Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Nemere: Ítélőmester

2018. május 25. - BBerni86

Sorozatgyilkost hajszolós, igazságosztó gyilkosos.

Gorda, Ampur unalmas kisvárosok, ahol soha semmi nem történik. Egészen addig, míg egy polgárt brutálisan meg nem gyilkolnak. A test közelében egy boríték lapul, melyben anyagok bizonyítják, hogy a meggyilkolt férfi megillette, ami jutott neki. Az önbíráskodó a levelében Ítélőmesternek nevezi magát, és több nyom mutat arra, hogy nem fog megállni egyetlen áldozatnál. Korrupt ügyész, gyerekeket molesztáló pap – mindenki megkapja tőle a büntetését. A rendőrség nagy erőkkel nyomoz utána, de több minden miatt képtelen a nyomára akadni: nincsenek nyomok, a rendőrkapitányt a magánéleti gondjai és fiatal kolléganője iránti plátói vonzalma köti le, a közvélemény az igazságosztó mellé áll.

Újabb népszerű bestseller téma. Sőt, mozifilmekben is ez most a legmenőbb. Az önbíráskodás – hiszen kis itelomester.jpgáthallással az összes álruhás, szuperhős (képregényből mozivászonra kerültek) ebbe a kategóriába sorolható be. Aztán szerzője válogatja, milyen hangulatot épít fel az azonos zsánerekből. A skandinávok, mondanom se kell: komort. Az amerikaiak szórakoztatót, lényegesen kevesebb mélységgel.

Most itt a magyar variáció is, Nemere István tollából. Pár szóval milyen ennek a hangulata? Nehéz kérdés. Messze nem olyan komor, mint egy skandináv rokon. De nem is szórakoztató és vibráló, mint egy amerikai. Nevetve mulatós? Még az se igazán. Kárörvendő? Ezzel már egy fokkal jobban ki tudok egyezni.

Mert ha tetszik, ha nem, azokat az indokokat kapjuk meg az önbíráskodás mellett, amelyek miatt lehetne létjogosultsága is. Túl sokan ússzák meg a felelősségre vonást, ki mocskos trükkökkel, ki pénzzel. Túl sok szörnyűség történik, és általában a jó emberek szenvednek. Valamilyen szinten még az ítélet is megvan, nem simán gyilkolnak. Az már más kérdés, hogy a tényeket hagyják beszélni. Igaz, direkt olyan esetek kerültek be a kötetbe, melyekre nem is lehet felmentő indokot hozni. Egy pedofil pap mégis mivel mentené a tetteit?

A regényben működik az Ítélőmester szervezete, és fontos kiemelni, hogy egy egész szervezet van a háttérben. Ehhez apparátus kell, és olyan résztvevők, akik igazságosak. A Watchmen örök igazságát idézve, az őrzőket is őrizni kell, és itt olyan szereplők vannak, akik megfelelnek ennek az elvárásnak. Megingathatatlanok, szilárd erkölcsi iránytűvel.

De azon túl, hogy elkezdjük érteni az önbíráskodókat, e kötet nem nyújt túl sokat. A rendőrök nagyja, akik pedig a fókuszban vannak, érdektelenek és nem haladnak jól a munkájukban. Elmondani nem tudom, mennyire untatott a főnök képzelgése az új és csinos kollegina kapcsán. Az sokkal jobban mozgatta az agyát, mint a bűnügy.

Ami különben nem lett eléggé vérfagyasztóan megfestve. Gondolom, hogy ne vegye el a szimpátiát az Ítélőmestertől. Aki végig árnyékban marad, a rendőrök nem érnek a nyomába. De még így is azok a legjobb fejezetek, amelyekben ő szerepel és tevékenykedik. Nem tehetek róla, az a rendőr nagyon nem volt ínyemre, aki főhős lett…

Nemere szokása szerint mesélős, keveri a szálakat, hogy a végére mindent elvarrjon. Most nem éreztem úgy, hogy csak vázlatot kaptam. Ez valóban regényszerű.

Nem lesz a szerzőtől a kedvencem, de egy elment jár neki.

 

Ítélőmester - Mint krimi: 60% az alapötlet aktuális és ötletes, a kifejtés kevésbé. A karakterek is szürkék.

Szubjektíven: 50% jobb híján elment, de vannak hiányérzetem. Okosabb lehetett volna!

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr2613999434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása