen szakad el a tárgyi valóságtól, hiszen az élmény a látottakból fakad. Egy-egy kulturális örökségdarabka, a táj. Az írónő műveltsége átsüt a lapokon, a görög út alatt a görög klasszikusokon is átutazik és mesél ezekről is.

Hangulatában fogja meg az országot és a kultúráját.

Szabó Magda nagy élményfaló, érzésekre és hatásokra figyel. Neki nem az volt a fontos, milyen oszlopa van Athéné templomának, hanem milyen érzés volt előtte állni, megérinteni. Ezért is mondom, hogy nem útikönyv, ahhoz túl személyes és érzéssel teli, de nem is teljesen idegen tőle.

Talán ettől kicsit nehezebb is olvasni a kötetet, mert nincs olyan cselekményvonal, amit kiemelhetnék, és ami mozgatná az egészet. Ez egy élménytár. Benyomások, színek, érzetek vezetnek át az egészen, és nincs klasszikus cselekményvezetés. Ez különben engem zavarni szokott, Szabó Magda az egyik, akinél ezt is szeretem, akitől nem kérem számon a logikus cselekményt. Ő el tud húzni magával nélküle is.

Élményszerű a szöveg maga is. Szépen ír. A sokat emlegetett hangulatok és színek zenélnek a szövegben. Tele van gondolatokkal, és ha figyelünk a sorokra, mélyebb tartalom sora bomlik ki. Emberségről, kultúráról, szépségről. Az írónő kultúra, ember és állatszeretete egy-egy történeten, egy-egy képen át szinte belevág az emberbe. Jó olvasni.

Ha a nyaralást nem is váltja ki, de olvasói-nyaralói élményt ad. Nekem tetszett!

Zeusz küszöbén - Mint útinapló: 85% van benne látvány, a megélt élmény és sok kultúra is, szépírói szinten.

Szubjektíven: 70% a szöveg nagyon tetszett, és élményszerű is, csak lenne több cselekmény!