Szerelmes, problémás, kavarós.

Caleb Drake elvált, szabad ember lett, és végre nyíltan harcolhat azért, akit az óta akar, amióta csak meglátta. Olivia. Aki férjhez ment, és a férjébe se tud Caleb belekötni, sikeres és rendes ember. De összetartoznak a nővel, még ha Olivia mindig fut is előle. Most kivárja, mindent megtesz érte. Közben Leah hazugságának is utánajár – mindenki mondja, Estella tőle kell, hogy legyen. Így Caleb a szeretett nőért és a lányáért harcol, miközben átgondolja, hogyan jutottak ide. Hogy tetszett meg neki már egyetemistaként a lány, akivel mindig messze lökték egymást. Hogyan hazudott amnéziát egy új esélyért, amit Leah játszmái vettek el tőlük. És még most is, hiába szeretik egymást, hiába tesznek szörnyűségeket is egymásért, nincsenek együtt. Miért nem elég a szerelem?

Tarryn Fisher az agyamba már elkönyvelődik női bestseller szerzőnek. Ha sorozatok lennének a könyvei, ezek lennének a guilty pleasure néznivalóim. Csupa szépséges, sikeres ember, akik mégis olyan romlottak és olyan botrányokat kavarnak… így regénybe maradok annál, hogy strandkönyvek, de csajos bulváros szerelmesnek is nevezhetném.

A Tolvaj annak a sorozatnak a zárlata, amivel az írónő sikeres lett. Egy szerelmi sokszög alap háromszögének a történetei, minden rész valamelyik másik szereplőnek a szemszögéből, mindig kicsit tovább gördítve az eseményeket is. Az első még elmenne new adult kategóriába is – a kiadó különben ide teszi a sorozatot, ott egyetemisták, majd fiatal felnőttek. A másodikban már családalapítás van, komoly állások. A harmadikra eljutunk a válásokig, és a középkorhoz. Nálam ez már nem new adult.

A Tolvaj a férfi szemszög, Caleb története. Caleb, aki a legkisebb erőfeszítéssel mindig sikeres volt és a nők megvesztek érte. Őt akarta Olivia és Leah is, ahogy az előző két részből megtudtuk. És durva, de Caleb szemszöge hozzá tud tenni a történethez. Fisher tényleg egy egészen más szemszögből néz rá az eseményekre, és így átértékel sok mindent, amit eddig gondolhattunk.

Jó húzás az is, ahogy egyszerre előre és hátra is lép. Váltva megyünk előre a jelenbe, és Caleb visszaemlékezései a kezdetektől vezetnek el a jelen kezdőpontjába. Mint egy farkába harapó kígyó. A szerkezetet nagyon feldobja, és jó annak is, akinek ez az első rész, de annak is, aki olvasta a Szeress, ha hazudok is korábbi részeit is. Átvesz mindent, így tökéletesen érthető szólóban is, a folytatóknak meg egy vadiúj nézőpont.

A cselekmény már ismert része az a guilty pleasure, ami felfoghatatlan, mivel tart a lapokon. Ha belegondolok, mindenki bűnös, mocskos húzásaik vannak, és nem tudok kinek drukkolni. Mert igazából se Leah, se Caleb, se Olivia nem jó emberek. Nem olyan figurák, akik hősök lehetnének egy átlag regényben. Mintha egy történet tele lenne csupa Jockey Ewing figurával. De pont ez benne a vonzó is, mintha egy katasztrófa peregne az ember szeme előtt. Borzalmas, de nem lehet nem odanézni.

Jár a piros pont, hogy a vége is illik az egész sorozathoz. Mondhatni, mindenki azt kapta, amit megérdemelt. Ami nem a nagy, rózsaszín happy end, de nem is tragédia.

Nem ez volt a kedvenc részem a sorozatból, de korrekt. Strandkönyvnek ideális.

Tolvaj - Mint strandkönyv: 70% botrányos, érzelmes, bonyolult karakterekkel, gazdagok játszmáival.

Szubjektíven: 60% nincs már az benne, ami a korábbiakban. Ez csak összefoglal és zár.