Szuper képességes, titkos szervezettel harcolós, kamaszos szerelmes.

Dez többszörösen rossz helyzetben van: a beadott szer ugyan megmentette az életét, de csak egy időre. Kezd rosszul lenni, a képessége összezavarodik. A Denazen nyerésre áll a háborúban, egyre kevesebbet tudnak tenni ellenük. Plusz, Kale sorsa is kísérti, aki feladta magát a lány gyógyszeréért. Egy buliban döbbenten szembesül vele, hogy Kale agyát kimosták, helyette most a féltestvérét szereti, miközben őt hiszi a másik, a gonosz lánynak és a Denazen szolgája lett. Dez ezt nem hagyhatja, és igyekszik kapcsolatba kerülni a fiúval, visszaszerezni az elvesztett emlékeit, és ezzel együtt a többieknek is gyógymódot találni. Ahogy Kale hinni kezd neki, kiutat is kezdenek látni, de Cross mindig tartogat egy kellemetlen meglepetést, amivel a maga oldalára billenti a mérleget.

Olvastam már arról, hogy miért kockázatos sorozat kiadásába belekezdeni, főleg egy hosszú, több kötetes munka esetében. Az elsőt még talán többen megveszik, de minden kötettel csökkennek az olvasók (itt most nem az olyan bestseller a téma, mint pl. a Harry Potter). Kevesebb kötet fogy, a kiadás és fordítás pénz, egyszerűen nem térül meg a kiadónak a további részek megjelentetése. Szenvedtem már ettől éppen eleget, most nem megyek bele abba, hány sorozat részeit várom egyre, sajna, úgy tűnik, hiába…

A Denazen sorozat is betehető ebbe a listába. Pár évvel korábban kezdték el kiadni, akkor még tetszett is egy-egy vonulat benne, olvastam. De leálltak, és most, évekkel később igyekeznek újraindítani. Kijött a harmadik kötet, amire rá is vetettem magam.

És meg kellett állapítanom, hogy hiába olvastam nagyon régen az előző részeket, nem hiányoznak a homályos emlékeim. Van annyi emlékeztető a kötetben, hogy az is képbe kerüljön, aki ezzel kezdi a sorozatot. Plusz, mai aggyal már annyira tipikus ez a sztori, hogy előismeret nélkül is ki lehet találni az előzményeit. Nagyon zsánerbe vágó, klisés.

Változott az ízlésem is, mert most már zavar, hogy a cselekmény és világépítés helyett Dez gondolat- és agymenéseit kell fejezeteken át olvasnom. Nagyon karakterközpontú a regény, amivel nem lenne bajom, ha nem lenne ennyire tipikusan YA. Dez megtestesítője annak, amit tipikus YA hősnőnek hívok. Ő már abban a fázisban van, amikor az erejére lelt és magabiztos, küzd a jobb világért és a szerelméért. De ennek ellenére vannak hosszas részek a kétségeiről, és önmaga lelki megerősítéséről.

A háttér történet, a titkos szerevezettel és mindenféle szerekkel – ezzel is van némi bajom. Itt érződött, hogy hiányoznak fontos emlékeim. Sok szer van, sok olyan regénybeli szleng, amit korábbról kellene ismernem. Hatosok, Felsőbbrendűség, Uralom – van, amit kitaláltam, de nem mindent. Egy ponton arra is rádöbbentem, hogy nem csak velem van a baj, túl is van bonyolítva. Egy rendesebb konfliktus helyett inkább a szerek és képességek bonyolódnak.

A hősök természetesen mesebelien tökéletesek. Mondanom se kell, az se nyerte el a tetszésem, hogy a szerelmi szál mennyire erős. A zsáner miatt érthető, de akkor is! Tökéletes lány beleszeret a tökéletes srácba, és együtt megmentik a világot.

Ma már rengeteg ilyen van, amíg olvastam, egy csomó minden beugrott, ami pont ugyanez, csak pepitába: Maximum Ride, Luxen, Sötét angyal és még sorolhatnám.

Remegés - Mint természetfelettis YA: 55% korrekt, olvasható, egy szerethető hősnővel, de tipikus.

Szubjektíven: 40% túl sok szerelem, kevés akció és világépítés. Túlzottan mese fiataloknak.