Kamaszos, válságos, családos, szembenézős.

Három tizenéves kamasz New York utcáit járja, és egy gondolat nyomasztja őket. Eltévedtek az életükben, és fogalmuk sincs, hogyan legyen tovább. Freya már félúton volt a sztár énekes státusz felé, de a stúdiózás közben elment a hangja. Ha nem tud énekelni, akkor ki/mi marad neki? Harun kamaszkora óta titkolja hithű muzulmán családjába, hogy nem a lányok, hanem a fiúk tetszenek neki. Szerelme, James szakított vele, mert Harun nem vállalta magukat, és a család kedvéért képes lett volna hazarepülni feleséget keresni. Nathaniel apja egy álomvilágban élt, és a fia vele tartott, még akkor is, amikor csak sérüléseket szerzett mellette. Csak ő maradt az apjának, így kitartott mellette. De most az apja ment el, és Nathaniel rádöbben, hogy ő van egyedül és nincs tovább. Ők hárman összetalálkoznak, és ahogy összebarátkoznak, kapnak egymástól pár választ az életre.

Gayle Forman is egyike azoknak az ifjúsági íróknak, akik jellegzetes témáikkal és cselekményükkel rendszeresen megjelennek nálunk is. Volt egy nagy sikere, mint John Green esetében a Csillagainkban a hiba (neki a Ha maradnék), és hiába a többi könyv, az a szintet nem sikerült még egyszer megütni. Ebben is Green a példakép?

De a viccet félretéve Forman hozzám közelebb áll az egyéb regényeivel, mint Green minden mással, amit a Csillagaink óta kiadott a kezéből. Populárisabbnak érzem, és az Eltévedtem is olyan problémákkal foglalkozik, melyekben bárki visszatalálhat magára is.

Alapvetően bármelyik kamasz hősét nézem is, szimpatikus fiatalokról beszélünk. Jó gyerekek, akiknek a negatív tulajdonságait kell nagyítóval keresni. Könnyű velük azonosulni, helyesek és szerethetőek. (De a regényre is jellemző, hogy nincs benne negatív hős. Aki a gyerekeknek valahogy ártott, ő is kap egy indokot, valamit, ami felmenti.)

Közösek abban, hogy két dolog miatt vannak bajban: az egyik az önazonosságuk keresése és felvállalása, a másik egy családi dráma. A szülők minden esetben ott vannak a probléma mögött, és a gyerekek magukban szenvednek. Ezen segít az, hogy összetalálkoznak, és legalább egymásnak elkezdenek megnyílni.

Forman története nagyon lemeztelenítve a kommunikáció fontosságára hívja fel a figyelmet. Vannak az életben olyan dilemmák és halálosnak tűnő problémák, amiken csak gyötrődik az ember, és nem látja a kiutat. Pedig elég lenne csak elkezdeni beszélni, és hamar rá is lehetne jönni, hogy a megoldás sokkal közelebb van, mint bárki is gondolta volna. Ebben talán kicsit mesés is a történet – amilyen könnyen Harun családja megemészti a fiú szexuális orientációját, olyannyira nagy botrányt vártam, ami nem is lett. De az üzenet a lényeg, amit a regény remekül át tud adni: ha bajod van, kezdj el beszélni!

A cselekmény okosan felépített, fokozatosan ismerjük meg, a szereplőknek mi a baja, és mi az igazi kín a látszólag könnyen megfogható probléma mögött. Finoman vegyíti az idősíkokat, így akkor is mozgalmassá téve a cselekményt, ha a jelenben látszólag nem is történik sok minden. A három szereplő pont kezelhető, érthetőek a szálak.

A szerelmi szál ugyan nem hiányzott nekem, de a zsáner miatt értem, miért került bele.

Nem lesz a szerzőtől a kedvenc regényem, de összességébe tetszett.

Eltévedtem - Mint ifjúsági: 85% elgondolkoztató, de szórakoztató is. Olvasmányos, kalandos, töprengős.

Szubjektíven: 75% a dráma jó benne, a beleerőltetett szerelmi szál nem kellett volna. Érdekes.