Fülszöveg: 

A ​szókimondó és a győzelemért mindent elkövető Carrie Sotót csak úgy emlegetik: a Csatabárd. Másik gúnyneve a Lotyó.

Kevesen rajonganak érte csípős, ellenfeleit földbe döngölő megjegyzései miatt, de azt el kell ismerniük, hogy húsz Grand Slam-győzelmével ő a valaha élt legeredményesebb teniszjátékos. Hat évvel visszavonulása után Carrie kénytelen végignézni, ahogy a brutális és káprázatosan tehetséges Nicki Chan megfosztja őt az első helytől.

Carrie harminchét évesen azt a mindenkit meglepő döntést hozza, hogy visszatér az aktív sportba egy évre, hogy visszaszerezze a rekordját. Az újságírók azt állítják, sosem kedvelték a „Csatabárdot”.

A teste sem úgy mozog már, mint régen. És még a büszkeségét is félre kell tennie, hogy azzal a férfival eddzen, akinek egyszer majdnem kitárta a szívét: Bowe Huntley-val.

Szerintem: 

A sportversenyes filmeket szeretem – regényben is akadt olyan, amit bírtam, de ezeknek nehezebb dolguk van. A sport egyszerűen látványosabb filmen.

Taylor Jenkins Reid egy teniszsztár történetét meséli el, a

sportra is összepontosítva. A regény részei is a bajnokságok köré rendeződnek. Ugyan visszaemlékezésekből megtudjuk, hogy lett rekorder és nagy sztár az ifjúságában Carrie, de a tényleges és nagy története, a visszatérése, már a bajnokságok köré van rendezve.
Ez ad neki keretet, de rendszert is. Meccsről meccsre haladunk előre, miközben Carrie és az életében szereplő emberek is egyre jobban megismerhetők lesznek. Valahol poénnak érzem különben, hogy a nagy ellenfél, Nicki Chan jelenléte végig erős, noha jelenetben jóval kevesebbszer szerepel. De ő a 'mumus'.

A sporton túl azért ez erőteljesen női regény is, amiben a család, a felnőtté válás, a továbblépés és az életcél megtalálása is mind téma. Carrie élete volt a sport és a bajnoki címei, a rekorder volta. A magánéletében soha nem boldogult annyira, de az örökségének tekintette, hogy neki volt a legtöbb torna győzelme. Hogy olyan alakja volt a sportnak, akihez nem ért fel senki. Nicki lesz a kivétel és miatta is tér vissza Carrie.
Újra sportolni kezd, újra fontos szerepet töltenek be az életébe olyan szereplők, mint az egykori teniszcsillag, később sztáredző, vagyis az apja. Bowe, aki akkor uralta a férfi mezőnyt, amikor Carrie a nőit. Kis ideig volt is köztük valami, és most megint egymás mellé kerülnek. De Carrie magával is szembe kell, hogy nézzen. Mit jelent neki a címe? Mi van ezen kívül az életében?

Kevésbé bulváros, sokkal inkább sportkönyves, mint a szerző egyéb sikerkönyvei. A szereplők maguk is zártan kezelik a magánéletüket, a sajtó is csak találgathat, hogy pl. mi van Carrie és Bowe között.
Kerek az életrajz, a versenyek és a szerelmi szálak. Noha ez utóbbi inkább a sorok között bújik el, nem ez volt most a főszereplő életében a kiemelten fontos.

Szerettem a humorát. A kedvenceim voltak Carrie és Nicki közös jelenetei. Két erős, a végletekig eltökélt nő, akik még hasonlítanak is egymásra. Ugyanaz hajtja őket. Hasonló a stílusuk. Ahogy a pályán adogatnak egymásnak, ugyanolyan lecsapósak a beszélgetéseik is. Reid remekül megfogta, ahogy ellenfelek, Carrie nagyon küzd Nicki ellen, ugyanakkor nem tudja utálni. Be kell látnia, ha nem akarná annyira megvédeni a címét, a rekordját, akár még jó barátnők is lehetnének.

Aki még emlékezetes volt számomra, az Carrie apja. Ő egy nagyon kerek, szép életet élt és úgy egészben van az élete, ahogy a lányának nem. Neki volt nagy szerelme, sportsikere, imádott lánya és valahogy mindig megtalálta a helyét. A tragédiák után is. Megmaradt egy pozitív, kedves, nagyon profi embernek, van benne valami úriemberes kisugárzás. A lányát meg természetesen mindennél jobban imádja és ott van mellette akkor is, amikor Carrie elüldözné.

A stílusában megismerni az írónőt. Ahogy kezeli az időt, a női főszereplőt. Talán most kevésbé bulváros, a sport miatt több a leírás, de ezeket is igyekszik feldobni. A párbeszédek meg pattognak, humorosak tudtak lenni. Tudom, már említettem, de kifejezetten bírtam, amikor Nicki és Carrie egymás vérét szívta, vagy amikor Carrie már edzőként átveszi az apja fogásait, a nyelvi fordulatait is.

Nem ez lesz a szerzőtől a kedvenc könyvem, de szépen összerakta ezt is. Filmen szerintem remekül nézne ki. Jó volt olvasni is, de ez határozottan inkább moziba illene. Még a vége is – Carrie megtanul továbblépni, újra felfedezi az örömét a sportban és minden téren révbe ér. Lesz új karrier, újra meglelt szerelem és egy nagyon jó barát/tanítvány, aki másként lehet az öröksége.