Műfajos, író tippes, rendszerező.

Egyszer mindenki elkezd írni valamit, és egyesek nem is állnak le vele. Van egy történetük, egy karakterük, akit szeretnének minél több emberrel megismertetni. Varga Bea sorra veszi, hogyan érdemes írásba fogni. Megtudhatjuk, milyen műfajok közül választhatunk, melyiket mi jellemzi és milyen hibákat érdemes kiküszöbölni. Írástechnikába is nyújt betekintést, legyen szó párbeszédekről vagy narrációról. Olyan kérdéseket test fel, melyekkel át lehet gondolni, hogy a kezünkből kikerülő alkotás megállja-e a helyét, és rávilágít a javítandó pontokra. Mesél a könyvkiadásról, szerkesztésről. Minden lépéshez gyakorlatokat is nyújt, melyekkel az elméleti anyagot gyakorlattá lehet formálni.

Bár általában regényekről és történetekről szoktam mesélni, most behoztam egy kötetet, amely egészen más. És más annak is érdekes lehet, aki nem dédelget olyan álmokat, hogy egy napon regényíró lesz belőle.

Mert olvasóként is haszna van annak, ha megismerünk technikákat, melyek segítenek megítélni egy regényt vagy novellát, amit olvasunk. Egyrészt, biztosan lesz személyes véleményünk. Ha elolvastunk egy könyvet, megnéztünk egy filmet vagy festményt, annyit biztosan tudunk majd, tetszett vagy sem. A nehezebb kérdés, ha meg kell válaszolnunk miért. Az ilyen kötetek azért is jók, mert olyan eszköztárat kapunk belőle, melyekkel indokolni tudjuk majd a véleményünk. Talán tudatosabb olvasóvá is válhatunk.

Nagyon haragszom arra, ahogy sokan tanulni kényszerülnek az irodalmat. Adott egy mű, aminek megkapják az elemzését, és magold be! Szerintem inkább a módszert kell megadni, hogy mindenki megkereshesse a maga értelmezését. Pont az a szép a művészetben, hogy mindenkit máshogy tud megszólítani! Ez a kötet is erre ad eszközt a képbe.

Érdekes olyan szempontból is, hogy milyen és hogyan történik a könyvkiadás ma nálunk. Bennfentes a szerző, és sok mindent mesél a szerkesztésről, szempontokról, melyek az elsőkönyves szerzőt bejuttathatják egy kiadóhoz.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy nem egy száraz tankönyv a kötet. Olvasmányos, fiatalos nyelven, érthető. Sok a példa és az olyan utalás, amit nem lesz nehéz megfejteni. (Ahogy ki nem mondva a rossz könyv, mégis nagyon népszerű lett mintapéldája az Alkonyat lett megnevezés nélkül, azon még mindig jót mosolygok.) Vannak benne személyes történetek, és nagyon könyves az egész.

Az írói gyakorlatok mindegyike nekem nem tetszett, de nem is úgy kell nekiesni ennek, mint ahogy egy regénynek tennénk. Igazság szerint ez szemezgetős, mindig arra tenni a figyelmet, és azt a gyakorlatot végezni, amiben fejlődni akarunk. Én azt látom a lehető legjobb olvasási módnak, ha egyszer végigmegyünk az egészen, megismerni az elméletet és a logikáját. Majd kiszemezni a nekünk fontos részeket, és annak a gyakorlatait végigcsinálni.

Általános tanulságokat nem is lehet ebből levonni, de jó kedvcsináló. Nem egy könnyű munka az írás, arra jól felhívja a figyelmet, mennyi mindenre kell odafigyelni, de képes úgy megtenni ezt, hogy magától az írástól nem veszi el a kedvet. Inkább biztat.

Írópalántáknak, leendő kritikusnak, de magyar érettségi előtt állóknak is hasznos lehet.

A siker tintája - Mint író segédlet: 80% olvasmányos, miközben szakanyag is van benne és feladatok, ötletek.

Szubjektíven: 75% tetszett a lényegre törése, a tippek. Azért a feladatok közt akadt fura is.