Fülszöveg: 

Lidérc miatt napvilágra került a sereg legfontosabb titka, és ez olyan eseményláncot indít el, amire nincs felkészülve sem ő, sem Rianna. Az ellenség ezt kihasználva csaknem áttör a falon. Rianna nem nyugszik, amíg ki nem deríti, mi a háború igazi oka, mi keseríti el Delont, és miről hallgat olyan mélyen a király.

Vajon elég az igazságos világba vetett hit, ha a helyzet reménytelen? Igaz-e a jóért jót várj ősi elve? Közben a hercegnek meg kell birkóznia azzal, hogy kedvenc gyógyítója
nem éppen az, akinek gondolta, és eddig az orránál fogva vezette őt. Kettejük hol lágy, hol szenvedélyes kapcsolata újabb fordulatot vesz. Ám most már mindez a nyilvánosság előtt zajlik. Nemesi udvarlások, emlékezetes bálok és egy hímzésminta, aminek titka a győzelem kulcsa lehet.

Szerintem: 

A novellás kötet miatt voltak elvárásaim, de a

regény maradt olyan, mint az előző részek. Vagyis, akinek eddig tetszett, ez is fog. Nekem meg marad a kiegészítő kötet a kedvencem.

Kezdve azzal, hogy visszatértünk oda, hogy Rianna és mellette Kartal lesznek a középpontban. Főleg a lány, de olyan szinten, hogy minden rajta fordul meg. Pedig On Sai sok mellékszereplővel dolgozik, többeknek indított saját történeteket és kalandokat, de itt csak nagyon mellékalakok lehetnek Rianna árnyékában. Még az ikre is, noha engem kifejezetten érdekelne, ahogy a zenéjével levadássza a vérmágusokat, de nyitva lett hagyva az is, hogy ki mellett lehetne boldog. (Csak nem lesz saját kötete? Mert Rianna története zárul, az övé nem annyira.)

Rianna sok tekintetben hős alkat, és ő fel is vállalja, hogy kimondja az igazat, változtassanak. Tevékeny hősnő, kiáll magáért és a szeretteiért. Most ezt saját magáért is megteszi, ezzel a szerző bevallottan a kamasz olvasóknak szán példát adni. Rianna ebben a részben már kimondja, megéli és viszonzást kap: szerelmesek Kartallal, közös életet terveznek, de ez nem jelenti azt, hogy feladná magát. Maga akar rendelkezni a testéről, házasságáról, beleszólást akar a mindennapi életébe és a szabályokba, amik vonatkoznak rá – nem elfogadni, amit a kor és erkölcs rá akar kényszeríteni. Vannak is ezért konfliktusok, de a szerző nem engedi vagy oldja fel ezt a vonalat. Még akkor is, ha olyan butaságnak tűnik, hogy a páros minden idejét együtt tölti, már szeretők is, és mindenkinek nyilvánvaló hogy együtt vannak, de azon ki vannak akadva, hogy el kellene jegyezniük egymást vagy megházasodni. Igen, vannak elég buta jelenetek benne: Rianna az egyik jelenetben azon van kiakadva, hogy amikor Kartal megkéri a kezét az apjától, a férfitól kosarat kap. Nem sokkal utána meg az zavarja, hogy az udvar szerint már házasoknak is kellene lenniük. De tudnám mondani azt is, hogy simán bedobja egy vitába, hogy rá szükség lenne otthon, sokak élete és megélhetése veszélybe kerül a mágiája nélkül. De itt van, harcol velük és segít nekik. Áldozatot hozott. Akkor nem merül fel benne, hogy mi lesz az otthonában, amikor a kötet végén egy másik országba szöknek Kartallal. Bár, lehet, csak azért zavarnak ennyire az ilyesmik, mert a világot érintő egyéb és súlyosabb esetek mellett túlzásnak érzem, amilyen súlyt ez az esküvő téma kapott.

A cselekménybe különben sok mindent sikerült belenyomni: háborúznak és csatáznak, megbuktatják a rossz uralkodót, mágikusan elkezdik rendbe tenni a világukat, miközben a szerelmi életükben is botladoznak. Amennyire nyilvánvaló mindenkinek, mi van a főszereplő páros között, nekik annyira nehezen megy, hogy ki is merjék egymásnak mondani vagy mutatni. Nem véletlenül vastag kötet, több témát kell lezárni és mindent boldog véggel elengedni. Minden mágikus kérdés, vagy eddig furán a levegőben lógó kérdés választ kap, pl. kikkel és minek háborúznak.

Továbbra is ifjúsági regény. Bőven benne van, hogy Rianna hogyan érzi magát, és nagyon mélyen belemegy abba, hogy mit gondol, mit érez, hogyan alakulnak benne a dolgok. A kedvenc részem ilyen szempontból talán az volt, amikor az öccsével zenében mondják el egymásnak, kik ők, mi a történetük és ezek után már ott lesznek egymásnak, titkok és játszmák nélkül. Tény, nekem már egy-egy ponton túl sok volt az érzelem magyarázat, de zsánerelem.

Mivel már kiderülnek a titkok, nem kell az a virágbeszéd sem, ami egyszerre volt egyedi, de valahol humoros is. Itt nyíltabban ki lehet már mondani bármit, a regény stílusa is inkább köznyelvi, mint a fantasyvilágra szabott.

Igazából ismételni tudom magam: nincs meglepetés. Olyan a sorozat zárása is, mint amilyen eddig is volt a sorozat. Ilyen szempontból jó is.

Idézet: 

Sohasem hittem a gyűlöletben. A szeretetnél nincs nagyobb erő, hegyeket tud elhordani egyetlen emberért.

Ölni könnyű, gyógyítani az igazán nehéz.