Fülszöveg: 

Mennyit adhatsz fel magadból a szerelemért? Minden, amit a fiúk az ismerkedésről gondolnak.

Kornélnak és a barátainak kevés szerencséjük van a lányokkal. A próbálkozásaik rendre kudarccal és megszégyenüléssel végződnek. Ők mégis ugyanazokat a köröket futják, majd csalódottan nyugtázzák, hogy a nekik tetsző lányok sohasem a jófiúkat választják. A sokadik kétségbeesett kísérlet után úgy döntenek, ideje drasztikusan változtatni a dolgokon. Az addigi jófiúk rálépnek egy beláthatatlan útra. Ha a lányoknak a rosszfiúk kellenek, akkor azzá válnak. Ha a szerelem gyengeség, hátrahagyják. Ha a vágyaik kiüresednek, trófeákat gyűjtenek. Ahol nincs ölelés, ott a bosszú tart melegen… De meddig? Mennyit adnál fel önmagadból a másik nemért? Találhatsz rosszfiúként igaz szerelmet?

Juss olyan mélyre a fiúk fejében, mint még korábban soha!

Szerintem: 

Az ilyen ifjúsági történetek nagyon nagy része a lányokat helyezi előtérbe, úgyhogy nekem már csak azért is érdekes volt, mert most

egy fiú baráti kör ügyködéseit követhettük nyomon. De Bessenyei Gábor kötetet nem csak ezért tetszett, szerencsére.

Az alaphelyzet hétköznapi és film alapanyag is lehetne: van 4 fiú, akik rendesek, aranyosak, segítőkészek. Mire mennek vele? Semmire. A lányok átnéznek rajtuk, vagy éppen csak arra kellenek nekik, hogy leckét másoljanak róluk vagy a büféből hozzanak ezt-azt. Amikor egy korábbi barátjukkal összefutnak, aki most nagyban csajozik és menő, megkapják a tippet, mit csinálnak rosszul. Ők jófiúk, a lányoknak meg nem az ilyen fiúk kellenek. Ajánl egy könyvet, és mire a fiúk észbe kapnak, beszippantja őket a változtatás magukon és a bosszú a lányokon, akik korábban csak kihasználták őket.

Jól ki van találva, hogy a 4 fiú mind más egyéniség. A központi szereplő, akit tényleg kísérünk, Kornél. Adott egy nagyon problémás családi háttere, meg a rajongása Noémi felé, aki leckeírásra és étkeztetésre fogja csak be a fiút. Ő persze reménykedik, hogy egyszer majd észreveszi másképp is, de persze sosem. A nagyon félénk Ábel, aki szólni sem mer a lányokhoz. Koppány, aki a legjobban nézne ki közülük, csak éppen az apja a cigány származásuk miatt nem kevés kisebbrendűségi érzést ültetett el benne, és kifogott egy olyan barátnőt, aki titkolja a kapcsolatukat és nyilvánosan csak rasszista vicceket mond neki. Plusz Balázs, aki inkább akkor bontogatja a szárnyait, amikor beszerzik a könyvet és változni kezdenek. Ő át fog menni egy abszolút diktátorba, a könyvben egyszer a 'fuckboy' jelzőt is megkapja, aki élvezettel áll bosszút minden lányon a sérelmeiért, és a kapcsolatai is sekélyes, bántalmazó jellegűek lesznek. Erre kormányozza a többieket is, és szemétkedik, ha ellent akarnak mondani neki. Pl. Ábel szerelmes lesz, kapcsolata lesz, amit Balázs szétbombáz, mert így Ábelen keresztül nem tud egy másik lányon bosszút állni.

Így több történet alakulását is követhetjük, miközben Kornél nagyon sok mindenen megy át. Ott van, ő mit gondol, minek látja a lányok lépéseit. Jellemző különben, hogy ami előtte van, azt nem veszi észre. Vagyis, a baráti körben van egy anime-rajongó lány, Fanni, akivel nagyon jól ki is jönnek. Az elejétől vannak utalások, hogy Fanninak fiúként is bejön Kornél, de ő annyira Noémi után eped, hogy fel sem tűnik neki. A fiús szempont, hogy ők mit olvasnak ki a lányok viselkedéséből, hogyan igyekeznek megmutatni magukat. És igen, egy ponton szóba kerül, hogy mennyire félrekommunikál mindkét oldal. Mert egy ponton ki van mondva, hogy ez nem az igazság, ez az ő nézőpontjuk. Egy ponton nekik is kimondják, hogy belegondolhatnának abba is, hogy az ő viselkedésük mit üzen visszafelé. Itt a kommunikációs probléma meg van úgy írva, hogy nem elcsépeltnek, hanem valós problémaként tudtam értelmezni.

Külön érdemes lenne azt is nézni, a szülők hányféleképpen tudnak rosszat tenni a gyereknek, ha nem is az a szándékuk. Kornél esete extrém, és meg is fordult a fejemben, ha nem is verik meg, de amit az anyja művel, az valamilyen szinten nem családon belüli erőszak? És remekül meg van rajzolva, hogy mégis miért nem szakadnak el a láncok. Mert bármilyen szemét is vele, bármennyire is ugráltatja vagy beszól neki az anyja, mégiscsak ő az anyja. Szereti, de közben a dolgai miatt már utálja is. Meg van fogva ez a kettősség benne, keresve a menekülés útját. A többiek problémai legfeljebb elmesélés szintjén vannak jelen, de működtek úgy is. Nem a rasszizmus a fő téma, de benne van – pl. Koppány esete alapján.

Ami nekem pozitív, hogy ténylegesen van cselekménye a történetnek. Nem csak szenvednek meg terveznek, itt tevékenyek a szereplők. Amennyire egy ifjúsági regény izgalmas tud lenni, ez az. Érdekelt, mire lyukadnak ki a fiúk, kivel mi fog történni a végére.

Feltűnt az is, hogy vannak visszatérő elemek is. Pl. a meztelen képek küldése. Van már olyan Bessenyei-regény ahol ezt teszi meg fő konfliktusnak, és boncolja, milyen következményekkel járhat egy ezzel való visszaélés. Itt is ki van emelve, hogy mi lehetne belőle, de itt szerencsére Kornél, és nem egy fuckboy kap fotót. (Ezt lehet, beteszem a saját szókincsembe is.) Vagyis, a téma ismerős, de más a hangsúly, a helyzet, így nem önismétlés, csak olyan téma, amit érdemes többször is kihangsúlyozni és tudatosítani, mi lehet belőle.

Érzelmek vannak benne, átélhetően megírva, de azért nem érzelgős ez a könyv. Nincs benne olyan szentimentalista él, folyó nyál a lapokon, ami elidegenítene. Ez úgy hoz lelki oldalt, hogy nem megy a cselekmény kárára, nem túl sok. Olvasmányos, jól megfogott.

Ha pár dolog kimenetele fura is (Koppány kapcsolata), vagy elég befejezetlen (Kornél és az anyja) is, szerettem ezt a regényt. Jó volt olvasni, izgulni a szereplőkkel, és valóban végig le tudott kötni, mennyit változnak, mire ébrednek rá vagy sem.

Idézet: 

– Néha attól tartok, hogy már nincsenek vágyaim, csak igényeim – meredek magam elé.
Balázs értetlenül néz rám.
– Mi a különbség?
Megszívom a cigim.
– Hogy az egyiktől embernek érzem magam, a másiktól meg nem.

A kis herceg hozzád képest egy vadállat!